Ferenc pápa: Az Egyház javainak szükség esetén a szegények javát kell szolgálniuk

A Kultúra Pápai Tanácsa, a jezsuita egyetem és az olasz püspöki konferencia szervezte a tanácskozást, amelyet Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke nyitott meg. 

Ferenc pápa üzenetében utalt Szent II. János Pál pápa szavaira, aki kérte a helyi egyházakat, hogy megfelelően használják kulturális javaikat, amelyek egészen különleges módon képesek az emberek figyelmét a lélek értékeire irányítani. E javak tanúságot tesznek Isten jelenlétéről az emberiség történetében és az Egyház életében, valamint felkészítik a lelket az evangélium újdonságának befogadására. Ferenc pápa rámutatott, hogy Laudato si’ kezdetű enciklikájában a teológiai esztétikának szociális dimenziót adott: „Ha figyelmet fordítunk a szépségre, és szeretjük, az segít, hogy kilépjünk a haszonelvű pragmatizmusból” (215).

A kulturális javakról teológiai elmélkedést is lehet folytatni, ha figyelembe vesszük, hogy részét képezik a szent liturgiának, az evangelizálásnak és a szeretet gyakorlásának. Az istentiszteleti helyeknek és tárgyaknak a hívek számára van egyfajta olyan állandó lenyomata, amely azt követően sem vész el, ha elvesztik rendeltetésüket. Az egyházi kulturális javak a közösség hitének tanúságtevői, amely létrehozta az évszázadok során. Ezért a maguk módján az evangelizálás eszközei a hit hirdetése, a prédikáció és a katekézis megszokott eszközei mellett. Meg lehet őrizni eredeti jelentéstartalmukat megfelelő múzeumi kiállítás keretében, amely nemcsak a művészettörténet dokumentumainak tekinti őket, hanem új életet ad nekik, hogy tovább tudják folytatni egyházi küldetésüket.

Az egyházi javak az egyházi közösségben végzett karitatív tevékenységre szolgálnak. A római Szent Lőrinc vértanú példáját említve – aki eladta a javakat, hogy élelmet adjon a szegényeknek – a pápa rámutatott: bár az Egyház feladata javainak védelmezése és megőrzése, azoknak nincs abszolút értékük. Szükség esetén az ember magasabb rendű javát kell hogy szolgálják, különösen is a szegényekét. Sok templomra néhány évvel ezelőttig szükség volt, de ma már nincs a hívek, a papok hiánya miatt, vagy azért, mert a városokban vagy vidéken a lakosság másképpen oszlik meg. Ezt az Egyház ne aggodalommal fogadja, hanem az idők jeleként, amelyen el kell gondolkodni és amelyhez alkalmazkodni kell. Elsőbbséget kell adni az időnek a térrel szemben, ami annyit jelent, hogy inkább a folyamatok elindításával, mint a terek birtoklásával foglalkozzunk – idézte a pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítását (223).

Ezt követően a Szentatya annak a reményének adott hangot, hogy a kétnapos konferencia javaslatokat és irányelveket fogalmaz meg. A konkrét és végső döntés azonban a püspököket illeti. A főpásztorokat arra buzdította a pápa, hogy ezen a téren minden döntésük a keresztény közösségben végzett közös gondolkodás eredménye legyen, párbeszédben a világi közösséggel. Az istentiszteleti helyek eredeti rendeltetésének megváltoztatása (dismissione) sose legyen az első és egyetlen megoldás, amelyre a püspök gondol, és véghezvitele soha ne okozza a hívek megbotránkoztatását. Amikor azonban szükségszerűvé válik, időben illesszék be a lelkipásztori tervezésbe, megfelelő információk birtokában történjen és a lehető legtöbben osztozzanak benne.

Egy templom építése vagy új célra rendelése olyan művelet, amelyet nem lehet pusztán technikai vagy gazdasági szempontból kezelni, hanem a prófécia szellemében kell értékelni. Ezen keresztül is megvallja hitét az Egyház, amely befogadja és tiszteli Urának jelenlétét az emberi történelemben – zárja üzenetét Ferenc pápa, melyet az istentiszteleti helyek küldetésváltása és az egyházi kulturális javak kezelése kérdéseiről tartott nemzetközi konferencia résztvevőinek küldött.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vativan News

Magyar Kurír