Ferenc pápa: Köszöntsük az összes apukát nagy tapssal!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Húsvét előkészületi időszakának mai, harmadik vasárnapjának evangéliumában Jézusnak a szamariai asszonnyal folytatott párbeszédét halljuk (vö. Jn 4,5–42). Erre a találkozásra akkor kerül sor, amikor Jézus Szamarián, a Júdea és Galilea közötti egyik térségen halad át, ahol a zsidók által megvetett, szakadárnak és eretneknek tartott emberek laktak. Pedig éppen az itt lakó népesség lesz az egyik, amely elsőként fogadja el az apostolok keresztény igehirdetését. Miközben a tanítványok bemennek a faluba, hogy élelemről gondoskodjanak, Jézus egy kútnál marad, és inni kér egy asszonytól, aki vizet meríteni jött oda. Kérése pedig egy párbeszédet indít el. „Hogyan kérhetsz te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” Jézus így válaszol: ha tudnád, ki vagyok, és hogy milyen ajándékom van számodra, te lennél az, aki kérnél, én pedig „élő vizet” adnék neked, minden szomjúságot megszüntető vizet, amely ki nem fogyó forrássá válik a belőle ivó szívében (Jn 4,10–14).

Fáradságos és unalmas dolog állandóan a kútra járni vízért, milyen jó lenne, ha lenne egy folyamatosan feltörő vízforrásom! Jézus azonban másfajta vízről beszél. Amikor az asszony észreveszi, hogy a férfi, akivel beszél, próféta, feltárja előtte életét, és vallási jellegű kérdéseket tesz fel neki. A szeretetre és teljes életre irányuló szomját nem elégítette ki az az öt férj, akije volt, sőt ez az asszony csalódást és kiábrándulást élt meg. Ezért meg is döbbenti Jézus iránta tanúsított mély tisztelete, és amikor Jézus az igazi hitről, vagyis az Atyaistennel „lélekben és igazságban” megvalósuló kapcsolatról beszél neki, akkor rájön, hogy ez a férfi a Messiás, Jézus pedig – ami nagyon ritka – megerősíti ebben: „Én vagyok, aki veled beszélek” (Jn 4,26). Jézus egy olyan asszonynak árulja el, hogy ő a Messiás, akinek ennyire rendezetlen az élete!

Kedves testvéreim! Az örök életet adó víz megkeresztelkedésünk napján öntetett a szívünkbe, amikor Isten átalakított minket, és eltöltött az ő kegyelmével. De elképzelhető, hogy elfeledkeztünk erről a nagy ajándékról, vagy egy puszta anyakönyvi adatként tartjuk számon; és talán olyan „kutakat” keresünk, amelyeknek a vize nem oltja szomjunkat. Amikor elfeledkezünk az igazi vízről, olyan kutakat keresünk, amelyeknek nem tiszta a vize. Ha így van, akkor ez az evangélium épp nekünk szól! Nemcsak a szamariai asszonynak, hanem nekünk! Jézus hozzánk is úgy beszél, ahogy a szamariai asszonyhoz. Nyilván mi már ismerjük őt, de talán még nem találkoztunk vele személyesen! Tudjuk, ki Jézus, de talán nem találkoztunk vele személyesen, nem beszéltünk vele, és még nem ismertük fel saját megváltónkként. Ez a negyvennapos felkészülési időszak jó alkalom arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá, hogy találkozzunk vele az imádságban, szívtől szívig ható párbeszédben, hogy szóljunk hozzá, és hallgassuk őt; jó alkalom arra, hogy meglássuk az ő arcát valamelyik szenvedő fivérünk vagy nővérünk arcán. Ily módon megújíthatjuk magunkban a keresztség kegyelmét, olthatjuk szomjunkat Isten szavának és az ő Szentlelkének forrásából; és így azt az örömet is felfedezhetjük, amely abból fakad, hogy a kiengesztelődés munkásává és a béke eszközévé válunk a mindennapi életben.

Szűz Mária segítsen minket, hogy állandóan merítsünk a kegyelemből, abból a vízből, amely a sziklából, a Megváltó Krisztusból fakad, hogy meg tudjuk vallani meggyőződéssel hitünket, és hirdetni tudjuk örömmel Isten szeretetének csodás tetteit, ő ugyanis irgalmas és minden jó forrása.

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni lelki közelségemet Peru kedves lakosságához, amelyet súlyos áradások sújtanak. Imádkozom az áldozatokért és a segítségnyújtásban résztvevőkért.

Tegnap Bolzanóban boldoggá avatták Josef Mayr-Nusser családapát, az Actio Catholica kiváló képviselőjét, aki azért halt vértanúhalált, mert az evangéliumhoz való hűségből nem volt hajlandó csatlakozni a nácikhoz. Nagy erkölcsi és spirituális intelligenciája miatt példaképként áll a világi hívők előtt, különösen is az apukák előtt, akikről ma nagy szeretettel emlékezünk meg, még ha Szent József liturgikus ünnepét holnap tartjuk is, ma ugyanis vasárnap van, és ezért ilyenkor átkerül az ünnep hétfőre. Köszöntsük az összes apukát nagy tapssal!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Rómából, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Köszöntöm az Angolából és a Litvániából jött neokatekumenális közösségeket, valamint a Szent Egyed közösség afrikai és latin-amerikai vezetőit. Köszöntöm a Viterbóból, Bolgaréból és San Benedetto Póból érkezett olasz hívőket, valamint a torchiarolói diákokat.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír