Ferenc pápa a Milánói Főegyházmegye papjaival és szerzeteseivel találkozott

Ferenc pápa – 2017. március 25., szombat | 19:32

Ferenc pápa március 25-én délelőtt 10 óra körül érkezett Milánó szívébe, a dóm elé, ahol a helybéliek kitörő tapssal fogadták. A dómban az egyházmegye papjaival és szerzeteseivel beszélgetett, majd a dóm előtt a jelenlévőkkel elimádkozta az Angelust.

A nagyhírű püspökök, köztük sok későbbi pápa székesegyházában ambroziánus papok és a megszentelt élet képviselői fogadták a pápát, és kíváncsian várták, hogy a nemrég elhunyt Martini jezsuita milánói bíboros, érsek és a nagy pápaelődök, II. János Pál és XVI. Benedek után most a nagyon távolról jött Péter-utódot meghallgathassák.

Ferenc pápa, bár milánói látogatása rövid idejére és zsúfolt programjára való tekintettel előre megírta a választ a hozzá eljuttatott kérdésekre, mégis szinte teljes egészében rögtönzött szavakkal válaszolt kérdezőinek.

Elsőként Gabriele Gioia atya fordult a szentatyához. Biztosította őt a hívek szeretetéről és imáiról, és arra a kérdésre keresett választ, hogy mi a papok teendője a szekularizáció kihívásaival szemben. A multietnikus, sokvallású, multikulturális milánói társadalomban ugyanis úgy érzik magukat, mint Péter és a többi apostol, akik hosszú fáradozás után sem fogtak halat. Milyen választásokat helyezzenek előtérbe ahhoz, hogy ne veszítsék el az evangelizálás örömét?

Ferenc pápa válaszában rámutatott: az evangelizálás nem mindig azonos a halfogással, de örömet jelent. VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása, amely ma is időszerű, erről szólt: az Egyház öröme az evangelizálás. Kérnünk kell a kegyelmet, hogy ne veszítsük el ezt az örömet. A pápa arra buzdította a milánói papságot, hogy ne féljenek a kihívásoktól, mert azok az élő hit jelei, egy élő közösségé, amely keresi Urát. Inkább kell félnünk egy kihívások nélküli hittől, amely teljesnek képzeli magát. Ez egy felhígított hit, amelyre nincs szükség. A kihívások hozzásegítenek ahhoz, hogy hitünk ne váljon ideológiaivá. Az ideológiák mindig veszélyesek: akkor kezdenek el kicsírázni, növekedni, amikor valaki azt gondolja, hogy teljes a hite.

Az Egyház gazdagságát jelenti a sokféleség. Egyetlen evangélium van négy formában – a különbözőség gazdagságot jelent. Az egyházi hagyománynak nagy gyakorlata van abban, hogyan kezelje a sokféleséget, az egység mestere ugyanis a Szentlélek – mutatott rá a szentatya. – Az egységet azonban ne tévesszük össze az egyformasággal. Az egyöntetűség nem a Szentlélektől származik; a többszörösség, a pluralitás és az egység jön a Szentlélektől.

A válasz harmadik témája a megkülönböztetés volt, amelyet meg kell tanítani a fiataloknak, akik egyfolytában virtuális alkalmazásfelületeken navigálnak.

Kérnünk kell a megkülönböztetés kegyelmét, hogy lássuk, mi az, ami a feltámadáshoz, az élethez vezet, nem pedig a halál kultúrájához – mondta Ferenc pápa, utalva Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítására.

Paola Paganoni orsolyita nővér a milánói helyi egyház Istennek szentelt közössége nevében tett fel kérdést. Szent Marcellinától, Szent Ambrus nővérétől kezdve a mai napig az Istennek szentelt élet élő jelenség az egyházmegyében. Hogyan tegyenek a szerzetesnők tanúságot életükkel a mai emberek számára? Bár számuk jelentős, életkoruk előrehaladott – kisebbséget jelentenek mind a társadalomban, mind az Egyházban.

Ferenc pápa így válaszolt: „Tetszik nekem ez a szó, hogy »kisebbség«. Mindnyájunknak »kisebbeknek« kell lennünk: a kisebbség a keresztény egyfajta bélyege, spirituális magatartása.” A szentatya arra intette a szerzetesnőket, hogy ne engedjenek a beletörődés rossz érzésének. Olvassák el a sivatagi atyák írásait a restségről, amely ma is időszerű.

Igen, kevesen vagyunk, kisebbségben vagyunk, idősek vagyunk – de elutasítjuk a beletörődést. A belenyugvás jó ellenszere az irgalmasság, amely felüdít és békét nyújt. Jót tesz továbbá, ha lelki zarándoklatot tesznek a rend eredetéhez. Az emlékezet ugyanis megment bennünket egy dicsőséges, de irreális múlt képétől – folytatta a pápa.

Amikor az egyes kongregációk tagjai érzik, hogy struktúráik rájuk nehezednek, kiürülnek, akkor eladják az épületeket, hogy biztosítsák a pénzt öregségükre. De a bankban őrzött pénz is kezd nehézséget jelenteni, mert hová lesz a szegénység? Mindig kísértést jelent, ha emberi bizonyosságokat keresünk – fejtette ki Ferenc pápa, majd idézett Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából: „A hívő látás képes felismerni a fényt, melyet a Szentlélek mindig áraszt a sötétségben, anélkül hogy elfelejtenénk: ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem (vö. Róm 5,20)”.

Az alapító atyák és anyák soha nem gondoltak arra, hogy sokaságot képeznek, hanem érezték a Szentlélek indíttatását, hogy a történelem egy konkrét pillanatában örömteli tanúságot tegyenek az evangéliumról – fogalmazott a pápa, majd megvallotta, hogy fél a statisztikáktól, amelyek tévútra vezetnek. „Soha nem láttam még pizzakészítőt, aki fél kiló kovászt tenne 100 gramm liszthez. Épp az ellenkezőjére van szükség, egy kis kovászra, hogy kelessze a tésztát.”

A szentatya elmondta, hogy pénteken este olvasott egy cikket a L’Osservatore Romanóban, amely leírta, hogy a Jézus Nővérei Kongregáció két tagja elbúcsúzott Afganisztántól idős korukra való tekintettel. Megtanultak afgánul és mindenki szerette őket, katolikusok, más keresztények, muszlimok. Azért, mert tanúságot tettek, azért, mert Istennek, mindenki Atyjának szentelt személyek.

A szerzetesnők ne a túlélésre összpontosítsanak, hanem éljenek. Csak ez teszi termékennyé életünket és tartja életben szívünket. Vigyék el Jézust oda, ahová tartozik: népe körébe. Ez a feladatuk – mondta a pápa, majd közös imára szólította fel a papokat és az Istennek szentelt személyeket, kérve azt is, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.

A beszélgetés harmadik résztvevője Roberto Crespi állandó diakónus volt, aki az egyházmegyében szolgáló 142 társa nevében szólt a pápához. A szentatya válaszában óva intett a klerikalizmus veszélyétől, emlékeztetve rá, hogy a diakónusok feladata a szolgálat.

A világhírű dómban tett látogatása után a szentatya a San Vittore-börtönt kereste fel, ahol a fogvatartottakkal találkozott és velük is ebédelt. Délután három órakor a lombard főváros közvetlen szomszédságában fekvő Monzába látogatott, ahol szabadtéri szentmisét mutatott be a milánói ambroziánus szertartás szerint.

Monza többek közt arról híres, hogy nyári királyi székhelye volt a térségnek később a Lombardia nevet is adó longobárd királyságnak a 7. században. Most a milánói hívek Monzába zarándokoltak, ahol a helybeliekkel együtt egymillió hívő vett részt a szentmisén.

Ferenc pápa itt elmondott homíliáját a későbbiekben teljes egészében közreadjuk. 

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria