Ferenc pápa a papokhoz Palermóban: Legyetek az evangélium egészséges hordozói

Minthogy a pápalátogatás fő célja a Boldog Giuseppe Puglisi vértanú papra emlékezés volt, ezért a papokkal és a szeminaristákkal való találkozás különleges jelentőséget nyert. A Szentatya beszédében – éppen Pino Puglisira emlékezve – három alapvető szempontot tárt a helyi papság elé, melyek segítenek az Isten és a felebarát iránti teljes odaadottságukban: a pap legyen az önátadás embere a szertartások, de főként az eucharisztia ünneplésében, legyen hűséges és közelről kísérő társ, végül pedig legyen a hiteles tanúságtétel embere.

Ferenc pápa visszautalt a délelőtti szentmisére, melyet együtt ünnepeltek az Úr oltáránál, főként az alapítás szavaival: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”. Ezeket a szavakat nem elég Krisztus nevében mondani, hanem élni is kell azokat első személyben. A pap ebben az értelemben az adomány, az adományozás embere, minden nap, megállás nélkül. A papság nem foglalkozás, hanem adomány, nem mesterség, hanem küldetés. Ezt a szolgálatot egészíti ki a kiengesztelődés szentségének az ünneplése. Ebben örömteli dolog átadni az Úr megbocsátását, de nem elég csupán Krisztus személyében cselekedni, hanem Krisztus szerint kell eljárni. A feloldozás szavait meg kell testesítenie a papnak a saját életében, valójában bárhol, nem csak a gyóntatószékben.

A betanulás és begyakorlás helye legyen a szeminárium, a papság és a közösség – ajánlotta a pápa. – A pap Isten embere 24 órás szolgálatban, és nem csak a miseruhában. A liturgia élet legyen számotokra, ne egy rítus – folytatta, majd egy szójátékhoz folyamodott: padre Pino Puglisi, szólították meg őt három P-vel, ami három másik P-re emlékeztet: preghiera, parola, pane, vagyis: ima, Isten szava és Eucharisztia. Az ünneplésről szólva végül a népi áhítat megbecsülését és támogatását kérte a Szentatya a papoktól.

Elmélkedése második nagy témájaként Ferenc pápa az emberek lelki kísérését ajánlotta, mely a lelkipásztorkodás sarokpontja. Ennek jegyében a papok legyenek élő képmásai a Jó Pásztor emberközelségének, biztatott.

Ahogy Don Puglisi tette: nem beszélt a fiatalokról, hanem a fiatalokkal beszélgetett. Ez a közelség kérdéseket szült és párbeszédet eredményezett, igaz, türelem és befogadó meghallgatás kell hozzá – hangsúlyozta a pápa. – Don Puglisi példájára kerüljétek a testetlen spiritualitást, és merjétek bepiszkítani a kezeteket az emberek problémáival. Ez magába foglalja, hogy közelről kíséritek a fiatalokat, a családokat. Találkozóhelyet kerestek az ima, a megosztás, a közös időtöltés számára. Cserébe mintegy ez teremti meg, és  teremti újjá a papot. Tegyétek ezt az anyaszentegyház anyai szíve szerint.

Az utolsó téma a tanúságtétel, jóllehet közös minden pap számára, mégis különösképpen érinti a szerzetesi életet, mert ők az Úr tanúságtételének a jelei a világban. Ennek a tanúságtételnek a legfontosabb jellemzője az egyszerűség. Isten szolgájaként működni egyszerűségben. Az Egyház nem áll a világ felett, hanem annak része, benne áll, de megerjeszti azt, miként a kovász a tésztát. Ehhez pedig el kell vetni mindenféle klerikalizmust – kérte Ferenc pápa. – Nincs polgárjoga a papság soraiban a fennhéjázó, öntelt és hatalmaskodó magatartásnak. A hiteles papi küldetés első minősítője a szent szolgálat, bárki testvér felé.

Kitért a pápa a karrierizmus és az önző családpártolás veszélyeire is. Rámutatott, a hiteles tanúságtételhez el kell kerülni minden kettősséget, mely szembeállítja az Isten népéért vállalt életet egy másik saját élettel. Jézus tanúja mindig és minden körülmények között hozzá tartozik.

Végül az őszinte mosoly tanúságtevő erejére emlékeztetett a Szentatya. Hangsúlyozta, nem a sok szó a fontos, hanem a bizalommal teli csendes derű. Legyetek a reménység tanúi, kérte, ahogy egykor Pino atya mondta: „A megtévelyedettnek a reménység tanúja nem a reménységről beszél, hanem arról, aki maga a reménység. A mi reményünk pedig Krisztus, és erről egy Krisztus felé fordult megélt élettel lehet tanúskodni.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír