Ferenc pápa afrikai útja záró szentmiséjén: Jézus fogja a kezünket a túlpart felé vezető úton

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya homíliájának magyar nyelvű fordítását:

Amikor hallgatjuk az olvasmányt, elámulhatunk, micsoda lelkesedés és dinamizmus tölti el Pál apostolt: „Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet!” (Róm 10,15) Meghívás ez számunkra, hogy adjunk hálát a hit ajándékáért, amelyet ezektől a hírnököktől kaptunk, akik hirdették azt nekünk. Meghívás arra is, hogy elcsodálkozzunk azon a missziós munkán, amely első alkalommal – nem túl régen – elhozta az evangélium örömét Közép-Afrika eme szeretett földjére. Jó dolog, főleg amikor nehéz időket élünk, amikor nem hiányoznak a megpróbáltatások és a szenvedések, amikor bizonytalan a jövőnk, amikor fáradtnak érezzük magunkat, és félünk, hogy nem bírjuk tovább, jó dolog összegyűlni az Úr körül, ahogyan ma tesszük, hogy örvendezzünk az ő jelenlétének, az új életnek és az üdvösségnek, amelyet felkínál nekünk, mint túlpartot, amely felé haladnunk kell.

Ez a túlpart nyilvánvalóan az örök élet, a menny, ahol várnak ránk. Ez az eljövendő világ felé fordított tekintet mindig fenntartotta a keresztények, a legszegényebbek, a legkisebbek bátorságát földi zarándoklásuk idején. Ez az örök élet nem illúzió, nem menekülés a világból, hanem egy olyan hatalmas valóság, amely hív minket és elköteleződésre késztet a hit és a szeretet állhatatossága mellett.


De a legközvetlenebb túlpart, melyet szeretnénk elérni, a hit által adott üdvösség, melyről Szent Pál beszél, olyan valóság, amely már most átalakítja a jelen életünket és a világot, melyben élünk: „Aki szíve mélyéből hisz, megigazulttá válik” (vö. Róma 10,10). Az ilyen ember magának Krisztusnak az életét fogadja be, aki képessé teszi őt, hogy új módon szeresse Istent és testvéreit, olyannyira, hogy megszülethessen a szeretet által megújított világ.

Mondjunk köszönetet az Úrnak az ő jelenlétéért és az erőért, amelyet nekünk ad életünk mindennapjaiban, amikor megtapasztaljuk a testi és erkölcsi szenvedést, a fájdalmat, a gyászt; a szolidaritás és nagylelkűség tetteiért, amelyekre képessé tesz minket; az örömért és a szeretetért, amelyet felragyogtat családjainkban, közösségeinkben, olykor a minket körülvevő nyomor és erőszak vagy a jövőtől való félelem ellenére is; a bátorságért, amelyet lelkünkbe önt, hogy baráti kapcsolatokat létesítsünk, hogy párbeszédet kezdjünk azzal, aki nem olyan, mint mi, hogy megbocsássunk annak, aki ártott nekünk, hogy egy igazságosabb és testvériesebb társadalmat építsünk, melyben senkit sem hagynak magára. Mindebben a feltámadt Krisztus kézen fog minket, és vezet minket, hogy kövessük. Szeretetnék köszönetet mondani veletek együtt az irgalmasság Urának mindazért a szép, nagylelkű, bátor tettért, amelyet megtennetek engedett családjaitokban és közösségeitekben, az országotokban hosszú évekig zajló események során.

Mindazonáltal az is igaz, hogy még nem értünk révbe, még a folyó közepén járunk, és bátran, új missziós elkötelezettséggel amellett kell döntenünk, hogy átmegyünk a túlpartra. Minden megkeresztelt hívőnek folytonosan szakítani kell azzal, ami benne a régi emberből, a bűnös emberből van, ami bármikor kész, hogy az ördög hívására felébredjen – és mennyire működik az ördög a mi világunkban és a mai, konfliktusokkal, gyűlölettel és háborúval teli korban –, hogy önzéshez, önmagunkba zárkózáshoz és bizalmatlansághoz, erőszakhoz és pusztító indulathoz, bosszúhoz, a leggyengébbek elhagyásához és kizsákmányolásához vezessen.


Azt is tudjuk, milyen hosszú utat kell még megtenniük életszentségre hívott keresztény közösségeinknek. Nyilvánvalóan mindannyiunknak bocsánatot kell kérnünk az Úrtól, amiért túl sokszor vonakodtunk és késlekedtünk, hogy tanúságot tegyünk az evangéliumról. Kívánom, hogy az irgalmasság jubileumi éve, mely imént kezdődött el országotokban, adjon erre alkalmat nektek.

És nektek, kedves közép-afrikaiak, főleg a jövő felé kell néznetek, és a már megtett útból erőt merítve, eltökélten országotok keresztény történelmének új szakaszába kell lépnetek, új horizontok felé kell elindulnotok, még jobban ki kell eveznetek, a mélyebb vizekre. András apostol és testvére, Péter, egy pillanatig sem haboztak, hogy mindent elhagyjanak Jézus hívására, és követték őt: „Azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt” (Mt 4,20). Mi pedig ámulunk, itt is, azon, micsoda lelkesedés tölti el az apostolokat, mennyire vonzza őket Krisztus magához, mennyire megérzik, hogy otthagyhatnak mindent és mindenbe belevághatnak Jézussal.

Most mindenki felteheti szíve mélyén azt az oly fontos kérdést, hogy milyen a személyes kapcsolata Jézussal, mindenki megvizsgálhatja azt, amit már elfogadott – vagy visszautasított – annak érdekében, hogy válaszoljon az ő hívására, hogy közelebbről kövesse őt. A hírnökök kiáltása minden korábbinál hangosabban hangzik fülünkben, főként, amikor nehéz időket élünk: az a kiáltás, az a szó, amely „minden földre elhat, […] a földkerekség végéig eljut” (vö. Róm 10,18; Zsolt 18,5). Ez a kiáltás ma itt is, Közép-Afrikának e szépséges földjén is felhangzik szívünkben, családjainkban, plébániáinkon, akárhol élünk, és arra hív, hogy legyünk állhatatosak és lelkesek küldetésünkben. Ez a küldetés ugyanis új hírnököket igényel, még többet, még nagylelkűebbeket, még örvendezőbbeket, még szentebbeket. És mindannyian meghívást kaptunk arra, mindnyájan, hogy azok a hírnökök legyünk, akiket testvéreink, bármilyen nemzetiségűek, vallásúak, kultúrájúak, várnak, gyakran anélkül, hogy tudnák. Hogyan is hihetnének Krisztusban e testvéreink – kérdezi Szent Pál –, ha nincsenek olyan emberek, akik hallgatják és hirdetik Isten szavát?

Pál apostol példájára nekünk is tele kell lennünk reménnyel és lelkesedéssel a jövő tekintetében. A túlpart már a közelünkben van, és Jézus velünk együtt kel át a folyón. Ő feltámadt a halálból; azóta a megpróbáltatások és a szenvedések, melyeken keresztül megyünk, mindig olyan alkalmak, amelyek új jövőt nyitnak számunkra, ha elfogadjuk, hogy kapcsolatban maradjunk Jézussal. Közép-Afrika keresztényei, mindnyájan arra kaptatok meghívást, hogy állhatatos hittel és misszionáriusi elkötelezettséggel országotok emberi és lelki megújulásának kézművesei legyetek. Hangsúlyozom, országotok emberi és lelki megújulásának kézművesei!

Szűz Mária, aki miután osztozott a passió kínszenvedésében, és most a tökéletes örömben osztozik Fiával, oltalmazzon és bátorítson titeket e reményteli úton. Ámen.


Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: News.va

Magyar Kurír