A pápa a Migráció és Béke Nemzetközi Fórumhoz: Befogadni, védelmezni, előmozdítani, integrálni!

Ferenc pápa – 2017. február 22., szerda | 13:25

A szentatya február 22-án délelőtt a vatikáni Kelemen teremben fogadta a 6. Migráció és Béke Nemzetközi Fórum képviselőit, akik az olasz képviselőházban tartottak kétnapos tanácskozást „Integráció és fejlődés: a reagálástól a cselekvésig” címmel.

Az eseményt az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma, a Scalabriniánus Nemzetközi Migrációs Hálózat (SIMN) és a Konrad Adenauer Alapítvány szervezte. A találkozón február 22-én Pietro Parolin bíboros államtitkár is felszólalt. A fórum célkitűzése, hogy előmozdítsa az együttműködést a kormányzati intézmények, a nemzetközi szervezetek és a civil társadalom kezdeményezései között a migráció két területén, egyrészt a célországokban a migránsok és menekültek befogadása, másrészt a migránsok származási országaiban szervezett fejlesztési programok terén.

Ferenc pápa a fórum kétszázötven tagjához intézett beszédében mindenekelőtt aggodalmának adott hangot a kényszerből bevándorlók nagyszámú jelenléte miatt, ami növekvő kihívás elé állítja a politika, a civil társadalom világát, és az Egyházat is. A kihívásra adott választ a pápa négy alapvető cselekedet: a befogadás, a védelmezés, az előmozdítás és az integrálás felől közelítette meg.

A befogadás kapcsán Ferenc pápa megállapította: „Létezik a hajlam az elutasításra, ami arra indít, hogy ne tekintsük felebarátnak befogadandó testvéreinket, hanem hagyjuk őket személyes horizontunkon túl. Ez az elutasítás végső soron az önzésben gyökerezik, amit a populista demagógia tovább növel. Magatartás-változtatásra van szükség, mely legyőzi a közömbösséget és a félelmek elé helyezi a befogadás magatartását azok iránt, akik az ajtóinkon kopogtatnak.” A szentatya felhívta a figyelmet a veszélyre, ami a menekülőkre leselkedik a gátlástalan bűnügyi szervezetek felől. Éppen ezért van szükség felelős és méltósággal teli befogadásra. A menekültek nagy befogadóközpontjai eddig nem hoztak pozitív eredményeket, mert inkább felerősítették az emberi sebezhetőséget és újabb nehézségeket idéztek elő. A személyes találkozásokat kell inkább megkönnyíteni, illetve jobb és magasabb rendű szolgáltatásokat kell biztosítani.

Ferenc pápa a védelmezés szó kapcsán elődjére, XVI. Benedekre utalt, aki szerint a migrációs tapasztalat alapján az emberek mind inkább sérülékenyebbé válnak a kizsákmányolással és az erőszakkal szemben. Migráns dolgozók millióiról van szó, akik közül sokan kérnek szabálytalan módon menekültstátuszt és lesznek az emberkereskedelem áldozatai. Jogaik védelme, alapvető szabadságuk garantálása, méltóságuk tisztelete olyan feladat, ami alól senki nem mentheti fel magát.

Nem elég a védelmezés, arra van szükség, hogy előmozdítsuk a migránsok és menekültek átfogó emberi fejlődését, ami az olyan értékekkel való törődés révén valósul meg, mint az igazságosság, a béke és a teremtésvédelem. A fejlődés az Egyház társadalmi tanítása jegyében minden ember elidegeníthetetlen joga, éppen ezért kell biztosítani a gyakorlásához szükséges körülményeket, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ehhez pedig meg kell teremteni minden érintett szereplő összehangolt cselekvését, a politikai közösség, a civil társadalom, a nemzetközi intézmények és a vallások közreműködésével. A migránsok és családjaik ügyének emberi előmozdítása a származási ország közösségeiben kezdődik, ott kell biztosítani a jogot a kivándorlásra és ugyancsak a jogot arra, hogy ne kelljen kivándorolni, vagyis hogy saját hazájukban találjanak a családok emberhez méltó életkörülményeket.

Az integráció Ferenc pápa számára nem asszimiláció és nem bekebelezés, hanem kétirányú mozgás: a másik kulturális gazdagságának kölcsönös elismerésére irányul, melyben az egyik kultúra nem telepedik rá a másikra, de kölcsönös elszigetelődés sem jön létre, mely a gettósodás kockázatával jár. Ami a megérkező személyt illeti – emelte ki a pápa –, ne zárkózzék be a vendéglátó ország kultúrája és hagyománya előtt, tartsa tiszteletben annak törvényeit; és ne feledkezzünk meg az integrációs folyamat családi dimenziójáról sem. A befogadó ország lakosságát is segíteni kell, fel kell készíteni és érzékennyé tenni az érkezők befogadására.

Befogadás, védelem, előmozdítás és integrálás: ez valamennyiünk kötelessége azokkal szemben, akik kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. Az igazságosság, a civilizáltság és a szolidaritás kötelez erre. Elsősorban az igazságosság – hangoztatta Ferenc pápa. Nem tarthatók fenn többé a súlyos gazdasági egyenlőtlenségek, amelyek nem engedik meg, hogy a föld javaiban mindenki osztozzék. Meg kell akadályoznunk, hogy tovább nőjön a szakadék a szegények és a gazdagok között.

Elfogadhatatlan, hogy emberek egy csoportja a markában tartsa a világ javainak felét, míg egész népeknek csupán morzsák jutnak. Mindannyiunkat erkölcsi felelősség terhel a föld forrásainak kezelésében, ezt a nemzetközi politika és az egyházi tanítás is leszögezi. Ezt a felelősséget össze kell egyeztetni a szubszidiaritás elvével. Igazságot tenni azt jelenti, hogy összebékítjük a múltat a globalizált jelennel, nem pedig azt, hogy hagyjuk, hogy a kizsákmányolás és a piac cinikus használata irányítson. Ahogy XVI. Benedek is megállapította, a gyarmatok felszabadulását újfajta gyarmatosítás időszaka követte, amiért mind a helyi kormányok, mind pedig a korábbi gyarmatosítók felelősségre vonhatók.

A kötelességünk másodsorban a kultúrából fakad. Alapvető emberi érték a befogadás és a testvériség, amelynek nevében segítenünk kell a migránsokat és a menekülteket. Ezeket az alapelveket rögzíti Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata. Minden migráns emberi személy, és mint ilyen, alapvető és elidegeníthetetlen jogai vannak, amelyeket mindenkinek minden helyzetben tiszteletben kell tartania. Szent II. János Pál pápa leszögezte, hogy a migránsok illegális helyzete nem ok arra, hogy ne tartsuk tiszteletben méltóságukat. A testvériesség pedig a lehető legcivilizáltabb mód a kapcsolatteremtésre, ami nem fenyeget, hanem gazdagít minket.

Végül pedig kötelez minket a szolidaritás is. A sok tragédia láttán, ami a migránsokat és a menekülteket sújtja – háborúk, erőszak, visszaélések, halál – empátia és együttérzés fakad bennünk. „Hol van a testvéred?” – Isten e kérdését sokszor megismétli, s érvényes a ma vándorló testvéreinkre. Ez a kérdés nem másoknak szól, hanem nekem és neked, mindannyiunknak. A keresztényeknek maga Jézus mutat példát, aki az idegen, a külföldi köntösébe bújva ezt mondja: „Idegen voltam, és befogadtatok.” Föl kell tartóztatnunk a kiselejtezés kultúráját, és jobban oda kell figyelnünk a gyengébbekre, a szegényekre és a kiszolgáltatottakra. Ezért kell mindenkinek megváltoztatnia magatartását a migránsokkal és a menekültekkel szemben: a védekezés és a félelem, a közömbösség vagy a kirekesztés helyébe a találkozás kultúrájának kell lépnie. Ez az egyetlen ugyanis, ami képes igazságosabb és testvéribb, jobb világot építeni.

Ferenc pápa végül fölhívta a figyelmet a menekülő és migráns gyermekekre és fiatalokra, akik kénytelenek távol élni szülőföldjüktől és szeretteiktől. Nekik szól a pápa üzenete, amit a menekültek idei világnapjára írt, amelyben oltalmat, integrációt és tartós megoldásokat sürget az érdekükben.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria