„Én is migránsok gyereke vagyok” – Elvándoroltakat pasztoráló rendet fogadott a pápa

Az Amerikába emigrált olaszok lelkipásztori gondozására létrejött klerikus szerzetesi kongregáció 1908-ban nyert pápai jóváhagyást. Kezdetben az elvándorlók lelkipásztori gondozását végezték, később az olasz kolóniák plébániáinak vezetését vették át.

Előre megírt beszédét félretéve Ferenc pápa „szívéből szólt” a szkalabriánusokhoz, akiknek munkáját Argentínában ismerte meg. A rendnek két tagja is szolgál a Vatikánban; mindketten az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma migránsokkal foglalkozó szekciójában dolgoznak.

Már az Ószövetség is hangsúlyozza az idegen, a külföldi befogadását, hiszen emlékezzünk rá, mi is idegenek voltunk – kezdte gondolatmenetét Ferenc pápa, miután meghallgatta a szkalabriánus rendfőnök köszöntőjét. Ma bezárkózási hullám van az idegenekkel szemben, és sok esetben kizsákmányolják a külföldieket. A Szentatya felidézte saját családjának történetét is, akik Olaszországból vándoroltak ki Argentínába.

„Én is migránsok gyereke vagyok, és emlékszem a háború utáni időkre – akkor lehettem tíz-tizenkét éves –, amikor apa munkahelyére sok lengyel jött dolgozni, mind migránsok, és milyen jól fogadták őket. Argentínának ilyen tapasztalata van a befogadásról, mert volt munka, és szüksége is volt rá.” A pápa Argentínát migrációs hullámokból kevert koktélhoz hasonlította, majd megállapította: „A migránsok építik az országot; mint ahogy Európát építették. Európa ugyanis nem így született, Európát az évszázadok alatt sok migrációs hullám alakította.”

Utalva a szkalabriánus legfőbb elöljáró szavaira a pápa ezután a jólét veszélyeiről beszélt. „A jólét csúnya szó, önpusztító, mivel két dologhoz vezet: bezárod az ajtót, hogy ne zavarjanak. Csak azokat engeded be, akik a jóléted fenntartásához kellenek. A másik dolog pedig, hogy a jólét érdekében nem leszel termékeny. A mai kor nagy drámája éppen ez: a demográfiai tél és a kapuk bezárása.” A szkalabriánusok feladata éppen az, hogy segítsék az „idegenek” befogadását. Fontos az is, hogy személyesen megtapasztaljuk, mit jelent idegennek lenni, akár úgy is, hogy más országokba megyünk tanulni.

Ferenc pápa röviden kitért a Hondurasból az Egyesült Államok felé menetelő migránskaravánra is. Az összeverődés jellemző a migránsokra, mert általában csoportosan igyekeznek haladni. „Olykor egyedül kell menniük, de az összeverődés normális, mert erősebbnek érezzük magunkat a vándorlásban. Ott közösség van.” A szkalabriánusoknak pedig azt tanácsolta, hogy legyenek mindig közösségben, hiszen küldetésük éppen a migránsok segítése, akik összezsúfolódnak. „Érezzétek magatokat migránsoknak. Migránsoknak a szükség láttán, az Úr előtt, egymás között.”

Ezt követően néhány szkalabriánus kérdéseket tehetett föl a pápának, amelyekre ő kötetlenül válaszolt. Egyikük átadta a Szentatyának a migránsok üdvözletét és köszönetét, hiszen „nagyon szeretik őt”.

Arra a kérdésre, hogy rendjük milyen irányba haladjon tovább, a pápa két utat jelölt meg: az első a mindig továbblépés, a magis, az egyre inkább filozófiája, mert Isten így vonz minket magához. Nem tudnak mindenhová eljutni, ahol szükség van rájuk, de igyekezzenek fáradhatatlanul új helyszíneket keresni missziójukhoz. A másik pedig az Aquinói Szent Tamás híres Summa Theologiae-jének első részéből való mottó, amely latinul így hangzik: „Non coerceri a maximo, contineri tamen a minimo divinum est.” Azaz: szeretni azt, ami nagy, anélkül hogy elhanyagolnánk a kicsit; szeretni a kis dolgokat a nagyok távlatában. Nem könnyű ebben a feszültségben élni: Isten nagy, az univerzum Ura, az üdvtörténet Istene, aki maximálisan szeret. De egyben gondot fordít minden kicsire, minden személyre: képes kinyitni a mennyország kapuját egy tolvaj előtt is.

Jó választás a leköszönés képessége is. Vagyis amikor Isten engedelmességet kér tőlünk, vagy maga iránt, vagy az elöljáróink iránt, hogy elköszönjünk. Nem könnyű visszavonulni, mert az ember hozzászokik a munkához, a közösséghez, az emberekhez… Nemet mondani, hátralépni bátorságot igényel, életszentség kell hozzá. Búcsút venni, amikor Isten akarata – engedelmességből, más okokból, vagy ihlet hatására – azt mondja: elég volt. Ez segít jól dönteni – mutatott rá a pápa.

Az utolsó nagy téma a pápai audiencián az idősek tisztelete volt, illetve annak hiánya a mai nyugati kultúrában. A társadalom ma hajlamos selejtnek tekinteni az időseket. Amikor hagyja őket az álcázott eutanázia felé sodródni azzal, hogy nem adja meg nekik a szükséges gyógyszereket, vagy nem ad eleget, mert drága, és ezért előbb meghalnak. És ez nemcsak a családban, hanem a szerzetesi közösségekben is fölmerülhet. A pápa megfordította a kérdést: a ti lelki szüleitek a kongregációban megfelelő ellátást kapnak? Megtesztek mindent annak érdekében, hogy amíg csak lehet, a közösségben éljenek, vagy mielőbb szeretnétek idősotthonba küldeni őket? Isten hűséges népe mindig szereti a szüleit, az időseket, legyenek azok vér szerinti vagy lelki szülők – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír