Emlékezzetek, vértanúk fiai vagytok – Ferenc pápa találkozója a litván papokkal és szerzetesekkel

Ferenc pápa – 2018. szeptember 25., kedd | 17:01

Ferenc pápa szeptember 23-án délután a kaunasi Szent Péter és Pál-székesegyházban találkozott a litván papokkal, szerzetesnőkkel és szerzetesekkel, valamint a szeminaristákkal. Mintegy hatszáz egyházi személy vett részt az eseményen.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, amit most magamban érzek – kezdte beszédét Ferenc pápa. – Rátok tekintve, mögöttetek megannyi vértanút látok; közületek egyet, aki börtönben volt, köszöntöttem is. Most arra gondolok: Ne felejtsetek el emlékezni! Vértanúk fiai vagytok! Ez a ti erőtök! E világ lelke ne mondjon nektek mást, mint amit elődeitek megéltek! Emlékezzetek vértanúitokra, vegyetek példát róluk! Ők nem féltek.

Ma a püspökökkel beszélve – utalt a pápa a velük való találkozásra – az egyikük arról beszélt, hogyan lehetne elindítani a vértanúk boldoggá avatását, amikor nincsenek róluk dokumentumok, de tudják róluk, hogy vértanúk. Nagy vigasztalás ezt hallani. Törődés ez azokkal, akik tanúságot tettek. Ők szentek.

A spontán bevezető után Ferenc pápa a látogatás mottóját – „Jézus Krisztus a mi reménységünk” – elemezte. Pál apostol említi, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik, éppen ezért hív bennünket reménységre. Ám előtte az apostol háromszor is beszél a sóhajtozásról... Sóhajtozik az egész teremtés, az emberek, sőt még a Szentlélek is. Ez a sóhajtozás a lélek vágyakozását, éhét és szomját fejezi ki, mely a szív keresésének nyugtalanságából ered. Erre az Úrral együtt töltött idő ad választ, amikor imádattal fordulunk hozzá.

Embertársaink és környezetünk szemlélése szintén sóhajtozásra indít – folytatta a pápa. – A legszegényebb testvéreink kielégítetlen szükségletei, az élet értelmét nélkülöző fiatalok, az idősek magánya, a természet elnyomása okozza sóhajtozásainkat. Miközben az imádság során Isten szavát halljuk, meghalljuk és meglátjuk mások szenvedéseit, hogy aztán megszabadítsuk őket ezektől.

Ferenc pápa Pál apostol egy másik kulcsszavára is utalt, az állhatatosságra – állhatatosság a szenvedésben, kitartás jóban-rosszban. „Ez az állhatatosság adott nektek erőt, hogy a szenvedést, a börtönt, a deportálást elviseljétek.” A Szentatya a jelen lévő fiataloknak azt ajánlotta, hogy csalódottságaikban ne zárkózzanak magukba, hanem tekintsenek az idősebb testvéreik által megjárt életutakra.

A pápa beszédének harmadik részében a krisztusi reménységről szólt, az Úrral való azonosulásról és a közösségi részvételről az ő sorsában. „Pál számára az üdvösség nemcsak a terhektől való szabadulást jelenti, hanem a részvételt is Krisztus győzedelmes életében, eljövendő országában, a test megváltásán keresztül. Isten mindannyiunk számára egyetlen és megismételhetetlen tervet gondolt ki, amit nekünk mindenáron meg kell próbálnunk megvalósítani az életünkben. Isten belénk helyezte az elvárásait velünk kapcsolatban, és mi Őbenne bízunk” – szögezte le Ferenc pápa.

Végül a közösségi szellemről beszélt a Szentatya. Példaként említette, hogy a székesegyházat, ahol a találkozó zajlott, Szent Péterről és Szent Pálról nevezték el. „Ők együtt vannak, az Egyház egyetlen bárka, melyben mi mindannyian együtt utazunk. Ebben a közösségben találunk rá a szomorúság ellenszerére, és még inkább a hivatásból fakadó örömre.” Végül Ferenc pápa a papok és szerzetesek lelkére kötötte, hogy gyakran és bátran időzzenek a tabernákulum előtt, az Úr Jézus közelségében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria