Rajz Mihály: Május az ígéretek hónapja

Május az ígéretek hónapja – így nevezi Newman bíboros május előestéjére szóló remek elmélkedésében. Igaza van. A május csupa ígéret. A zöld vetések friss kenyeret ígérnek. A bimbók az eljövendő virágokról, a gyümölcsfák virágai édes, ízes gyümölcsök érkezéséről beszélnek. A pelyhes, puha kis fészkek apró tojásai csipogó, majd nemsokára daloló madarakról. Az egész május egy pompás nagy ígéret: az elérkező, beteljesedő, az élet teljességét hordozó nyárnak az ígérete. Ebbe a keretbe állítjuk be mi, katolikusok a „Szűzvirág Szentanyát” mint az emberiségnek szóló legnagyobb ígéretet.

Az édesanyaság önmagában is a legpompásabb május, mert a legnagyszerűbb földi életet hordozza és ígéri gyermekében. Viszont maga az édesanyaság is csak múló ígéretről: előbb virágzó, majd beérő és végül mégis elporladó életről beszél, ha nem tekinthetünk föl őreá, aki az asszonyok között áldott, aki anyaságában nemcsak emberi életet, hanem az Istenfiának emberi életét ígéri nekünk. Az istenanyaság a legnagyobb ígéret az emberiség számára. Ezért a Szűzanyát május minden napján tiszteljük és köszöntjük. A virágok hónapjában mindennap föltekintünk a „Szűzvirágra”, a „Titkos értelmű Rózsára”. Nemcsak azért, hogy páratlan, hamvas szépségét és üdeségét, lényének kifejezhetetlen báját csodáljuk és élvezzük. A „Szűzvirág” számunkra – mint az egész május – elsősorban nem önmagában kincs, hanem az ígéretben, amelyet hordoz. Az istenanyaság az emberiség legnagyobb ígéretét – akiben megáldatnak a föld minden népei – hordozza. Nincs nagyobb és boldogítóbb ígéret számunkra, mint az Isten egyszülött Fiának emberi élete.

Keressük a beteljesedő és mégis elmúló májusi ígéretek fölött az örök élet biztosan beteljesedő és soha el nem múló ígéretét? Az Édesanyához jöjjünk, aki a soha nem hervadó élet ígéretét hordozza és hozza Gyermekében. Az életet, amelyet az ő anyaságán keresztül ad nekünk az Isten, bennünk se érje fagy, vihar ne pusztítsa, fertőzés el ne sorvassza. Ő legyen a bennünk megvalósuló örök májusi ígéretnek nagy oltalmazója. Különösen a két időpontban, amelyet mindig emlegetünk neki, vigyázzon reánk: „most és halálunk óráján”. „Most” segítsen, hogy földi életünk az örök élet ígéretét hordozó, állandó május legyen, és halálunk ne legyen elmúlás vagy megsemmisülés, hanem a földi május ígéretének beteljesedése: az örök élet mindig boldog nyara.

Forrás: Vigilia, 1962. május, 297–298.

Fotó: Vigila Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír