Az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot Szent II. János Pál pápa 1988. július 2-án alapította meg a Hittani Kongregáció keretein belül azzal a céllal, hogy tisztázza a kapcsolatot a X. Szent Piusz Testvérülettel, és ezáltal segítse a Római Kúria szerveit, a világegyház püspökeit a testvérület tagjaival tartandó kapcsolatukban.
A bizottság március 27-én kelt levelét – mely a testvérület által végzett házasságkötési szertartás érvényességére (validitas) és megengedettségére (liceitas) vonatkozóan ad új szabályozást – az aláíró Ludwig Müller bíboros prefektus és Guido Pozzo érsek titkár Ferenc pápa jóváhagyásával a világegyház „püspöki konferenciái püspökeinek címezi a X. Szent Piusz Testvérület hívei házasságkötési szertartásainak az engedélyezéséről”.
A levél tájékoztatja a püspököket, hogy egy ideje folyamatban vannak különféle találkozók és kezdeményezések annak érdekében, hogy a teljes közösségbe visszavigyék a X. Szent Piusz Testvérületet. A szentatya a közelmúltban (a Misericordia et misera levele 12. pontjában) döntött arról, hogy a nevezett intézmény összes papjának engedélyezi a jogcímet, hogy érvényesen gyóntassák a híveket, oly módon, hogy ezáltal biztosítsák az általuk kiszolgáltatott szentség érvényességét, anélkül hogy nyugtalanságban hagynák a híveket.
Ugyanebben a lelkipásztori vonulatban, mely a hívek lelkiismeretének megnyugtatásához szeretne hozzájárulni – érvénytelenségük kánoni helyzetének jelenleg fennálló állapota ellenére – a szentatya a Hittani Kongregáció és az Ecclesia Dei Pápai Bizottság javaslatára úgy döntött, meghatalmazza a helyi ordináriusokat, hogy ők engedélyezhessék azon hívek házasságkötési szertartását, akik a testvérület lelkipásztori tevékenységét követik, a következő körülmények között:
Mindig legyen lehetséges, hogy az ordinárius (a helyi püspök) az egyházmegye egyik papját (vagy legalább egy teljesen szabályos állapotú papot) bízza meg a házasságkötés szertartásával, hogy ő kérje a házasulandó felek házasságkötési beleegyezését (consensus), mely a régi liturgiában (Vetus ordo) a szentmise elején történik, amit a nászmise szertartása követ, melyet a testvérület papja mutat be. Ahol ez nem lehetséges, vagy ahol nincs egyházmegyés pap, aki kérné a felek házasságkötési beleegyezését, az ordinárius közvetlenül megadhatja a szükséges engedélyt a testvérület egy papjának, aki bemutatja a szentmisét, felhívva a figyelmét arra a kötelezettségére, hogy az egyházmegyei püspöki irodába juttassa el a házasságkötés szentségének dokumentumait.
Remélve, hogy ily módon elhárulhatnak a testvérülethez tartozó hívek lelkiismeretét terhelő nehézségek, valamint a házasság szentségének érvényességét illető bizonytalanságok, és egyidejűleg felgyorsulhat a teljes intézményes rendezés felé vezető út, a dikasztérium (a Hittani Kongregáció) bízik a testvérület együttműködésében.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír