Ferenc pápa Kaunasban: Erős a kísértés, hogy fölébe kerekedjünk másoknak

Ferenc pápa – 2018. szeptember 23., vasárnap | 22:36

Szeptember 23-án a Szentatya a szentmise végén imádkozta el az Úrangyala imát a Santakos Parkban egybegyűlt hívekkel. Megemlékezve a vilniusi gettó felszámolásának hetvenötödik évfordulójáról. Hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetnünk kultúráinkban annak lehetőségét, hogy megsemmisítsük a másikat.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közzétesszük.

Kedves testvéreim!

A Bölcsesség könyve, melyet az olvasmányban hallottunk, az üldözött igazról beszél, arról az emberről, akinek már a puszta jelenléte is zavarja a gonoszokat. A gonosz embert úgy mutatja be, mint aki elnyomja a szegényt, akiben nincs szánalom az özvegyek iránt, és aki nincs tekintettel az idősekre (vö. Bölcs 2,17–20). A gonosz azt hiszi, hogy az ő ereje az igazságosság normája. A legtörékenyebbek leigázása, az erő bármilyen formában történő alkalmazása, egy gondolkodásmódnak, ideológiának, uralkodó diskurzusnak az erőltetése, erőszak használata vagy elnyomás alkalmazása mindazok megtörésére, akik egyszerűen a maguk becsületes, egyszerű, szorgalmas és szolidáris mindennapi tevékenységükkel megmutatják, hogy lehetséges egy másik világ, lehetséges egy másfajta társadalom. Az istentelennek nem elég, hogy azt tegye, amihez kedve van, nem elég, hogy szeszélyeit kövesse; azt sem akarja, hogy mások jót cselekedve pellengérre állítsák az ő magatartását. A gonosz emberben a rossz mindig a jó megsemmisítésére törekszik.

Hetvenöt évvel ezelőtt ez a nemzet tanúja volt a vilniusi gettó végleges felszámolásának; ezzel elérte csúcspontját sok ezer zsidó megsemmisítése, ami már két évvel korábban megkezdődött. Ahogyan a Bölcsesség könyvében olvassuk, a zsidó népnek sértegetésekben és bántalmazásokban volt része. Emlékezzünk vissza azokra az időkre, és kérjük az Urat, adja meg nekünk a megkülönböztetés ajándékát, hogy időben felfedezzük ennek a kártékony magatartásnak, levegőnek bármely új csíráját, mely elsorvasztja azoknak a nemzedékeknek a szívét, amelyek nem tapasztalták meg azt a kort, és könnyen szirénénekek után futhatnak.

Jézus az evangéliumban emlékeztet arra a kísértésre, amelyre éberen kellene figyelnünk: a vágy, hogy elsők legyünk, hogy fölébe kerekedjünk másoknak, ami minden emberi szívbe befészkelheti magát. Hányszor előfordult, hogy egy nép magasabb rendűnek érezte magát, több joggal, nagyobb megőrzendő vagy megszerzendő kiváltságokkal?! Mely gyógymódot javasolja Jézus, amikor szívünkben és egy társadalom vagy egy ország gondolkodásmódjában ez a fajta törekvés megjelenik?

Legyünk az utolsók mindenki között és mindenkinek a szolgája; menjünk oda, ahová senki sem akar menni, ahová semmi sem jut el, a legtávolabbi helyekre; és szolgáljunk, találkozási lehetőséget teremtve a legutolsókkal, a kidobottakkal. Ha a hatalom emellett döntene, ha engednénk, hogy Krisztus evangéliuma átjárja életünk legmélyét, akkor a szolidaritás globalizációja tényleg valósággá válna. „Miközben a világban – különösen néhány országban – újra megjelennek a háborúk és konfliktusok különböző formái, mi, keresztények hangsúlyozzuk a mások elismerésére, a sebek gyógyítására, a hidak építésére, a kapcsolatok kialakítására és az »egymás terhének hordozásában« (Gal 6,2) való segítségre vonatkozó javaslatunkat” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 67).

Itt, Litvániában van egy hegy, a keresztek hegye, ahol sok ezren állítottak fel keresztet a századok során. Arra hívlak benneteket, hogy miközben elimádkozzuk az Angelust, kérjük Mária segítségét, hogy fel tudjuk állítani szolgálatunk és odaadásunk keresztjét ott, ahol szükség van ránk, azon a hegyen, ahol a legutolsók élnek, ahol megkívántatik, hogy nagyon odafigyeljünk a kirekesztettekre, a kisebbségekre, hogy megszüntessük környezetünkben és kultúráinkban annak lehetőségét, hogy megsemmisítsük a másikat, hogy háttérbe szorítsuk és továbbra is kidobjuk azokat, akik kellemetlenséget okoznak nekünk és zavarják kényelmünket.

Jézus középre állít egy kisgyermeket, mindenkitől egyforma távolságra, hogy mindnyájan érezzük a válaszadás kötelességét. Emlékezve Mária igenjére, kérjük az ő segítségét, hogy a mi „igenünk” is olyan nagylelkű és termékeny legyen, mint az övé.

[Angelus Domini…]

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a köztársasági elnök asszonynak és Litvánia többi vezetőjének, továbbá a püspököknek és munkatársaiknak, amiért előkészítették látogatásomat. Hasonlóképpen szeretném kifejezni hálámat mindenkinek, aki bármily módon, akár imájával, hozzájárult a látogatás lebonyolításához.

Ezekben a napokban különösen gondolok a zsidó közösségre. Ma délután imádkozni fogok a vilniusi gettó áldozatainak emlékhelyén a gettó felszámolásának hetvenötödik évfordulóján. A Magasságbeli áldja meg a párbeszédet, valamint az igazságosság és a béke érdekében végzett közös munkát!

Szép vasárnapot! Finom ebédet! – Gražaus sekmadienio! Skaniu pietu!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria