Ferenc pápa: Ma a küldetés és a bátorság idejét éljük!

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia szentleckéjében Szent Pál buzdítását halljuk Timóteushoz, munkatársához és szeretett fiához; ebben végiggondolja apostoli életét, melyet teljesen küldetésének szentelt (vö. 2Tim 4,6–8.16–18). Látja, hogy már elközelgett földi pályafutásának vége, s életét három időszakra bontva írja le: rátekint a jelenre, a múltra és a jövőre.

A jelent az áldozat metaforájával értelmezi: „Nemsokára áldozatul ontják véremet” (2Tim 4,6). A múltat illetően Pál egy olyan ember „jó harcának” és „futásának” képével jellemzi életét, aki következetesen teljesítette kötelezettségeit és feladatait (vö. 2Tim 4,7); így a jövőre vonatkozóan bízik abban, hogy Isten, az „igaz bíró” (2Tim 4,8) elismeri őt. Pál küldetése azonban egyedül az Úr közelségének és erejének köszönhetően bizonyult hatékonynak, igaznak és hűségesnek, az Úr tette őt az evangélium hirdetőjévé minden nép számára. Pál így fejezi ki ezt: „Az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, és tudomást szerezzen róla minden pogány” (2Tim 4,17).

Szent Pálnak ebben az önéletrajzi elbeszélésében az egyház tükröződik, különösképpen ma, a missziós világnapon, amelynek témája: „Missziós egyház, az irgalmasság tanúja”. A keresztény közösség Pálban példaképét látja, és meg van győződve arról, hogy az Úr jelenléte teszi hatékonnyá az apostoli munkát és az evangelizáló igyekezetet. A népek apostolának tapasztalata arra emlékeztet minket, hogy lelkipásztori és missziós tevékenységünket egyrészt úgy kell végeznünk, mintha az eredmény a mi erőfeszítéseinktől függne, a sportoló áldozatvállaló szellemével, akit a vereségek sem fognak vissza; másrészt annak tudatában kell végeznünk, hogy küldetésünk igazi sikere a Kegyelem ajándéka: a Szentlélek az, aki hatékonnyá teszi az egyház küldetését a világban.

Ma a küldetés és a bátorság idejét éljük! Bátorságra van szükségünk, hogy megerősítsük bizonytalan járásunkat, hogy újra megérezzük az evangéliumért való önfeláldozás ízét, hogy visszanyerjük bizalmunkat az erőben, melyet a küldetés magába hordoz. A bátorság idejét éljük, még ha a bátorság nem jelent is biztosítékot a sikerre. Bátornak kell lennünk, hogy harcoljunk, s nem szükségszerűen azért, hogy győzzünk; azért, hogy hirdessük az evangéliumot, nem szükségszerűen azért, hogy megtérítsünk másokat. Bátornak kell lennünk, hogy alternatívát tudjunk kínálni a világnak anélkül, hogy veszekedővé vagy erőszakossá válnánk. Bátornak kell lennünk, hogy nyitottak legyünk mindenki felé anélkül, hogy csökkentenénk Krisztusnak, minden ember egyetlen megváltójának feltétlen értékét és egyetlenségét. Bátornak kell lennünk, hogy ellenálljuk a hitetlenségnek anélkül, hogy pökhendivé válnánk. Olyan bátornak is kell lennünk, mint a mai evangélium vámosa, aki alázatosan szemét sem merte az égre emelni, hanem mellét verve mondta: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” [Lk 18,13]. Ma a bátorság idejét éljük! Ma bátorságra van szükség!

Szűz Mária, aki a „kilépő” egyház mintaképe, és aki tanulékony a Szentlélekkel szemben, segítsen mindannyiunkat, hogy keresztségünk erejében misszionárius tanítványok legyünk, és elvigyük az üdvösség üzenetét az egész emberi családnak!

A Szentatya felhívása az Angelus után:

Ezekben a drámai órákban [lélekben] közel vagyok Irak egész lakosságához, különösen Moszul városának lakosaihoz. Megrázzák lelkünket a barbár erőszakos cselekedetek, amelyeket hosszú ideje óta elkövetnek az ártatlan lakosok ellen, legyenek azok muszlimok, keresztények vagy más népcsoporthoz és valláshoz tartozók. Fájdalommal értesültem arról, hogy hidegvérrel végezték ki ama szeretett föld sok lakosát, köztük sok kisgyermeket is. Ekkora kegyetlenség sírásra indít és szavak nélkül hagy minket. A szolidaritás szava mellett imádkozom azért, hogy a keményen sújtott Irak erős és szilárd maradjon abban a reményben, hogy egy olyan jövő felé haladhat, amelyet biztonság, kiengesztelődés és béke jellemez. Ezért kérlek mindnyájatokat, hogy csatlakozatok imámhoz, csendben.

[Csendet tartanak, majd elimádkozzák az üdvözlégyet.]

A Szentatya köszöntő szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim, szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, akik zarándokként érkeztetek Olaszországból és más országokból, kezdve a lengyelekkel, akik itt, Rómában és hazájukban arról emlékeznek meg, hogy a kereszténység ezerötven év óta van jelen Lengyelországban.

Örömmel fogadom az olaszországi kórusok jubileumának résztvevőit, az Assisiből érkezett futókat a Pro Loco Italiane képviseletében, valamint az olaszországi egyházmegyék testvérületeinek fiataljait.

Nagyon sok olasz plébániáról érkeztek ide plébániai csoportok: nem köszönthetem őket külön-külön, de bátorítom őket, hogy örömmel haladjanak tovább a hit útján. Szeretettel köszöntöm a Rómában élő perui közösséget, amely a Señor de los Milagros [a Csodák Urának] szentképével gyűlt itt egybe.

Köszönetet mondok mindenkinek és szeretettel köszöntök mindenkit! Szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó:

Magyar Kurír