Vértanúságot és hősies erényeket ismert el a Szentek Ügyeinek Kongregációja

A kongregáció elismeri Isten szolgája Tito Zeman szlovák szalézi szerzetes atya vértanúságát, aki 1915. január 4-én született Pozsonyban, és 1969. január 8-án ölték meg hit elleni gyűlöletből.

A vatikáni dikasztérium az alábbi hét személy esetében állapította meg, hogy hősiesen gyakorolta az erényeket:

– Isten szolgája Octavio Ortiz Arrieta (1878. április 19. – 1958. március 1.) perui szalézi szerzetes, Chachapoyas püspöke,

– Isten szolgája Antonio Provolo (1801. február 17. – 1842. november 4.) olasz egyházmegyés pap, a siketnémák nevelését szolgáló Mária Társasága és Mária Kongregációja alapítója,

– Isten szolgája Antonio Repiso Martínez de Orbe (1856. február 8. – 1929. július 27.) mexikói jezsuita szerzetes pap, az Isteni Pásztor női szerzetes kongregáció alapítója,

– Isten szolgálója Maria de la Mercedes Cabezas Terrero (1911. december 19. – 1993. szeptember 30.) spanyol szerzetesnővér, a Jézus Szent Szíve Munkás Misszionáriusai szerzetesintézetének alapítója,

– Isten szolgálója a Szeplőtelen Szűzről nevezett Lúcia (1909. május 26. – 1954. július 4.) szerzetesnővér, világi nevén Maria Ripamonti, a Szeretet Szolgálólányai Kongregáció fogadalmas nővére,

– Isten szolgája Pedro Herrero Rubio (1904. április 29. – 1978. november 5.) spanyol gyermekorvos,

– Isten szolgája Vittorio Trancanelli (1944. április 26. – 1998. június 24.) olasz családapa.

A spellói orvosnak, Isten szolgája Vittorio Trancanellinek Lea Sabatinával kötött házasságából csak egy gyermeke születhetett, de hét másik gyermeket adoptáltak. Perugiában dolgozott sebészorvosként, de ő maga is betegségekkel küzdött, így halt meg hősies küzdelem után 54 éves korában. Halála előtt feleségének és gyerekeinek azt mondta: „Ezért megérte élni. Ha gazdag is lettem volna, ki tudja mennyi pénzzel egy bankban, és megannyi dologra költöttem volna, mit vinnék most magammal Isten színe elé? Magammal viszem a szeretetet, amit nekem adott!”

Tito Zeman szlovák szalézi szerzetes pap 1915-ben Pozsonyban született, majd Rómában a Pápai Gergely Egyetemen tanult, és ott tette le örökfogadalmát 23 éves korában a rend Szent Szív-templomában. 1940-ben szentelték pappá Torinóban, a rendalapító Bosco Szent János városában. Szlovákiába hazatérve kezdődött meg a kálváriája. A háború után a csehszlovák ateista kommunista hatalom betiltotta a szerzetesrendeket, és megkezdődött sok szerzetes deportálása koncentrációs táborokba. Zeman atya illegális módon próbálta fiatal rendtársait Torinóba menekíteni. Harmadik akciója során felfedezték embermentő tevékenységét, ezért letartóztatták és perbe fogták. Csak hajszál híján menekült meg a kivégzéstől, de hazaárulásért mint vatikáni kémet 25 év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult, tizenkét év letöltése után, de a börtönben elszenvedett kínzások és gyötrelmek miatt 1969 januárjában belehalt az embertelen megpróbáltatás következményeibe. Halála előtt vallotta: „A börtön miatt ha el is kellett volna veszítenem az életemet, akkor sem tekinteném azt hiábavalónak, tudván azt, hogy a megsegített fiatalok egyike szerzetes pap lett, mintegy helyettem.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír