A Pápai Ház szónokának nagypénteki homíliája

Raniero Cantalamessa nagypénteki homíliájában utalt napjaink eseményeire, köztük Egyiptom újabb 38 vértanú keresztényére. A nap mint nap újabb véres merényletek azonnal feledtetik a megelőző tragédiákat – mondta –, de a világ meg nem szűnik emlékezni Krisztus halálára, ami egyszer s mindenkorra megváltoztatta a halál arculatát. Jézus maga előre jelezte a halálát, de a feltámadását is: „Romboljátok le ezt a templomot és én harmadnapra felépítem azt” (Jn 2, 19) – mondta, és saját teste templomáról beszélt. János apostol, aki a kereszt tövében látja a Krisztus oldalából kifolyó vért és vizet, látja később a trón előtt a mennyei Bárányt is, akit megöltek. A Bárány feláldoztatott, szívét átdöfték, de él, mert feltámadott.

Létezik immár a Szentháromságon belül és a világon belül is egy emberi szív, mely dobog, nem is csak jelképesen, hanem valósággal. Ha Krisztus feltámadt a halálból, akkor az ő szíve is feltámadt a halálból, miként az egész teste, és akkor él, egy új, valós és misztikus dimenzióban. A Krisztus-Bárány szíve örökre átdöfött szív, de örökkön élő szív! – hangsúlyozta a szónok. Ez a szív azóta dacol a „sötétség szívével”, és egyedül ez ad fogyhatatlan reménységet, keresztény optimizmust.

Raniero Cantalamessa ennek kapcsán a karthauzi rend jelmondatára utalt: „Stat crux dum volvitur orbis”, vagyis: „A kereszt áll, miközben forog a Föld”. Mit is jelent a kereszt, mint szilárd pont? – tette fel a kérdést. A kereszt az Isten végleges és visszafordíthatatlan nemleges válasza az erőszakra, az igazságtalanságra, a gyűlöletre, a hazugságra és mindarra, amit úgy hívunk, hogy gonosz. Másfelől pedig ez Isten „igen”-je a szeretetre, az igazságra és a jóra. „Nem” a bűnre és „igen” a bűnösre! Ezt gyakorolta Jézus egész életében, és most ennek szenteli magát véglegesen a halálával.

A bűnös ugyanis Isten teremtményeként, minden eltévelyedése ellenére megőrzi a méltóságát, a bűn azonban nem. Az örök Ige ezért lett emberré, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve éppen a bűnt. Ezért emeli be a mennyországba Jézus a jobb latort, és ezért nincs igaza Káinnak: „Túl nagy a vétkem ahhoz, hogy megbocsátást érdemeljek!” (Ter 4,13). A kereszt tehát nem a világgal szemben áll, hanem a világért áll, hogy értelmet adjon minden szenvedésnek. Ahogy Jézus mondja Nikodémusnak: „Isten azért küldte a Fiát a világba, hogy el ne vesszen a világ, hanem üdvözüljön általa” (Jn 3,16). A kereszt annak a meghirdetése, hogy a végső győzelem nem azé, aki mások fölött győzedelmeskedik, hanem aki saját magát győzi le. Nem az, aki másoknak okoz szenvedést, hanem aki maga szenved – emelte ki a szónok.

A karthauzi jelmondat szerint a világ forog, korszakok jönnek és váltják egymást: vas-, bronz-, császár-, atom- és elektromos kor – de ma valami új van. „Likvid, cseppfolyós társadalomban” élünk, ahol nincs többé szilárd pont, nincsenek többé vitathatatlan értékek… minden hullámzik és lebeg. A szónok utalt a modern kor két negatív prófétájára, Nietzschére és Sartre-ra, akik Isten haláláról beszéltek. Illusztrálásként a szerzetes felidézte Salvador Dalí Krisztus-ábrázolását, melyen a Megváltó a világ fölött lebeg keresztjével, de alatta nem a szárazföld áll, hanem a képlékeny tenger, a világ cseppfolyós eleme.

És mégis van remény, sőt egyetlen reményünk továbbra is a kereszt, ahogy a középkor költője, Venantius Fortunatus énekli: „O crux, ave spes unica” (Ó, kereszt, egyetlen reményünk!) Isten meghalt, igen, meghalt a Fiában, de nem maradt a sírban, hanem ahogy Péter apostol tanúsítja pünkösdkor: „Isten föltámasztotta őt” (ApCsel 2,23). Ám a kereszt nem áll mozdulatlanul a világ felfordulásai közepette, hanem úgy áll, mint egy működő valóság, mely cselekszik és hatékony. Jézus nem azért jött, hogy megmagyarázza a dolgokat, hanem hogy megváltoztassa az embereket. Új szívet ígért Ezekiel próféta szavával. Krisztus halála pillanatában a templom függönye kettéhasadt és a föld megremegett. Ám, ahogy Nagy Szent Leó pápa tanítja: a Megváltó halála megrepeszti a sírok hitetlen szíveit, és Krisztus átdöfött, de élő szíve itt van már a világban, és őt fogadjuk az Eucharisztiában, a Szent Szívet – fejezte be nagypénteki homíliáját Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír