Ferenc pápa: Őrizzük meg mindennap a reményt, mondjunk nemet az újdonsághajhász vallásosságra

A napi evangéliumban (Lk 17,20-25) Jézus válaszol a farizeusoknak, akik érdeklődve kérdezik, hogy mikor jön el Isten országa. „Isten országa köztetek van” – válaszolja az Úr. Olyan, mint egy kis mag, amelyet elvetnek és idővel kinő. Isten által növekszik, de anélkül, hogy felkeltené a figyelmet.

Isten országa nem újdonsághajhász vallásosság, nem azt jelenti, hogy mindig új dolgokat, új kinyilatkoztatásokat, új üzeneteket keressünk – mondta a pápa. Isten Jézus Krisztuson keresztül szólt hozzánk, ez Isten utolsó Szava. A másik fajta vallásosság olyan, mint a tűzijáték, egy pillanatra fellobban és aztán mi marad belőle? Semmi. Nincs növekedés vagy fény, nincs semmi, csak egy pillanatig tart. Sokszor az újdonsághajhász vallásosság kísértésébe esünk, a kinyilatkoztatástól idegen dolgokat keresünk Isten országa szelídségével szemben, ami közöttünk van és növekedik. Ez pedig nem a remény, hanem valami kézzelfogható dolog akarása. Üdvösségünk a reményben van. Az a remény ez, amellyel az ember elveti a magot, vagy az asszony készíti a kenyeret, összekeverve az élesztőt és a lisztet, hogy növekedjen. Ezzel szemben a mesterséges fényesség csak egy pillanatra tűnik fel, aztán nincs többé, mint a tűzijáték. Nincs rá szükség az otthon világosságához, csak látványosság – jegyezte meg Ferenc pápa.

Mit kell tennünk, amíg várjuk, hogy eljöjjön Isten országának teljessége? – tette fel a kérdést. Meg kell őriznünk a reményt. Türelemmel kell őrizni munkánkban és szenvedéseinkben. Úgy, ahogy az az ember, aki elvetette a magot, és őrzi a növényt, vigyáz, hogy ne lepje el a gaz, és növekedjen. Meg kell őrizni a reményt – nyomatékosította a Szentatya. Majd feltett egy kérdést: Ha Isten országa közöttünk van, ha mindannyiunkban benne él ez a mag, ott van a Szentlélek is – de hogyan őrzöm ezt meg? Hogyan különböztetem meg a búzát a konkolytól? Isten országa növekszik, mit kell tennünk tehát? Növekedni a reményben, megőrizni a reményt, mert a reményben üdvözültünk. A remény az üdvösségtörténet fonala. A remény, hogy találkozunk Istennel. Isten országa a reményben válik erőssé – mutatott rá a pápa.

Tegyük fel magunknak a kérdést: reménykedem? Vagy megyek előre, ahogy tudok, és nem különböztetem meg a jót a rossztól, a magot a konkolytól, a világosságot, a Szentlélek szelíd világosságát a mesterséges fénytől? Gondolkodjunk el a bennünk növekedő magba vetett reményről, és arról, hogy miként őrizzük ezt a reményt – kérte a Szentatya. Isten országa közöttünk van, de nekünk a pihenéssel, a munkával, a megkülönböztetéssel meg kell őriznünk Isten országát, amely növekszik, mindaddig, amíg az Úr eljön, és minden átalakul: a világ, mi és minden egy pillanat alatt. Ahogy Szent Pál mondja a tesszaloniki keresztényeknek, abban a pillanatban mindannyian Vele maradunk – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír