Megnyitották a 13 éves Niña Ruiz Abad boldoggá avatásának egyházmegyei szakaszát

A laoagi Malavellei Szent Vilmos-székesegyházban – a városban, ahol a lányt eltemették – tartott ünnepélyes szertartáson Renato Mayugba püspök a hívek lelkes tömegének bejelentette: „Megkezdjük Niña életének vizsgálatát, hogy kiderítsük, valóban elmondhatjuk-e, hogy Isten méltóztatott őt a szentek körébe felvenni.” Ebben a fázisban egy erre a célra létrehozott egyházmegyei törvényszék létrehozásával összegyűjtik azoknak a híveknek az írásait és tanúvallomásait, akik ismerték Niñát, Isten szolgálóját.

„Mi megtesszük a magunk részét, de minden Isten kezében van – hangsúlyozta Marlo Peralta, Nueva Segovia érseke az ügyet megnyitó szentbeszédében. – De egy dolog biztos: Niña most a keresztény élet példaképeként áll előttünk és a hívek előtt szerte a világon, különösen a gyermekek és a fiatalok előtt. Életében a szentség útját választotta, közel akart lenni Isten szívéhez, elfogadta és hűséges volt Isten akaratához egész életében. Jelenleg is kérjük a közbenjárását, és továbbra is dolgozunk az ügyéért, imádkozunk, és reméljük, hogy egy napon, ha Isten is úgy akarja, az Anyaszentegyház Szent Niña Ruiz-Abadként fogja őt nekünk bemutatni” – tette hozzá.

Niña Ruiz Abad 1979. október 31-én született Quezon Cityben (Metro Manila, manilai agglomeráció), de a Fülöp-szigetek északi részén fekvő Ilocos Norte tartománybeli Sarratban élt. 10 éves korában hipertrófiás kardiomiopátiában betegedett meg. Ez a gyógyíthatatlan betegség a szívkamra falának nagymértékű megvastagodásával jár, így egy idő után elzáródik a szívből kiáramló vér útja. Betegsége éveit belső békével és örömmel töltötte, Jézus Krisztus állandó társaságában. Mindig a nyakában hordta a rózsafüzért, tisztelte a Szentháromságot, és mély szeretetet érzett az Eucharisztia iránt, amelyben mindennap részesült. Ezenkívül, iskola előtt és után, Laoagban meglátogatta a  Kármel-hegyi Szűzanya-kápolnát.

A lány arról is ismert volt, hogy mindenkinek hangoztatta mottóját: „Isten az első.” Ezekkel a szavakkal „megfertőzte” az egész osztályt, és hamarosan ez lett a közös mottó – emlékeznek vissza egykori osztálytársai. A jótékonyság példaképének is tartották, hiszen szerette megosztani, amije volt, mindenkit meghallgatott, és mindenkivel törődött. 1993. augusztus 16-án halt meg, miután szívrohamot kapott az iskolában, ahol nagyon szeretett lenni, és ahol megoszthatta Isten szeretetét osztálytársaival és barátaival.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás: Fides

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír