Egy szerzetesnővér orvosi rendelőt nyitott a bangladesi Khulna nyomornegyedében

Greenland Khulna egyik legnagyobb nyomornegyede, ahol körülbelül húszezer ember él, nem messze a kórházunktól. Már az első látogatásom alkamával azonnal a szívembe zártam a helyet: sok betegünk él ott, akiket lepra és tuberkulózis miatt kezelnek. Az álmom, hogy helyben rendelőt nyissak, 2018-ban született meg, amikor láttam, hogy az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy eljussanak hozzánk.

A mai napig minden alkalommal megrendülök, amikor odamegyek: mindig arra gondolok, hogy én csak néhány órát töltök ott, de ők az egész életüket ott élik. Bádogtetős, ablaktalan házakban, ahol a nyári hőségben elviselhetetlen bent tartózkodni, esős évszakban pedig a szabad ég alatt futó csatorna elönti az utcákat és a házakat. Hiányzik a családi élet meghittsége, mindenki mindent tud mindenkiről. Ha a sister, vagyis a nővér látogatóba jön, akkor mindenki megmozdul, poharakat vagy szép csészéket hoznak a vendégnek.

Amikor a covid után visszatértem Bangladesbe, megkértem az egyik nálunk dolgozó fiút, hogy keressen megfelelő helyet, ahol hetente egyszer rendelést lehet tartani, és ahol a többi napon ő maga is fogadhat betegeket. Találtunk egy iskolát, kicsi, ablaktalan bádogépületet, sötét és komor, de lehetővé tette a betegek fogadását. Egy idő után az épületet felújítás miatt bezárták, és több mint egy évig az egyik betegem otthonában rendelhettem, ahol soha semmi sem volt tiszta és rendezett, de ahol első kézből láthattam, hogyan élnek az emberek. Sok olyan dolog, ami számunkra természetesnek számít, ott nincs. A mosdók például nyilvánosak, de nem mindig a ház közelében találhatók, így éjszakánként minden család úgy boldogul, ahogy tud.

Mindig erős élmény, ha elmegyek oda. Betegekből nincs hiány. Komla minden héten pontosan jön a terápiára, néhány hónapra ő is felajánlotta az otthonát, amikor az iskola zárva volt. Mariam, az unokája és két kis barátnője cukorkáért jönnek, és ott ülnek velem, amíg rendelek: persze nem csendesek, de a kislányok örömet hoznak magukkal.

Van egy másik nő, aki nagyon kötődik hozzánk, a neve Mina Begum: pszichiátriai beteg, aki már a barátom lett. Minden héten jön valamiért, bár nem hiszem, hogy beveszi a felírt gyógyszereit, amelyek általában vitaminok, biztosan van egy nem elhanyagolható készlete valahol elrejtve.

Ezt az új kalandot igyekszünk most megélni, beteljesítve a szívem vágyát, hogy közelebb kerüljek ezekhez az emberekhez, akikkel lehetőségeink szerint törődünk, még ha az életkörülményeiket nem is tudjuk megváltoztatni. Hosszú időre van szükség ahhoz, hogy a mentalitás megváltozzon. Sok délelőttre lesz szükség a rendelőben, ahol a kislányok ugrándoznak az asztalon, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb valami megváltozik, jobbra fordul.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Mondoemissione

Fotó: Mondoemissioe; Pime

Magyar Kurír