A Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete és a Katolikus Ifjúsági Mozgalom teológiai szakcsoportja 2005. február 25-26-án teológiai napot szervezett a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola teológus hallgatóinak együttműködésével. Ez a rendezvény lehetőséget nyújtott a teológus hallgatók részére, hogy megismerjék annak különböző stílusait, valamint lehetőséget kínált arra is, hogy saját előadásaikkal is bemutatkozhassanak.

A szervező, Jámbor Katalin szerint az előadások utáni fórum a kérdések, és a sokszor eltérő vélemények tisztázására adott alkalmat. Egy vélemény a sok közül, amely jellemezte a beszélgetések hangulatát: „Bár rettentő kényes téma volt, sikerült nyitottan beszélni róla.”
 
„Egyházzene a liturgiában” címmel Füzes Ádám, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának liturgika tanára tartotta a nyitó előadást, amelyben röviden vázolta a liturgika tudományának területeit, elhelyezve ezek között az egyházzenét. Bemutatta a vatikáni dokumentumok – a Sacrosanctum Concilium, Musicam Sacram és a Redemptionis sacramentum – kezdetű dokumentumokat, amelyek többek között leszögezik: Az egyetemes egyház zenei hagyománya olyan kincs, amely minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik. A szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményhez, minél bensőségesebben fejezi ki az imádságot. Az egyház ezért jóváhagyja az igazi művészet minden megnyilatkozását, ha megvannak bennük a kívánt feltételek, és helyt ad nekik az istentiszteletben.
 
Ambrózy Tamás, a Központi Szeminárium teológus hallgatója tartotta a következő előadást, a gregorián múltjáról és jelenéről. Kitért a gregorián ének kereszténység előtti szír-zsidó gyökereire, a XI–XII. századi egységesítő reformokra, és érdekességként megemlítette, hogy a hangjegyírás megjelenése magával hozta a dallam és a rugalmas előadásmód elszegényedését. 1903-ban X. Pius Motu propriójában sürgette a gregorián felélesztését. Ambrózy Tamás kiemelte: a II. Vatikáni zsinat a gregoriánt az Egyház saját énekének nevezi.
 
Tóthné Lőrincz Petra, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanító-kántor szakos hallgatója „Jézus, add, hogy hozzád térjek…” címmel a magyar népének kialakulásáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. A II. Vatikáni Zsinat szent liturgiáról szóló konstitúciójából kiemelte: a szent zene és ének célja, hogy Istent dicsőítse és az embereket megszentelje (Sacrosanctum Concilium). A népénekről beszélve Gröber Konradot idézte: „Ha kihal az ének a hívek ajkán, kihűl a hit az emberek szívében.” A XVII. századi énekeskönyvek jelentőségéről elmondta: általuk megismerhetjük az európai dallamkincset, a himnuszdallamokat és fordításokat, a középkori dallamvilágot. Az énekeskönyvek felépítése pedig megmutatja, hogy a liturgia és az énekeink szoros kapcsolatban álltak.
 
A magyarországi keresztény könnyűzene történetéről és aktuális kihívásairól beszélt Nagy Lajos a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hallgatója Előadásában a gitáros zene kezdeteiről, társadalmi hátteréről szólt, majd felvázolta a magyar keresztény könnyűzene történetét, megemlítve többek között Szilas Imre, Sillye Jenő, Ferenczy Rudolf és Borka Zsolt munkásságát, valamint a „méltatlanul elfeledett neveket”. Előadása végén az újabb generációról, a keresztény könnyűzene egyházi fogadtatásáról, megítéléséről ejtett szót.
 
Az előadássorozat végét Tótbegyi Zsolt, a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi főiskola ötödéves hallgatója zárta. A rendezők felkérésére néhány mondatban bemutatta a görög katolikus liturgiát, majd a nagyböjti időszak liturgiájából énekelt egy részletet.

Magyar Kurír