Külföldi hírek

A Hetek (12-13.o.) Aki nem muzulmán, az idegen főcímmel ás Brutális támadás Törökországban keresztények ellen alcímmel készített kétoldalas összeállítást az elmúlt heti tragédia kapcsán: a kelet-törökországi Malatya városában öt fiatal brutálisan meggyilkolt három személyt, akik egy keresztény könyvkiadóban dolgoztak. A cikk kiemeli, hogy nem ez volt Törökországban az első keresztények elleni támadás, de messze ez volt a legsúlyosabb. Az összeállításból az is kiderül, hogy a különböző felmérések szerint közel 200 millió keresztényt üldöznek és zaklatnak hazájában a hite miatt, de évente százezres nagyságrendben mérhető azok száma is, akik mártírhalált halnak hitbéli meggyőződésük miatt. A legnagyobb elnyomást az iszlám és a kommunista rezsimben kell átélniük a keresztényeknek.

Hazai hírek

A felsőoktatás radikális átalakítására tesz javaslatot hét egyetem – a BME, a Corvinus, a DE, az ELTE, a PTE, a SOTE és az SZTE – , illetve nevükben Bokros Lajos, az anyag szerkesztője, aki jelenleg maga is az ELTE gazdasági vezetője. Az Élet és Irodalomban (Minőségi oktatást… 2-4. o.) és a Figyelőben (Minőségi… 46-51. o.) párhuzamosan publikált elképzeléseik szerint az államnak csak az egyetem infrastruktúráját kellene biztosítania, igaz, a jelenleginél sokkal magasabb színvonalon. Az oktatók bérét már döntően a tandíjak fedeznék. Ezzel a jelenleginél sokkal többet kellene fizetniük a hallgatóknak, olyannyira, hogy megszüntetnék a költségtérítést is, illetve a tandíj formájában fizetendő összegek közötti, most igen jelentős különbséget. A rászoruló tehetséges fiatalok terheit vállalná át az állam. Az anyag készítői igazságosabbnak tartanák ezt a rendszert, hangsúlyozva: jelenleg a társadalom tehetősebb felének gyermekei járnak egyetemekre, de mindenki fizeti a később profitábilissá tehető tudás megszerzésérnek költségeit. A tanulmány Kitérő: az egyházi tulajdonú iskolák szerkezetátalakítása című fejezete felidézi: Magyarországon a rendszerváltás után a történelmi egyházak természetes törekvése volt iskolahálózatuk helyreállítása, lehetőség szerinti bővítése. „A felsőoktatási intézmények esetében ez az igyekezet kezdetben teológiai karok újjászervezésében öltött testet. Hamar kiderült azonban, hogy önálló teológiai karokat még nagyvonalú (az állami tulajdonú iskolákéhoz képest bőkezűbb) állami támogatás mellett sem lehet ésszerűen fenntartani, ezért felmerült az az alternatíva, hogy a teológiai karok vagy állami egyetemek egyházi irányítású karjaivá válnak, vagy maguk is kiépítenek nem teológiai karokat is magában foglaló önálló, ’többkarú’ intézményeket.” A szerzők igen sajnálatosnak tartják, hogy a kormányzat és az egyházak közötti megállapodások alapvetően a második megoldást támogatták, „hiszen ezzel egyrészt tovább bővült a világi oktatás iskoláinak száma, másrészt – érdemi egyházi vagyon híján – annak finanszírozása is az állami költségvetés feladatai közé került. Ráadásul az egyházi irányítású felsőoktatási intézmények világi jellegű oktatást végző intézményeit sem ésszerűen szabályozni, sem megszüntetni nem lehet, hiszen az az egyetemi autonómia megsértése mellett egyúttal az egyházi autonómia sárba tiprásával lenne egyenlő. Mégis meg kell próbálni az ésszerű reformot ezen a területen is. Amikor az egész hazai felsőoktatás válságban van, és alapvető szerkezetátalakításra szorul, akkor nem lehetnek szent tehenek.” A tanulmány készítői szerint a súlyponti egyetemek, főiskolák kiválasztásához az egész felsőoktatási intézményhálózat alapos átvilágítása szükséges. „Ha valamely egyházi irányítású egyetem világi kara fennakad ezen a rostán, vagyis nem bizonyul jó minőségű oktatóhelynek, akkor az alábbi alternatíva merül fel: vagy bezárják a kart, vagy annak alapinfrastruktúrája finanszírozását a tulajdonos egyház átveszi. Nem állami tulajdonú iskola fenntartásánál az a kérdés nem merül fel, hogy kibocsátása megfelel-e a munkaerő-piaci igényeknek. Ha az iskolafenntartó és a tandíj együttesen fedezi az oktatás teljes költségét, akkor az állam eltekinthet attól, hogy munkaerő-piaci szempontból esetleg túlkínálat jön létre, hiszen az adófizetők pénzéből egyetlen fillért sem pazarolunk el. Virágozzék száz virág! Ha az egyházak nem tudnak vagy nem akarnak világi oktatást nyújtó saját egyetemi vagy főiskolai karok alapinfrastruktúrájának fenntartására költeni, és azokat bezárják, akkor a továbbra is egyházi szakmai irányításnak örvendő, megmaradó teológiai kar végül csatlakozhat meglévő állami egyetemhez. Az állam így nyilvánvalóan részt fog venni annak alapinfrastruktúrája fenntartásában is, miközben a hallgatók – az állami irányítású egyetemekkel és főiskolákkal teljesen megegyező módon –, az oktatói bérek fedezeteként, tandíjat fizetnek.”

A Népszava (3.o.) Vallási elemek a politikában címmel számol be a REVACERN: Vallások és értékek – közép és kelet-európai kutatási hálózat című konferenciájáról, amelyen Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékvezetője kijelentette: a kelet-közép európai térség jellemző sajátossága, hogy a régióban olykor vallási jellegű elemek kerülnek a politika életbe, s ez odáig vezet, hogy olykor „messiási” szerepet vállaló politikusok küzdenek egymással – mondta. Szerinte a térség összes demokráciájának építésében jellemző a „megváltóalak” felbukkanása. Ehhez a szerephez olyan egyéniségű ember kell, aki karizmatikus, és akiben megvan a készség a messiási szerep vállalására, de az ilyen szerep vállalásához elengedhetetlen a krízisszituáció is.

Magyar Kurír