Ferenc pápa: Nem kell félnünk a haláltól, ha hűségesek vagyunk az Úrhoz

A szentatya óva intett az elidegenedett élet csapdájától, amikor úgy tekintünk az életre, mintha az soha nem érne véget, és nem kellene meghalnunk. Gondoljuk inkább végig életünk menetét. Az Úr arra hív, hogy komolyan gondolkodjunk el a mindannyiunkra váró végről, amit egyikünk sem kerülhet el – mondta.

Nem szívesen gondolunk ilyesmire, de ez az igazság. Amikor valaki meghal közülünk, az évek múlásával feledésbe merül, szinte senki nem emlékszik majd rá – jelentette ki a pápa. „Van egy határidőnaplóm – vallotta meg a szentatya –, ahova felírom, amikor meghal valaki, és így mindennap látom az évfordulókat és érzékelem az idő múlását.” Ez kötelez minket arra, hogy végiggondoljuk, mit hagyunk itt, milyen az életünk fonala. Aztán a végén – ahogy a mai szentleckében olvassuk a Jelenések könyvéből (Jel 14,14–19) – eljön az ítélet pillanata mindannyiunk számára. Jót tesz nekünk, ha végiggondoljuk, milyen is lesz az a nap, amikor Jézus elé állunk? Amikor megkérdi tőlünk, mit kezdtünk a kapott talentumokkal? Amikor azt kérdi: milyen volt a szíved, amikor belehullott a mag? Olyan, mint az út széle vagy mint a tövisek? – utalt a pápa a magvető példázatára. Hogyan fogadtam Isten szavát? Nyitott szívvel? Kicsíráztattam, hogy mindenki javát szolgálja, vagy elrejtettem?

Az ítélet napján mind odakerülünk Jézus színe elé, tehát ne hagyjuk magunkat félrevezetni – utalt a pápa a napi evangéliumra (Lk 21,5–11). Ilyen félrevezetés az elidegenedés, elidegenítés, a felületes dolgok megtévesztő volta, amelyeknek nincs transzcendens jellegük, az élet tévképzete, hogy soha nem kell meghalnunk. Amikor eljön majd az Úr és számonkér, hogyan talál minket? Várakozásban, vagy az élet sok elidegenedése közepette? „Emlékszem – szólt a pápa –, amikor gyerekkoromban hittanra jártam, négy dologra tanítottak minket: halál, ítélet, pokol vagy mennyország. Az ítélet után ott van ez a lehetőség. »De atyám, ez azért van, hogy megijesszen minket…« »Nem, ez az igazság! Ha te nem gondozod a szívedet, hogy az Úr veled legyen, és mindig távol élsz az Úrtól, akkor talán fennáll a veszély, hogy örökre eltávolodsz tőle. És ez rettenetes!«” – fejtette ki homíliájában a szentatya.

Gondoljuk tehát végig – ismételte a pápa –, hogyan alakul életünk vége, amikor az Úr elé állunk. Ahhoz pedig, hogy ne féljünk abban a pillanatban, fogadjuk meg János apostol tanácsát, vagyis fogadjunk sírig tartó hűséget az Úrnak, és ő nekünk adja az élet koronáját. Az Úrhoz való hűség soha nem okoz csalódást. Ha mindegyikünk hű marad az Úrhoz, akkor a halál eljövetelekor mondhatjuk Assisi Szent Ferenccel: „Jöjj el, nővérünk, testi halál…”, és nem ijedünk meg. Amikor eljön az ítélet napja, az Úrra tekintünk, és azt mondjuk: „Uram, sok bűnöm van, de igyekeztem hű lenni hozzád”. Az Úr pedig jóságos. „Légy hű a halálig – mondja az Úr –, és én neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10). Ezzel a hűséggel nem fogunk félni a haláltól, életünk végén nem félünk az ítélet napjától – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír