Béke csak egymást egyenrangúnak tekintő nemzetek között építhető – A pápa diplomáciai évértékelője

A beszéd témáit két jelentős idei évforduló – az első világháború befejezésének centenáriuma, valamint az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 70. évfordulója – adta.

Az első világháború végének centenáriuma kapcsán a Szentatya emlékeztetett az akkori győztesek által elkövetett hibákra, ami ma is tanulságul szolgálhat. Az egyik ilyen figyelmeztetés, hogy a győztesnek soha nem szabad megaláznia a legyőzötteket, s nem lehet úgy békét építeni, hogy a győztes rákényszeríti hatalmát a vesztesre. A további agressziónak elejét venni ugyanis nem a félelem, az elrettentés képes, hanem az értelem és a párbeszédből fakadó kölcsönös megértés. A másik, hogy a béke csak az egymást egyenrangúnak tekintő nemzetek között építhető és szilárdítható meg. Ennek felismerése vezetett el később az ENSZ megalapításához is, amit a Szentszék mindig is eltökélten támogatott.

A másik jubileum az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 70. évfordulója. A Szentszék azért tartja ezt jelentősnek, mert az emberi jogok az Isten képmására teremtett ember méltóságából fakadnak. Az alapvető emberi jogokat azonban hetven évvel a nyilatkozat elfogadása után is sokszor megsértik – figyelmeztetett Ferenc pápa. Ezek közül kiemelte az élethez és a személy sérthetetlenségéhez való jogot, különösen is a meg nem született gyermekekkel és az idősekkel szembeni bánásmódot, valamint a nők elleni erőszakot, beleértve a családon belüli erőszakot is.

A családalapítás is az emberi jogok közé tartozik, emlékeztetett a pápa, s a család a nyilatkozat szerint is védelmet érdemel az állam részéről. Ugyanakkor „főleg Nyugaton a családot meghaladott intézménynek tartják”, s a családdal szembeni érdektelenség vezet a születések számának csökkenéséhez is – mutatott rá a pápa. Egyúttal szorgalmazta a „valós családtámogatási politikákat”, hiszen a családokon is múlik az államok fejlődése, a jövő kihívásait kezelni képes társadalmak kibontakozása.

Az egészséghez való jogról szólva a pápa fontosnak tartotta az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítását mindenki számára. A munkához való jog kapcsán részben a munkanélküliség okozta nehézségekre, részben pedig a pihenés elhanyagolásának veszélyére figyelmeztetett, továbbá szorgalmazta a gyermekmunka elleni fellépést. Külön fejezetet szentelt Ferenc pápa a „teljes leszerelésnek”, mely szorosan összefügg a „teljes békével”, hiszen lehetővé tenné a fegyverkezésre fordított erőforrások átcsoportosítását a teljes értékű fejlődésre, ami pedig a béke előfeltétele. A Szentatya üdvözölte az atomfegyverek betiltásáról szóló, tavaly nyáron elfogadott nemzetközi egyezmény létrejöttét, melyet a Szentszék is aláírt és már ratifikált is.

Az emberi jogok kapcsán Ferenc pápa arra is emlékeztetett, hogy az évek során, s különösen „a hatvannyolcas társadalmi megmozdulások nyomán” megváltozott bizonyos jogok értelmezése, számos „vitatott megfogalmazású” új jogot is hozzájuk kapcsoltak, melyek nem ritkán egymással is összeütközésben állnak. Ez nem mindig segítette elő a nemzetek közötti baráti kapcsolatokat, hiszen sok ország úgy érzi, hogy ezek az új jogok idegenek az ő kultúrájuktól. A pápa értékelése szerint ezek az országok úgy érezhetik, hogy nem tartják tiszteletben az ő sajátos társadalmi-kulturális hagyományaikat. A pápa szerint paradox módon fennállhat annak veszélye, hogy az erősebbek és gazdagabbak éppen az emberi jogok nevében kényszerítik rá a szegényebbekre és gyengébbekre „az ideológiai gyarmatosítás új formáit”. Ugyanakkor – figyelmeztetett a pápa – az egyes nemzetek hagyományait nem lehet mentségül felhozni arra, hogy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglalt alapvető emberi jogok köteles tiszteletét elhanyagolják.

A pápai évértékelő beszéd hagyományos eleme a világ főbb fegyveres konfliktusainak megemlítése, részben, hogy a nemzetközi közösség ne feledkezzen meg azokról, részben bátorítandó a vonatkozó rendezési erőfeszítéseket. Az idén Ferenc pápa sürgette a párbeszédet a Koreai-félszigeten, továbbá a szíriai béke érdekében tett erőfeszítések fokozását, valamint az izraeli–palesztin konfliktus további élezésének kerülését, illetve Jeruzsálem status quójának tiszteletben tartását. Megemlékezett a különböző afrikai konfliktusokról, a venezuelai, illetve az ukrajnai helyzetről. Szorgalmazta a szíriai menekültek hazatérésének elősegítését.

A migráció kapcsán ezúttal elsősorban az integráció kérdését emelte ki, mely kétirányú folyamat: a befogadó országnak elő kell mozdítania a befogadottak beilleszkedését, fejlődését; a befogadottakkal szemben pedig elvárás „az őket vendégül látó ország jogszabályaihoz való elengedhetetlen idomulás, valamint az adott ország identitása alapjainak tiszteletben tartása”. Ennek kapcsán a pápa elismerte, hogy a migránsok közül „nem mindig mindenkit a legjobb szándék vezérel”. Éppen ezért az állami vezetők az óvatosság erényét gyakorolva felelősséggel tartoznak saját közösségükért, tehát az adott ország lakosságáért is, melynek számára ugyancsak biztosítani kell „a harmonikus fejlődést”, nehogy úgy járjanak, mint az evangéliumi példázatban szereplő toronyépítő, aki elszámolja magát, és nem képes véghez vinni, amit megkezdett (Lk 14,28–30). A Szentszék álláspontjának összefoglalásaként leszögezte, hogy „nem akar beavatkozni az államokra tartozó döntésekbe, mert utóbbiaknak elsődleges felelősségük a befogadásról gondoskodni saját politikai, társadalmi és gazdasági helyzetük fényében, illetve befogadási és integrációs képességeik függvényében”.

Forrás: Érszegi Márk Aurél/Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír