Ferenc pápa az örmény elnöki palotában mondott beszédet

Ferenc pápa útjának apostoli jellegét az a tény is kiemeli, hogy először az ecsmiadzini székesegyházban az örmény kereszténységhez szólt, és csak ezt követően látogatott el az elnöki palotába. Örményország államelnöki irányítási rendszerének megfelelően az 1951-ben épített elnöki palotából irányítják az ország közéletét, élén Szerzs Szárgszján köztársasági elnökkel, akit már XVI. Benedek pápa is fogadott 2011. december 12-én a Vatikánban.

A Szentatya felidézte Szerzs Szárgszján múlt évi vatikáni látogatását, amikor II. Garegin katholikosszal, XIX. Nerszész Péter örmény katolikus pátriárkával és I. Aram pátriárkákkal együtt 2015. április 12-én részt vettek a vatikáni Szent Péter-bazilikában azon a liturgián, amelyen megemlékeztek az örmény népirtás centenáriumáról. „A Mec Jeghern, a Sorscsapás sújtotta az örmény népet és hatalmas embertömeg halálát okozta. Ez a tragédia vezette be a múlt század szörnyűséges katasztrófáinak sorát, melyek megtévelyedett faji, ideológiai vagy vallási alapon jöttek létre és homályosították el a hóhérok elméjét, egészen odáig menően, hogy célul tűzzék ki egész népek megsemmisítését” – hangsúlyozta a pápa.

A Szentatya tisztelettel adózik az örmény népnek, mely az evangélium fényétől megvilágosítva, a történelem legsötétebb pillanataiban is Krisztus keresztjében és feltámadásában találta meg azt az erőt, mely újból fölemelte, és méltósággal útjára indította. Mindez felfedi a keresztény hit mélységét és az abba foglalt vigasz és reménység végtelen kincsét. Tekintettel a múlt század baljós eseményeire, a pápa élő reménységének adott hangot, hogy az emberiség a múlt tragikus eseményeiből képes olyan tanulságot levonni, mellyel felelősen és bölcsen elébe megy a veszélyeknek. Mindenki sokszorozza meg ezért az erőfeszítését, hogy a párbeszéd, a béke állhatatos és őszinte keresése, a nemzetek együttműködése győzedelmeskedjen! – óhajtotta a pápa.

A katolikus egyház aktívan kíván együttműködni mindazokkal, aki szívükön viselik az emberiség sorsát és az emberi személy jogainak a tiszteletét, hogy érvényre juttassa a világban a lelki értékeket, leleplezve mindazokat, akik megrontják annak szépségét és jelentését. Ebben a tekintetben létfontosságú, hogy mindazok, akik Istenben hisznek, egyesítsék az erőiket, hogy elszigeteljék mindazokat, akiknek a vallás csupán azt a célt szolgálja, hogy a háború ügyét, a felülkerekedést és az erőszakos üldözést mozdítsák elő, miközben eszközzé teszik az Isten szent Nevét.

Ma, főként keresztények – miként, és talán még inkább, mint az őskeresztény időkben – vannak kitéve megkülönböztetésnek és üldöztetésnek a megvallott hitük miatt, miközben a világ különféle térségeiben lévő konfliktusokra nem találnak megoldásokat, melyek gyászt, rombolást és teljes népek erőszakolt migrációját okozzák. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy a nemzetek sorsáért felelős személyek bátorsággal és késlekedés nélkül hozzanak kezdeményezéseket, melyek véget vetnek a szenvedésnek, békét keresnek és azok befogadását segítik, akik az erőszak és az üldöztetés áldozatai. Az örmény nép mindezt saját személyében tapasztalta meg: ismeri a szenvedést és a fájdalmat, ismeri az üldöztetést. Megőrzi nemcsak a múlt sebeinek az emlékezetét, hanem annak a lelkületét is, Aki mindig megengedte neki az újrakezdést. Ilyen értelemben arra bátorítalak benneteket, hogy soha ne szűnjön meg az értékes hozzájárulásotok a nemzetközi közösséghez.

Huszonöt évvel ezelőtt nyerte vissza függetlenségét Örményország. Jó alkalom az örvendezésre, az emlékezésre az elért eredmények miatt, és új célok kitűzésére. Mindez akkor lesz hasznos minden örmény számára a hazában és szerte a diaszpórában, ha összegyűjtik és egyesítik az erőiket az ország polgári és társadalmi építésében. Ehhez mindig számba kell venni, hogy meg ne szűnjön az erőfeszítés a gyengék és kevésbé szerencsések társadalmi igazságossága érdekében.

Országotok története azonos ütemben halad a keresztény önazonosságával, melyet megőrzött a századokon át. Ez az önértelmezés, távol attól, hogy akadályozná az állam egészséges laicitását, inkább megkívánja, táplálja és segíti az állampolgárok részvételét. Az egész örménység összetartása és megnövekedett elkötelezettsége, hogy hasznos utakat találjanak néhány szomszéd országgal fennálló feszültség legyőzésére, megkönnyítik ezeket a fontos célkitűzéseket, melyek Örményország számára meghozzák az igazi újjászületés korszakát.

A katolikus egyház, mely korlátozott erőivel, de jelen van az országban, örömmel nyújt segítséget az ország felvirágoztatásához, a gyengébbek és szegényebbek neveléséhez, az egészségügyben és a karitászban, amint azt az asocki Redemptoris Mater-kórház, a jereváni oktatási intézmény és az örmény karitász művei mutatják. Isten áldja meg Örményországot, ezt a hittől, a vértanúk bátorságától és minden fájdalmas emberi reménységtől megvilágosított földet!” – zárta beszédét a pápa az örmény elnöki palotában, az ország politikai  és egyházi vezetői előtt.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír