A szerda délutáni elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán – Isten álmai és a hataloméhség

A ferences szerzetes egy olasz házaspárral (Mariateresa Zattoni és Gilberto Gillini) együttműködve készítette beszédét, akik évek óta segítséget nyújtanak neki családok számára tartott lelkigyakorlatokban és képzésekben. Több könyvet írtak együtt, amelyben kettős olvasatban mutatják be a bibliai szövegeket: egzegetikai szempontból és családi kontextusban. Michelini kiemelte, hogy a Szentírás olvasása és egzegézise nem a felszentelt személyek vagy az erre kijelöltek előjoga. A házaspárokat és a családokat segíteni kell abban, hogy gyakorolják ezt, amire eddig nem került sor meggyőző módon az Egyházban.

Giulio Michelini először Poncius Pilátus döntéséről szólt Barabás és Jézus kapcsán. Emlékeztetett XVI. Benedek értelmezésére, amely Barabás nevéről az Órigenész által feljegyzett szövegvariánsra vonatkozik. Ez fontos annak az összetett rendszernek a megértéséhez, amellyel Máté evangélista tekint Jézus vérének kiontására a bűnök bocsánata érdekében. Ez a teológiai rendszer azonban ne terelje el figyelmünket egy alapvetően egyértelmű tény emberi dimenziójáról, amely hallatlanul súlyos: két ember áll egymással szemben, és csak egyikük maradhat életben. Nem egyszerűen két kecskéről van szó – fogalmazott a ferences szerzetes.

A lelkigyakorlat vezetője megemlítette William Styron Sophie választ (Sophie’s Choice) című regényét, amely egy fiatal anya történetéről szól. Arra kényszeríti egy náci tiszt az anyát, hogy válasszon, két gyermeke közül melyik haljon meg. Michelini rámutatott, hogy a keresztények sajnos évszázadokon át istengyilkossággal vádolták a zsidó népet. Ezt az abszurd vádat végül minden szinten felszámolták. Ugyanakkor Máté szenvedéstörténete nyomán ez a vád mindenképpen alaptalan, egy egyszerű logikai szempont miatt: mert – ahogy Sophie esetében, akit saját lánya halálba küldésére kényszerítenek – ennek a szörnyű döntésnek a felelőssége arra hárul, aki olyan helyzetbe hozta a tömeget, hogy választania kelljen, vagyis a római helytartóra.

Második pontként Michelini felolvasta az olasz házaspár írását, akik megjegyzik: a férfiak hatalmi játékában a főpap és Pilátus közötti cinkosság megtöri egy nő visszafogott, de csak egy hírvivőn keresztül hozzájuk eljutó hangját, mert míg a férfiak játszmájukat játsszák, a nőnek nem engedik meg, hogy közelebb lépjen. Pilátus felesége azonban hitelessé válik e két férfi előtt, mert azt üzeni, hogy sokat szenvedett álmában az igaz ember, Jézus miatt (Mt 27,19).

Végül a ferences szerzetes megvizsgálta a Máté-evangéliumban Jézus gyermekkorából származó öt álmot és Pilátus feleségének álmát. Együtt kell ezekre tekinteni, mert együtt jelenítik meg azt, amit „Isten álmának” nevezhetnénk: a Fiú üdvösségét (aki az evangélium elején olvasható álmok révén menekül el az elől, aki meg akarja ölni). József és a napkeleti bölcsek megértik, hogy mit kell tenniük, és a kapott információ gyengesége ellenére is gyakorlatba ültetik (a Midrás szerint az álom a próféciának csak egyhatvanad része). Pilátus azonban nem hallgat felesége hangjára, nem hallgat az álmokra, csak a hatalom megőrzésében érdekelt, mint korábban Heródes is – hangsúlyozta Giulio Michelini ferences a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának szerda délutáni elmélkedése végén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír