Ferenc pápa: Az irgalmasság tetteivel valódi kulturális forradalmat hajthatunk végre!

Katekézisét és felhívásait teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az eddigi katekézisek során kis lépésekben egyre mélyebbre hatoltunk Isten irgalmasságának nagy misztériumába. Elmélkedtünk azon, hogyan cselekszik Isten az Ószövetségben, aztán az evangéliumi elbeszéléseken keresztül azt láttuk, hogyan lesz szavaival és tetteivel Jézus az Irgalmasság megtestesülése. Ő azt tanította tanítványainak: „Legyetek irgalmasok, mint az Atya” (Lk 6,36). Olyan feladat ez, amely megszólítja minden keresztény lelkiismeretét és kérdőre vonja tetteinket. Nem elegendő ugyanis az, hogy saját életünkben megtapasztaljuk Isten irgalmasságát, hanem arra is szükség van, hogy aki irgalmat nyer, az maga is az irgalmasság jele és eszköze legyen mások számára. Továbbá az irgalmasság nem korlátozódik életünk bizonyos pillanataira, hanem átfogja egész mindennapi létezésünket.

Hogyan lehetünk hát tanúi az irgalmasságnak? Ne gondoljuk, hogy rendkívüli erőfeszítésről vagy emberfeletti tettekről van szó. Nem így van! Az Úr sokkal egyszerűbb utat mutat nekünk, az apró tettek útját, amelyeknek az ő szemében nagy értéke van, olyannyira, hogy azt mondta: ezek alapján ítéltetünk meg. Máté evangéliumának egyik legszebb része ugyanis azt a tanítást tartalmazza, amelyet valamiképpen „Jézus végrendeleteként” fogalmaz meg az evangélista, aki közvetlenül önmagán tapasztalta meg az Irgalmasság cselekvését. Jézus azt mondja, hogy valahányszor enni adunk egy éhezőnek, inni adunk egy szomjazónak, felöltöztetünk egy ruhátlant, befogadunk egy idegent, meglátogatunk egy beteget vagy egy foglyot, azt vele tesszük (vö. Mt 25,31–46). Az egyház az „irgalmasság testi cselekedeteinek” nevezte el ezeket a tetteket, mert anyagi szükségleteikben jelentenek segítséget az embereknek.

Az irgalmasságnak van azonban másik hét cselekedete is, az „irgalmasság lelki cselekedetei”, amelyek más szükségletekre vonatkoznak: ezek ugyanolyan fontosak, főképp manapság, mert az ember lelkének legmélyét érintik, és gyakran jobban szenvedünk miattuk. Ezek közül biztosan mindnyájan emlékszünk arra, amely a köznyelvbe is bekerült: „Türelmesen elviselni a kellemetlen embereket!” Mert vannak ilyenek, vannak kellemetlen emberek! Úgy tetszhet, nem annyira fontos ez, mosolygunk is rajta, mégis a szeretet mély érzését hordozza magában. Igaz ez a többi hat esetében is, melyeket érdemes felidéznünk: tanácsot adni a kételkedőknek, tanítani a tudatlanokat, figyelmeztetni a bűnösöket, vigasztalni a szomorúakat, megbocsátani a sértéseket, imádkozni Istenhez az élőkért és holtakért. Ezek mindennapi dolgok! „Szomorú vagyok…” – „Isten majd megsegít, nekem nincs időm…” Ezt ne mondjuk! Megállok, meghallgatom, rászánom az időmet, és megvigasztalom: ez az irgalmasság cselekedete, és ezt nemcsak neki tettem, hanem Jézusnak!

A következő katekézisekben sorra vesszük majd ezeket a cselekedeteket, amelyeket az egyház az irgalmasság megélésének konkrét módjaként állít elénk. A századok folyamán milyen sok egyszerű ember gyakorolta ezeket, tündöklő tanúságot téve ily módon a hitről. Az egyház ugyanakkor – Urához hűen – különleges szeretetet tanúsít a leggyengébbek iránt. Gyakran a hozzánk legközelebbi emberek szorulnak segítségünkre. Nem kell arra törekednünk, hogy valami hatalmas dolgot vigyünk végbe! Jobb az egyszerűbbekkel kezdeni, amelyeket az Úr legsürgősebbekként állít elénk. A mai világban, amelyet sajnos megfertőzött a közöny vírusa, az irgalmasság tettei jelentik a leghatásosabb ellenszert. Arra nevelnek ugyanis, hogy odafigyeljünk „legkisebb testvéreink” (Mt 25,40) legelemibb szükségleteire, őbennük ugyanis Jézus van jelen. Jézus van ott mindig jelen! Ahol szükség jelentkezik, ahol rászoruló ember van, akár anyagi, akár lelki hiányban szenvedő ember, Jézus ott van! Felismerni az ő arcát a rászorulóban, valódi kihívás a közönnyel szemben. Segít, hogy mindig éberek legyünk, elkerülve annak veszélyét, hogy Jézus elhaladjon mellettünk anélkül, hogy felismertük volna. Eszembe jut Szent Ágoston mondata: „Timeo Iesum transeuntem” (Serm., 88, 14, 13.). „Félek, hogy az Úr elhalad”, és nem ismerem fel, félek, az Úr ott megy el előttem egy elesett, rászoruló emberben, s én nem veszem észre, hogy Jézus az. Félek, hogy elmegy mellettem az Úr anélkül, hogy észrevenném! Feltettem magamban a kérdést, miért mondta Ágoston, hogy fél Jézus elhaladásától. A válasz sajnos ott található a magatartásunkban: gyakran vagyunk figyelmetlenek, közömbösek, és amikor az Úr közel jár hozzánk, elveszítjük az alkalmat, hogy találkozzunk vele.

Az irgalmasság cselekedetei ráébresztenek minket arra, hogy a szeretettel élővé és tevékennyé tudjuk tenni és kell is tennünk hitünket. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekkel az egyszerű mindennapi tettekkel valódi kulturális forradalmat hajthatunk végre, ahogy a múltban is történt. Ha mindannyian egyet végrehajtunk ezek közül mindennap, az forradalmat idéz elő a világban! Mindenki, mindannyian! Milyen sok szent van, akikre még ma is nem nagy műveik miatt emlékezünk, hanem az általuk tanúsított szeretet miatt! Gondoljunk csak a nemrég szentté avatott Teréz anyára: nem azért emlékezünk rá, mert sok házat nyitott a világban, hanem mert lehajolt minden utcán fekvő emberhez, hogy visszaadja méltóságát. Mennyi elhagyott kisgyermeket ölelt magához, mennyi haldoklónak fogta a kezét és kísért az örökkévalóság küszöbéig! Az irgalmasság e cselekedetei Jézus Krisztus arcvonásai, aki gondját viseli legkisebb testvéreinek, hogy megéreztesse mindegyikükkel Isten gyengédségét és közelségét. Kívánom, hogy a Szentlélek segítsen minket, élessze fel bennünk a vágyat, hogy e szerint az életstílus szerint éljünk! Naponta legalább egyet tegyünk meg az irgalmasság cselekedetei közül! Legalább egyet! Újból tanuljuk meg kívülről az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, és kérjük az Urat, segítsen, hogy mindennap gyakoroljuk őket, és meglássuk Jézust a rászorulókban!

* * *

A Szentatya a következő szavakkal köszöntötte a magyarokat:

Szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, akik Budapestről, valamint Lövétéről és Brassóból, a Gyulafehérvári egyházmegyéből érkeztek a Pápai Germanicum-Hungaricum Kollégium növendékeinek diakónusszentelésére. Isten éltessen! Ma az irgalmasság cselekedeteiről beszéltem. Kérem Magyarok Nagyasszonya égi közbenjárását, hogy részesüljetek az irgalmasság szentévének különleges kegyelmeiben. Szívből adom apostoli áldásomat rátok és szeretteitekre.

A Szentatya felhívása Szíriáért:

Szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy lélekben közel vagyok a Szíriában dúló, embertelen konfliktus áldozataihoz. Sürgetőleg ismétlem meg felhívásomat, és minden erőmmel könyörgöm a [világ] vezetőinél, hogy gondoskodjanak az azonnali tűzszünetről, amelyet elrendelnek és betartanak legalább annyi időre, amíg ki lehet menekíteni a polgári lakosságot, főleg a gyerekeket, akik még mindig a kegyetlen bombázások csapdájában vannak.

A Szentatya felhívása a természeti katasztrófák csökkentésének világnapján:

Holnap, október 13-ra esik a természeti katasztrófák csökkentésének világnapja, amelynek idei témája: „A halandóság csökkentése”. A természeti katasztrófákat ugyanis el lehetne kerülni vagy legalább korlátozni lehetne, minthogy következményeik gyakran a környezettel való törődés elmulasztására vezethetők vissza. Az erőfeszítések egyesítésére bátorítok tehát közös otthonunk távolra tekintő védelmében, a megelőzés kultúrájának előmozdítására, az új ismeretek felhasználásával is, hogy minél kisebb veszélynek legyenek kitéve a legsebezhetőbb népességek.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír