Ferenc pápa a „Gyermekvonat” utasainak: Az első tanító nénimet soha nem felejtem el

2018. június 10. vasárnap 18:28

A „Gyermekvonat” (Treno dei Bambini) elnevezésű kezdeményezés révén több mint ötszáz, különböző felekezetekhez tartozó gyerek érkezett a Szentatyához június 9-én: baráti beszélgetés közben a gyerekek kifaggatták a pápát a gyerekkora felől, majd ebédet kaptak tőle.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Immár hatodik alkalommal gördült be a „Gyermekvonat” szerelvénye a Szent Péter vasútállomásra. Amikor a vonat megállt, sípszó és kiáltás harsant: „Itt a Vatikán! Kiszállás!” Pillanatok alatt olyanná lett a Vatikán, mint egy óriási iskola szünidei zsibongója. A „Népek udvara” kezdeményezés keretében idén hatodik alkalommal rendezték meg a „Gyermekvonat”-ot, melynek során iskolás fiúk és lányok tisztelegtek a Szentatyánál. Az idei mottó: „Kis utasok, nagy építészek, baráti város”. A rendkívüli program legnagyobb eseménye a Ferenc pápával való találkozás volt a VI. Pál aulában.

Ferenc pápa a köszöntések után ezúttal is szívesen állt a gyermekek rendelkezésére, akik kérdéseket tettek föl neki. Anna Greta, a Giacosa utcai iskolából, azt kérdezte tőle, hogy emlékszik-e még az első tanáraira.


Ferenc pápa pedig szívesen emlékezett vissza: „Hatéves koromban kezdtem iskolába járni, ami úgy 400 méterre volt tőlünk. Akkor 1942-t írtak, te biztos, hogy akkor még nem is éltél. A tanító néninket Stellának, »csillag«-nak hívták. Ő tanított elsőben és harmadikban, de második és negyedik osztályban más tanárom volt. Stella nagyon jó tanítónő volt, írni-olvasni tanított, kiválóan. Amikor kijártam az iskolát, azután is megmaradt az emlékezetemben, mert az első tanítónkra mindig emlékezünk. Ez nagyon fontos, mert ők voltak azok, akik elindítottak az életben. Aztán később felhívtam őt, amikor fiatalember voltam, amikor pap lettem. Püspökként segítettem neki a betegsége idején. 94 éves korában halt meg. Mindig követtem a sorsa alakulását. Emlékét soha nem felejtem el.”

Egy Clara nevű diák az iránt érdeklődött, hogy milyen volt az a városrész, ahol a pápa iskolába járt.

Válaszában Ferenc pápa „megengedte magának”, hogy gyermekkora lakhelyét a világ legszebb városának nevezze. „Buenos Aires Flores nevű, a virágokról elnevezett, közkedvelt negyedében laktunk, öten gyerekek, a szüleinkkel. Nem voltak ott magas paloták, inkább csak alacsony házak. 30 méterre a házunktól volt egy szép park, ott fociztunk mindig. Én kapus voltam. Tudjátok, miért lettem kapus? – kérdezte a gyerekektől. – Mert én a játékhoz tuskólábú voltam, így mondták: »pata dura«. Nem voltam nagy játékos, nehezen mozogtam, ezért tettek be a kapuba, de azt jól csináltam. ”


Malak azt kérdezte a pápától, hogy miként tanulta meg az életet élni.

„Apránként – válaszolta a pápa. – Először vegyésznek tanultam, aztán még laboratóriumban is dolgoztam, ami tetszett nekem. Aztán egy bizonyos ponton megértettem, hogy ez az egész nem tölti ki az életemet. Ekkor arra gondoltam, hogy csinálni kéne valamit másokért, mint ahogy az orvosok teszik. És végül eljött a tavasz első napja Argentínában, szeptember 21-én (pont fordítva, mint itt, nálatok, ahol olyankor az ősz kezdődik), amikor azt éreztem a szívemben, hogy papnak kell lennem. Azért még dolgoztam néhány évet, míg az az érzés bizonyossággá nem lett, és akkor beléptem a szemináriumba. De egy pillanat alatt jött az az első érzés.”

Giulio Vitale középiskolás diák arra kérte a pápát, hogy meséljen nekik, milyen volt akkor egy iskola.

„Az én iskolám az utca mellett állt, alacsony házak között. Vörös téglából épült, balra tőle volt egy szép zöld tér, ott nem lehetett focizni a virágok miatt, mert a tér tele volt gyönyörű virágokkal. Az iskolába gyalog mentem, és emlékszem egy május 25-ére. Május már érett ősz Argentínában, de abban az évben nagyon hideg volt. Én akkor egy hazafias ünnepre mentem az iskolába, mert az a nap nemzeti ünnep. Az utcára kilépve azt láttam, hogy fagyott odakinn, amit mi ritkán látunk az utcákon. Otthon mi kályhával fűtöttünk. Aztán az iskolában együtt tartottuk az ünnepet… Pár éve meglátogattam az iskolát, olyan, mint régen volt, amikor az iskolaudvaron tartottuk a tízórai szüneteket. Ez nagyon megérintette akkor a szívemet.”


Eiman azt kérdezte a pápától, hogy mi volt a kedvenc játéka.

„Nagyon szerettem a papírsárkányt. Nádszálból és könnyű papírból készítettük, mi magunk csináltuk. Aztán hozzá még a madzag! Ez a játék nagyon tetszett nekem. Aztán a focit is nagyon szerettem. Csináltunk magunknak a kerületben bajnokságot fociból is meg sárkányeregetésből is, ki tudja magasabbra fölengedni. Farsangkor csináltunk magunknak jelmezeket, és mindenki beöltözött. Így jártunk házról házra, mindig énekeltünk és mindig kaptunk valamit, hogy csokit vehessünk. Aztán a karnevál napján a kerület főutcájában nagy felvonulást tartottunk, kicsik és nagyok együtt. Nagyon szép ünnep volt.”

A találkozó végén Ferenc pápa megköszönte a gyerekeknek, hogy nem boltban vásárolható ajándékot hoztak neki, hanem saját magukat, énekeikkel együtt. Azt kérte tőlük, hogy okosan, a szívüket beleadva és hozzá két kezükkel tegyék a mindennapi feladataikat. Emlékezzenek egykori tanáraikra, hiszen ezek a gyökerek, és gyökerek nélkül nem lehet élni, nem lehet virágot hozni. Megtanította nekik a gyökértelen, „sradicato” szó értelmét, ezt többször együtt elismételték, majd a pápa elmagyarázta a szó értelmét. Megköszönte nekik, hogy rendszeresen eljönnek hozzá, ez már a negyedik alkalom, amikor találkozik velük.

Végül azt kérdezte tőlük, hogy szerintük melyik kérdés volt számára a legérdekesebb. Többen azt válaszolták, hogy a „tanár nénis” volt a legérdekesebb. Igen, de most ennél érdekesebb kérdést hallottam, amikor valaki közületek azt kérdezte: mikor lesz az ebéd? Most már ez a legfontosabb kérdés, és ezzel el is köszönök tőletek így: Jó étvágyat kívánok nektek! – majd Ferenc pápa búcsút vet a gyermekvonat 500 tagú zsibongó népségétől.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-beke-hidjai-bolognaban-tartjak-vallasok-kozotti-nemzetkozi-talalkozot
A béke hídjai – Bolognában tartják a vallások közötti nemzetközi találkozót

Idén október 14. és 16. között 32. alkalommal szervezi meg a Sant’Egidio közösség azt a nemzetközi béketalálkozót, amelyen – a II. János Pál pápa által Assisiben 1986-ban megrendezett találkozó nyomán – a világ vallási vezetői párbeszédet folytatnak és hitet tesznek a béke mellett.

2018. október 15. hétfő
huseges-imadsaguk-tartja-meg-vilagot-nagyszulok-zarandoklata-az-alsoszentivani-kegyhelyre
Hűséges imádságuk tartja meg világot – Nagyszülők zarándoklata az alsószentiváni kegyhelyre

Október 13-án Alsószentivánon, a Fatimai Szűz első hazai kegyhelyén tartott Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök ünnepi szentmisét, amelyben a nagyszülőket külön áldásban részesítette.

2018. október 15. hétfő