A rezurrekcionisták kongregációját a 19. században a Lengyelországból Franciaországba kivándorolt Bogdan Jański alapította. A közösség tagjai Krisztus feltámadásáról tesznek tanúságot a világban, többek közt azáltal is, hogy hirdetik az egyéni megtérés, azaz a személyes feltámadás szükségességét.
Ferenc pápa arra biztatta a kongregáció tagjait, hogy Mária Magdolnához, az „apostolok apostolához” hasonlóan hirdessék az élő Krisztust, aki legyőzte a halált, és örök életet ad. A dicső múltba tekintés helyett inkább a jelen pillanatra figyeljenek, mert az Úr képes ma is mellettük hivatásokat fakasztani. Ahogy a sírhoz siető asszonyok húsvét hajnalán elhagyták a biztonságos otthonukat, kiléptek a világba, a feltámadás gyermekeinek ma éppen így el kell menniük az emberi lét perifériáira. Nem szabad többé az Urat az üres sírban keresni, amikor ő előttünk halad – mutatott rá a Szentatya. Az emmauszi tanítványok tapasztalata alapján pedig hagynunk kell, hogy a feltámadt Úr utolérjen minket, még a csalódásaink közepette is.
Ma is nagyon sokan várják a feltámadás hírét, akiket nem szabad megfosztani ettől az örömtől. A tanúságtétel legjobb módja a közösségben megélt testvéri élet – mutatott rá a pápa, aki arra buzdította a kongregációt, úgy fogadják a testvéreket, ahogyan az Úr adja őket. A közösség legyen az evangelizálás első helye, mely nyitott a misszióra.
A Föltámadott két vigaszt hagyott az apostolokra: a benső örömöt és a húsvéti titok világosságát. Az öröm felismeri a föltámadt Úr jelenlétét, bevezet a személyébe és az akaratába. Másfelől pedig „megbízható reményt” nyújt, ahogy azt XVI. Benedek tanította. Beszéde végén a megszentelt élet évének gondolatát idézte fel a pápa: hálával tekintsünk a múltra, szenvedéllyel éljük meg a jelent, és öleljük át a jövőt reménységgel!
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria