Első lépés – Párkereső alkalmat szerveztek keresztény fiatalok számára Debrecenben

Novemberben, amikor Krisztivel, a szervező társammal megálmodtuk, hogy szeretnénk szervezni egy keresztény párkereső alkalmat, akkor megegyeztünk abban, hogy ha már harminc fiatal eljön, az eseményt sikerként könyveljük el, de egészen őszintén körülbelül húsz–huszonöt fő részvételét tartottuk reálisnak. Aztán mikor a jelentkezők száma elérte a harmincat, elkezdtünk imádkozni, hogy Isten küldjön még ide fiatalokat, annyit, amennyit csak jónak lát; hiszen Ő tudja igazán, hogy kiknek kell eljönnie az alkalomra. „Olyan jó lenne, ha nyolcvanan is lennénk!” Ezután, mikor elértük a száz főt, nem tudtuk, hogy mire számítsunk még. A legvégén pedig, a regisztráció utolsó két napjában, jelentkezett még ötven fő! A regisztrációs határidő másnapján a lélegzetünk is elállt – a szó legjobb értelmében.

Ennél az érzésnél már csak az volt felemelőbb, amikor az esemény legelején a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség nevében Mike Ervin atyával együtt köszönthettük a résztvevőket, és szembenézhettünk azzal a több mint százötven keresztény fiatallal, akik bizalmat szavaztak a rendezvénynek, és az ország közeli és nagyon távoli városaiból eljöttek Debrecenbe, a Szent József köznevelési intézmény dísztermébe, annak reményében, hogy keresztény párra találhassanak. Hihetetlen, hogy Isten mennyi fiatalt megszólított, és hogy mennyi fiatal elfogadta az Ő meghívását erre a délutánra. Tisztán emlékszem, ahogy a résztvevők a regisztráció után sétáltak fel az iskola lépcsőjén, és a segítő csapattal, miközben fogadtuk őket, csak ennyit tudtunk mondani, őszinte örömmel: „Még mindig jönnek… és még mindig… és még mindig!”

A programot délután 2 órakor nyitottuk meg. Ervin atya köszöntője és gondolatai után mi is megosztottunk a többiekkel pár fontos információt, illetve közösen imádkoztunk a program sikeréért. Ezután pedig kezdetét vette az ismerkedés. Egy-két bemelegítő, jégtörő játékot követően a jelenlévők párokat alkottak, és irányított kérdések alapján volt lehetőségük megismerni egymást. Gondolkoztunk, hogy milyen feladatokkal készüljünk még, de mindketten egyetértettünk, illetve a környezetünk is megerősített minket abban, hogy az a legjobb, ha a jelentkezők párokban tudnak beszélgetni különböző fontos kérdésekről; ugyanis ezek alapján lehet igazán eldönteni, hogy kivel folytatná valaki szívesen az ismerkedést. Néha kérdésekre válaszoltak, máskor megkezdett mondatokat fejeztek be, illetve különböző képek segítségével is beszélgettek egymással, annak vonalán, hogy mit juttat eszükbe az adott kép, és hogyan tudják azt bizonyos témákhoz kapcsolni. A kötött beszélgetéseken túl a regisztrációs egy órában, illetve a program vége után is lehetőségük volt kötetlen módon ismerkedni egymással, illetve tovább vinni a megkezdett beszélgetéseket.

Összességében nagyon pozitív tapasztalatokkal tértünk haza, és úgy láttuk, hogy nagyon sok beszélgetés elindult, ami nem szakadt meg a délután végével. Rögtön másnap kiküldtünk egy értékelő kérdőívet, hogy a résztvevők segítsenek közösen ötletelni azzal kapcsolatban, hogy egy esetleges következő alkalom során milyen gyakorlatokat tartsunk meg a szombati rendezvényből, és mi az, amin változtassunk legközelebb, mivel mindenki azt kérdezte tőlünk a délután végén, hogy „Mikor lesz ilyen legközelebb? Ugye lesz ismétlés?” Sokan írták nekünk az értékelőlap végére is, hogy „Legyen Második lépés!” Mi pedig nagyon is nyitottak vagyunk erre.

Ez a délután egy nagyon jó kezdet volt, amiből sok tanulságot leszűrtünk, tudjuk, hogy mivel tehetjük még jobbá a következő rendezvényt, illetve azt is, hogy miknek örültek igazán a mostani során a jelentkezők. Külön öröm volt számunkra, hogy már eddig is majdnem ötven visszajelzés érkezett, és mindegyikben rengeteg jó ötletet és nagyon sok pozitív tapasztalatot is olvashattunk. Mint kiderült, azóta már sor került első randikra, és több esetben folyamatosak azóta is a beszélgetések. Isten tényleg gyümölcsözővé formálta a programot.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészségnek, hogy a szárnyai alatt megszervezhettük a programot, és a Szent József köznevelési intézménynek is, hogy helyszínt biztosítottak számunkra, miután „kinőttük” a Kateketikai Központot, ahová legelőször terveztük vinni a programot. Továbbá pedig hatalmas köszönet illeti a Boldog Terézia Szakkollégium egyetemista lányait, a mi kolis társainkat, illetve a Szent Anna Egyetemista Ifi Csoport tagjait, akik segítsége nélkül a program nem valósulhatott volna meg: mind az előkészületekben, a regisztrációban, a helyszíni koordinációban, és az esemény utáni elpakolásban is nagyon számíthattunk rájuk.

Isten valóban bőségesen megáldotta ezt az alkalmat! Hiszünk abban, hogy Ő is örömét leli ebben a kezdeményezésben, és hogy segíteni fog minket a továbbiakban is. A múlt hét szombati volt az első Első lépés, de biztosak vagyunk abban, hogy nem az utolsó. A hétvégén már el is kezdett körvonalazódni a következő esemény gondolata, de erről majd csak később.

Szöveg: Ujszászi Anna

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír