A vesperást követően I. Bartolomaiosz pátriárka a szinódusi atyákhoz intézett beszédében hangsúlyozta, hogy történelmi találkozóról van szó, amely „növeli reményeinket, hogy a két testvéregyház egy napon teljesen egyetért a primátus és a szinodalitás kérdésében”, majd köszönetét fejezte ki a pápának a meghívás jelentős gesztusáért.

A történelemben most először nyílt rá alkalom, hogy a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka beszédet intézhetett a római katolikus egyház püspöki szinódusához, és ilyen magas szinten részt vehet a testvéregyház életében.

A pátriárka emlékeztetett rá, hogy a püspöki szinódus nemcsak a római katolikus egyház, hanem minden keresztény számára alapvetően fontos témának szenteli ülését. A misszió és az evangelizálás az egyház mindenkori állandó kötelessége, természetének része. Szükség van tehát arra, hogy minden nemzedék újra és újra felfedezze Isten szavát. I. Bartolomaiosz utalt Krisztusnak az Atyához intézett imájára, amelyben nem sokkal kínszenvedése előtt rámutatott: az egyház egysége elválaszthatatlanul kapcsolódik a küldetéshez. Helyes tehát, hogy ez a szinódus megnyitotta kapuit a testvéri küldöttek előtt, hogy ezáltal mindnyájan tudatára ébredhessenek az evangelizálás közös feladatának, valamint az ahhoz kapcsolódó nehézségeknek napjaink világában.

A pátriárka ezután a következő három szempont szerint vizsgálta meg a szinódus témáját: Isten szavának hallgatása és hirdetése a Szentírás révén, Isten szavának szemlélése a természetben és főleg az ikonok szépségében, végül Isten szavának megérintése és az abban való osztozás a szentek közösségében és az egyház szentségi életében.

I. Bartolomaiosz felidézte a gazdag patrisztikai hagyományt, amely a III. század elejére nyúlik vissza, és amely a lélek öt érzékét, mint isteni képességet mutatja be. A pátriárka azt hangsúlyozta, hogy ma sokkal inkább, mint valaha közösen kell törekednünk a szegénység kiküszöbölésére. Meg kell teremteni a globalizált világ egyensúlyát, küzdve a fundamentalizmus és fajgyűlölet ellen.

A pátriárka bátorítónak nevezte, hogy egyre növekszik a közös elkötelezettség az emberiség jóléte és az élet érdekében, nemcsak a vallásos emberek körében, hanem a kifejezetten szekularizált környezetekben is. Isten szavának követői arra kaptak meghívást, hogy túljussanak a politikai vagy vallási különbségeken és az egész látható világ átalakítására törekedjenek a láthatatlan Isten dicsőségére. A győzelem már jelen van az egyházban minden alkalommal, amikor megtapasztaljuk a kiengesztelődés és a szeretetközösség kegyelmét – mondta a pátriárka, a Szentlélekhez fohászkodva hatalmáért és kegyelméért.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Képek: CPP