Rabanus Magnentius Maurus (780–856, Mainz) nemesi családban született. Fiatalon lépett a bencés rendbe; kezdetben a fuldai apátságban tanult, később Alcuin tanítványa lett Tours-ban, aki Szent Benedek legkedvesebb tanítványa, Mór után Maurusnak nevezte el. Szentföldi zarándokútjáról való visszatérte után, 822-ban a fuldai apátság vezetőjévé választották. 847-ben Mainz püspökének, később érseknek nevezték ki.

Hrabanus Maurus a Karoling-reneszánsz egyik legkiemelkedőbb képviselője; filozófiai iskolája megalapítása, munkássága kapcsán utódai a „praeceptor Germaniae”, Germania tanítója névvel illették. De clericorum institutione (A papok tanításáról) című értekezésének első két könyve az egyházi szolgálathoz szükséges tudnivalókat tartalmazza; a harmadik könyv tárgya világi: bevezetés a hét szabad művészet tanulmányozásába. De universo (A világegyetemről) című enciklopédikus munkájának eredeti címe – A dolgok természetéről és a szavak tulajdonságáról és a dolgok titkos jelentéséről – kifejezi a középkori tudományosság misztikummal átszőtt lényegét. Maurus nevéhez fűződik többek között egy latin–német szótár összeállítása, Glossaria Latino-Theodisca címen; bibliai kommentárok, egy Grammatica (Nyelvtan); költeményeket is írt, ezek közül a leghíresebb a Veni, Creator Spiritus című pünkösdi himnusz. A tanítással kapcsolatban azt az elvet vallotta, hogy a tanár inkább saját példájával, mintsem szavaival hat. Oktatási módszerként a kérdezve kifejtést tartotta a legcélszerűbbnek.

Magyar Kurír