Ferenc születése 1181 végére vagy 1182 elejére tehető. Posztókereskedő édesapja az észak-itáliai város leggazdagabb embere volt; gondtalan gyermek- és ifjúkort biztosított a fia számára. Ferenc 20 éves korában egy hadjárat során megsebesült és foglyul ejtették. Szabadulása után visszatért Assisibe; ekkor kezdődött el lassú megtérése, amely fokozatosan arra késztette, hogy felhagyjon a nagyvilági élettel.

Ebben az időszakban történt találkozása a leprással, illetve a Szent Damján-templomhoz fűződő misztikus élménye: a feszületről Krisztus háromszor is így szólt hozzá: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!” Ezt követően remeteként élt 1208-ig; ekkor ismét meghatározó esemény történt megtérése útján: Máté evangéliumának egy részletét hallgatva elhatározta, hogy apostoli szegénységet vállal és az evangélium hirdetésének szenteli életét.

Többen csatlakoztak hozzá. 1209-ben Rómába ment, hogy III. Ince elé terjessze tervét a keresztény élet új formájáról. A pápa atyai fogadtatásban részesítette, megérezve, hogy Ferencet maga az Úr világosította meg, és az általa kezdeményezett mozgalom isteni eredetű. Ferenc pedig megértette, hogy minden karizmát, ami a Szentlélek ajándéka, Krisztus Teste, vagyis az egyház szolgálatába kell állítanunk; ezért mindig az egyházi hatósággal teljes szeretetközösségben cselekedett. A szentek életében nincs ellentét a prófétai karizma és az egyházi vezetés karizmája között. Ha feszültség támad, akkor a szentek türelemmel kivárják a Szentlélek idejét – mondta XVI. Benedek pápa a szerdai általános kihallgatáson.

Ferenc és szerzetestestvérei, akiknek száma egyre nőtt, az Angyalos Boldogasszony-templomban, a Porciunkulában telepedtek meg Assisiben. Ez a ferences lelkiség példaszerű szent helye. Assisi egyik nemesi családjának sarja, a fiatal Klára is Ferenc követői közé állt. Így született meg a ferences család második, női ága, amelyet Kláráról klarisszáknak neveznek. III. Ince pápa utóda, III. Honorius 1218-ban Cum dilecti kezdetű bullájával támogatta a Kisebb Testvérek mozgalmának egyedülálló fejlődését. Az első ferencesek megkezdték missziójukat Európa különböző országaiban, eljutva egészen Marokkóig. 1219-ben Ferenc engedélyt kapott arra, hogy Egyiptomban Melek-el-Kamel szultán elé járuljon, és ott hirdesse Jézus evangéliumát.

Katekézisében XVI. Benedek külön felhívta a hívek figyelmét erre az epizódra: a kereszténység és az iszlám közötti összecsapás korában Ferenc, pusztán hitével és szelíd jellemével felvértezve, hatékonyan járta végig a párbeszéd útját. A korabeli krónikák arról számolnak be, hogy a szultán jóindulattal és szívélyesen fogadta őt. A keresztények és muzulmánok ma is példát vehetnének erről a találkozóról – hangsúlyozta a Szentatya. A Nostra aetate című zsinati határozat szerint elő kell mozdítanunk az igazságban folytatott párbeszédet, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával és megértésével.

1220-ban Ferenc a Szentföldre látogatott, elhintve egy magot, amely sok gyümölcsöt termett. Lelki gyermekei küldetésében kiváltságos helyet foglal el az a föld, ahol Jézus élt – mondta katekézisében a Szentatya.

Itáliába visszatérve Ferenc átadta a rend vezetését Cattani Péter testvérnek, miközben a pápa Hugó bíborost, a későbbi IX. Gergelyt bízta meg a rend védnökségével. Ferenc, aki 1224-ben kapta meg a stigmákat, 1226. október 3-án este halt meg a Porciunkulában, miután megáldotta lelki gyermekeit. Két évvel később IX. Gergely pápa a szentek sorába iktatta.

Assisi Szent Ferencet Jézus testvérének is nevezték. Krisztusra akart hasonlítani, az evangélium Krisztusát szemlélte, szerette, követve erényeiben. Alapvető értéket tulajdonított a belső és külső szegénységnek. Az első evangéliumi boldogság ragyogóan tündökölt életében és szavaiban – hangzott el Benedek pápa katekézisében. Kiemelte Szent Ferenc spiritualitásának főbb vonásait: minden ember és Isten minden teremtménye iránti szeretete, a teremtett világ tisztelete. A szentek a Biblia legjobb tolmácsolói – mondta a Szentatya. Életükben megtestesítik Isten Igéjét, és vonzóvá teszik számunkra. Ferenc tanúságtétele minket is arra hív, hogy ápoljuk a belső szegénységet, szakadjunk el az anyagi javaktól és mértékletesen éljünk.

A papság évére való tekintettel XVI. Benedek emlékeztetett rá, hogy Ferenc mindig a papok tiszteletére buzdított. Még ha személyesen kevéssé is méltók rá, mégis rendelkeznek a konszekrálás, átváltoztatás ajándékával. Katekézise végén a pápa Máriához fohászkodott: eszközölje ki számunkra az életszentségre való törekvés ajándékát.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír