Legyünk a feltámadás zarándokai – Lelkinap a Szent Piroska-kápolnában Arszeniosz metropolitával

Hazai – 2024. április 24., szerda | 13:15

2024-ben csaknem egy hónappal ünneplik később az ortodox egyházak a húsvétot, mint a Katolikus Egyház, így április 20-án még nagyböjti lelkinapot tartottak a budapesti kápolnában, a házigazda görög ortodox, illetve kopt és ukrán hívek részvételével.

A Szent Piroska-kápolna egyik különlegessége, hogy annak a magyar származású bizánci császárnénak a nevét viseli, akit szentként tisztelnek az ortodox egyházak, illetve a keleti rítusú görögkatolikus egyház is.

Különösen is szívén viselte Árpád-házi Szent Piroska tiszteletének terjesztését a fiatalon elhunyt történész, Sághy Marianne, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára, aki a Magyar Patrisztikai Társaság és a Magyar Hagiográfiai Társaság alapító tagja is volt, illetve utóbbinak elnöke is.

A 2018-ban, 57 évesen elhunyt középkorkutatóra emlékezve különös örömet szerzett sok katolikusnak is, hogy éppen Szent Piroska tiszteletére szentelték az új görög ortodox kápolnát.

A Szent Piroska-kápolna felszentelését maga Bartholomaiosz pátriárka végezte 2023-as magyarországi látogatásakor. A II. János Pál pápa téri kápolna – amely magánadományból jöhetett létre – a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarkátushoz tartozik; itt elsősorban görög nyelven zajlanak a liturgiák; a magyar nyelvű szertartásoknak a régebb óta meglévő Váci utcai kápolna a színhelye.

A helyszín másik különlegességét az jelentette, hogy a Szent Piroska-kápolnával szomszédos helyiségben található a II. János Pál pápa tiszteletére létrehozott Lengyel–Magyar Ökumenikus Kápolna – a lelkinap valójában itt zajlott, a görög kápolna apró mérete okán.

Az április 20-i lelkinapon a vegyes nemzetiségű jelenlévőkre való tekintettel magyarul, görögül és angolul zajlottak az előadások. Jelen volt Arszeniosz Kardamákisz ausztriai metropolita; Paisziosz Larentzakisz püspök; Halil Juszef (Khalil Youssef), a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház főesperese; Ötvös Csaba József, a Szent Piroska-kápolna papja; a Váci utcai Szent Hierotheosz és Szent István-kápolnában szolgáló Nacsinák Gergely András; valamint számos, hazánkban szolgáló ortodox pap.

A közönség jelentős részét a kopt fiatalok aktív közössége tette ki.

Az első előadást Arszeniosz ausztriai metropolita, Magyarország és Közép-Európa Exarchája tartotta Szír Szent Efrém imájáról, Szenvedély és erény: „Életemnek Ura és Uralkodója…” címmel.

Életem Ura és Uralkodója,
A restség, kíváncsiság, hatalomvágy és fecsegés szellemét ne add nekem.
Hanem a megfontoltság, alázatosság, türelem és szeretet szellemét
ajándékozd a Te szolgádnak.
Igen, Uram, Királyom, add, hogy meglássam vétkeimet,
és ne ítéljem meg testvéremet,
mert áldott vagy most, és mindenkor és mindörökké. Ámen.

„Nem volna túlzás azt mondani, hogy ebben az imádságban összefoglalva megvan mindaz, ami az Egyház tanítása: a szenvedélyek elhagyása (restség, szétszórtság, hatalomvágy, fecsegés) és azok erényekkel való helyettesítése (mértékletesség, türelem, alázat, szeretet) vezeti el a hívőt az örök életre” – mondta a metropolita Szent Efrém imájáról, amelyet nagyböjtben sok pap és sok hívő is naponta elmond.

Az előadó tisztázta a szenvedély fogalmát a Szentírás és az egyházatyák szavai segítségével. „…sem maguk a szenvedélyek, sem pedig a megtisztulás azoktól nem valamiféle külsődleges, felszínes pszichológiai történés, hanem az ember alapvető sorstapasztalata, aki a bukást követően a bűnt magától értetődő, meggyökeresedett természetének tekinti. Ez a léttapasztalat igencsak megnehezíti a bűnhöz vezető szenvedélyek azonosítását.

A szenvedélyekkel teli ember csakis az Egyházban képes diagnosztizálni saját állapotát, és azzal szembesülni”

– hangsúlyozta Arszeniosz Kardamákisz, akinek az előadása hamarosan nyomtatásban is napvilágot lát.

A következő előadó Paisziosz Larentzakisz püspök volt, aki A szent Nagyhét. Rövid útikalauz című előadásában a nagyhét eseményeit és olvasmányait vette sorra.

„Aki figyelmesen tanulmányozza a Triódiont (bizánci nagyböjti szertartáskönyv – a szerk.), látni fogja azt, hogy a szent atyák milyen bölcsességgel harmonizálták egész architektonikáját. Talán nem is található jobb út a Triódionnál az igaz hitű keresztény számára, hogy ne egyszerű és felszínes időutazóként, hanem a szenvedések és a feltámadás áhítatos zarándokaként jusson el a húsvéthoz” – fogalmazott Paisziosz atya. Előadását azzal zárta:

…a Triódion egy létra, amelynek utolsó foka elvezet minket Megszabadító Istenünk, Jézus Krisztus ragyogó feltámadásának fényes atmoszférájába”.

Nacsinák Gergely atya Lázár szombatjáról beszélt: így nevezik nagyböjt negyvenedik napját, a virágvasárnapot megelőző napot. Az aznapi liturgia helyszíne Görögország számos pontján a temetői kápolna. Lázár történetében a saját emberi természetünket szemléljük. Barátja halálakor Krisztus kivárt, hagyta, hogy a természet tegye a dolgát, engedte, hogy a betegség, a halál működjön; mintegy engedélyt adott a halálnak – fogalmazott az előadó. – Ha Krisztus, az Élet jelen lett volna, a halál nem tudott volna működni.

Krisztus a létezés struktúrájában jelent változást, a zárt létezésmód hirtelen kitárul, megnyílik, mint a sír szája, mint a túlvilág az ikonokon.

Ezt követte az ukrán Dimitrisz (Dmytro) atya, a budapesti ukrán ortodox közösség papjának angol nyelvű előadása, Lent as an Exodus to the inner desert (A nagyböjt mint exodus a belső sivatagba) címmel. A nagyon is komoly téma ellenére sok vidámságot jelentett előadása, amelyet a Star Warsból vett képekkel illusztrált.

A sivatag az anyagi világtól való távollét, a csend helye;

míg a modern ember általában kifelé fordul, a külsődleges tényezőkre fókuszál, és ezektől függ. Nincs benne szilárd igazság, hanem szerepeket játszik: egyik pillanatban még buzgó hívő, nem sokkal később viszont könyörtelen üzletember.

A belső világba vezető út első ránézésre talán nem olyan vonzó: belső sivatag, amely állítólag az ígéret földjévé változik majd.

A kivonulás, amelyről Dimitrisz atya beszélt, voltaképpen befelé történik, saját bensőnkbe.

Az önkéntes önkorlátozás után kezdjük látni, mi van bennünk; a világ, a világ zaja, a külső tényezőkkel való állandó küzdés ezt megakadályozza. Nem kell ugyanakkor elszigetelődnünk a világtól, elmenekülnünk az élettől; csak távolságra van szükség a napi rutintól, amely meg akarja kaparintani a lelkünket.

A kopt közösség képviselője, Sharl Makar tartotta a következő előadást, melyben a nagyböjtöt vizsgálta egyházi, aszketikus és lelki szempontokból. Felidézte az egyik nagyböjti papi ima szavait, amely szerint ha Ádám megtartotta volna a böjtöt, nem veszítettük volna el a Paradicsomot. Hangsúlyozta, hogy örömmel kell böjtölni, és utalt Matta el Meszkin kopt szerzetes, az egyiptomi szerzetesség 20. századi újjászületése kulcsfigurájának szavaira, aki szerint az ima tartja meg a böjtöt tisztának. A teológus szerzetes Tanácsok az imádsághoz című művét egyébként nem más, mint Kocsis Fülöp metropolita fordította magyarra. Sharl Makar többek között Nagy Szent Bazilt és Szent Makarioszt idézte – utóbbi szerint

az az ember, aki imádság és alázat nélkül böjtöl, olyan, mint egy törött szárnyú sas.

Ötvös Csaba József tanításában nagyszombatot állította a középpontba. Hangsúlyozta, hogy a gyász és az öröm váltakozása kíséri végig a szent három napot. A nagypénteki sírbatétel után a nagyszombati gyász, üresség jön, majd a nagy öröm; mindezt tükrözik a napi tropárionok és az ikonok is. „A testétől halálakor különvált lelkével leszállt az alvilágba” – mondja az egyik ima. Az ikonok föld alatti tereket ábrázolnak, ahol sötét alakok kuporognak: egyikük a halál, másikuk az alvilág megszemélyesítője. Vagy ahogy Ciprusi Szent Epiphaniosz írja: „Isten elaludt egy rövid időre.” Ugyanő egy Ádámmal való párbeszédet képzelt el, amelyben Krisztus azt mondja ősapánknak: „…nem azért alkottalak, hogy az alvilág foglya legyél.”

József atya vidám videókat is lejátszott görög húsvéti szokásokról; a résztvevők körében nagy derültséget keltett, ahogy a görög papok lendületesen babérlevelet dobáltak.

Szentirmai Róbert, a szigetszentmiklósi egyházközség papja a „létre nevelésről” beszélt, az Egyház böjti liturgikus pedagógiájáról. Kiemelte annak fontosságát, hogy elméleti hitünket váltsuk át gyakorlattá, melynek része a leborulások, a keresztvetés, a böjt is.

Párhuzamba állította a katonák kiképzésével – „a mi ellenségünk azonban belülről támad”. A légiós kiképzés része az időérzék összezavarása is, amit a hívek számára az este mondott hajnali szertartások és az éjszakai liturgiák jelentenek.

Végül Katona László Pródromosz, a beloianniszi egyházközség papja a böjt testi és lelki áldásait vette sorra, nagyapja szavaival kezdve előadását, aki úgy tartotta: „A lélek mindig erősebb, mint a test.” A böjtben a fokozatosságot méltatta, és óva intett a restségtől, ami ellen jó gyógyszer, ha elfelejtjük azt, hogy „én szeretném…”

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria