Ferenc pápa a bulgáriai Rakovszkiban: Jézust nem látjuk testi szemünkkel, de látjuk a hit szemével!

Ferenc pápa – 2019. május 6., hétfő | 18:29

Bulgáriai látogatásának második napján május 6-án délelőtt a Szentatya a rakovszki Szent Szív-templomban mutatott be misét, amelynek keretében 245 gyermek járult elsőáldozáshoz.

Ferenc pápa magyarra fordított homíliáját teljes egészében közöljük.

Kedves testvéreim, Hrisztosz voszkresze! [Krisztus feltámadt!]

Boldog vagyok, amiért köszönthetem az elsőáldozó gyermekeket, valamint szüleiket, rokonaikat és barátaikat. Szeretnélek mindannyiótokat azzal a szép üdvözléssel köszönteni, amelyet országotokban is használnak ebben a húsvéti időszakban: Hrisztosz voszkresze! [Krisztus feltámadt!] Ez az üdvözlet annak az örömnek a kifejezése, amely bennünk, keresztényekben, Jézus tanítványaiban él, amiért ő, aki szeretetből életét adta a kereszten azért, hogy legyőzze a bűnt, feltámadt, és az Atyaisten fogadott gyermekeivé tett bennünket. Örülünk, mert ő él, és jelen van köztünk, ma és mindig.

Ti, kedves gyerekek, földeteknek, a „rózsák földjének” minden részéből érkeztetek, hogy részt vegyetek ezen a csodálatos ünnepen, amelyet biztosan nem felejtetek el sohasem: ez a ti első találkozásotok az Eucharisztia szentségében jelen levő Jézussal. Valamelyiktek feltehetné nekem a kérdést: de hát hogyan találkozhatunk Jézussal, aki sok évvel ezelőtt élt, aztán pedig meghalt, és sírba tették? Az igaz: Jézus mérhetetlen szeretetet kifejező dolgot tett, hogy üdvözítsen minden embert, aki valaha is a földön élt. Három napon át a sírban maradt, de tudjuk – biztosítanak róla az apostolok, és biztosít róla sok más tanú is, akik látták őt élve –, hogy Isten, az ő Atyja és a mi Atyánk, feltámasztotta. És most Jézus él, itt van velünk, ezért ma találkozhatunk vele az Eucharisztiában. Nem látjuk testi szemünkkel, de látjuk a hit szemével!

Látom, fehér ruhába öltöztetek: ez fontos és jó jel, mert ünnepre készültetek. Az elsőáldozás ugyanis mindenekelőtt ünnep, amelyben Jézust ünnepeljük, aki mindig mellettünk akart maradni, és aki sohasem fog elszakadni tőlünk. Ezt az ünnepet szüleiteknek, nagyszüleiteknek, családjaitoknak és azoknak a közösségeknek köszönhetitek, amelyek segítettek növekedni a hitben.

Hosszú utat tettetek meg, hogy ide, Rakovszki városába jöjjetek. Papjaitok és hitoktatóitok, akik segítettek benneteket a hittantanulásban, elkísértek ezen az úton is, amely elvezetett benneteket, hogy ma találkozhassatok Jézussal, és szívetekbe fogadhassátok. Ő egy alkalommal – amint azt a mai evangéliumban hallottuk (vö. Jn 6,1–15) –, csodálatosan megszaporított öt kenyeret és két halat, hogy jóllakassa a tömeget, amely követte és hallgatta őt. Emlékeztek-e, hogyan kezdődött a csodatétel? Egy gyermek kezével! Volt egy gyermek, aki odavitte, amije volt: öt kenyeret és két halat (vö. Jn 6,9). Hasonlóképpen, ahogyan ma ti segítitek, hogy megvalósuljon a csoda: emlékeztettek valamennyiünket, felnőtteket, akik itt vagyunk, első találkozásunkra az Eucharisztiában jelen levő Jézussal, hogy hálát adhassunk azért a napért. Ma lehetővé teszitek számunkra, hogy újból ünnepen legyünk, és ünnepeljük az élet kenyerében jelen levő Jézust. Mert vannak csodák, amelyek csak akkor történhetnek meg, ha olyan szívünk van, mint a tietek, amely tud megosztani másokkal, képes álmodni, köszönetet mondani, bízni másokban és tisztelni másokat. Az elsőáldozás azt fejezi ki, hogy napról napra egyre szorosabb egységben akarunk lenni Jézussal, növekedni akarunk a vele való barátságban, és az a vágy tölt el bennünket, hogy mások is élvezzék azt az örömöt, amelyet adni akar nekünk. Az Úrnak szüksége van rátok, hogy végbevihesse azt a csodát, hogy elérje örömével sok barátotokat és családtagotokat.

Kedves gyerekek, örülök, hogy együtt lehetek veletek ebben a csodálatos pillanatban, és segíthetlek benneteket találkozni Jézussal. Ma olyan napot éltek meg, amelyet átjár a barátságnak a szelleme, az örömnek és a testvériségnek a szelleme, a köztünk lévő közösségnek és az egész Egyházzal való közösségnek a szelleme. Az Egyház, különösen az Eucharisztiában, az Egyház összes tagjai közötti testvéri közösséget fejezi ki. Személyi igazolványunk ez: Isten a mi Atyánk, Jézus a mi testvérünk, az Egyház a mi családunk, mi testvérek vagyunk, törvényünk pedig a szeretet.

Szeretnélek bátorítani benneteket, hogy mindig olyan lelkesen és olyan örömtelien imádkozzatok, amilyenek most vagytok. És ne felejtsétek el, hogy ez az első és nem az utolsó áldozás, ne felejtsétek el, hogy Jézus mindig vár benneteket! Ezért azt kívánom, hogy a mai áldozás további sok áldozás kezdete legyen, hogy szívetek mindig olyan legyen, mint ma, hogy szívetek ünnepeljen, tele legyen örömmel és főleg hálával.

[Ezután a bolgár tolmács segítségével a Szentatya beszélgetni kezdett a gyerekekkel.]

Ferenc pápa: Kedves gyerekek, Isten hozott benneteket! Örülök, hogy látlak benneteket, amikor elsőáldozáshoz járultok. Kérdezek tőletek valamit: Örültök annak, hogy elsőáldozók lehettek?

Gyerekek: Igen!

Ferenc pápa: Biztos?

Gyerekek: Igen!

Ferenc pápa: És mi az örömötök oka? Az, hogy jön Jézus! Mondjuk közösen: „Örülök, mert jön Jézus.”

Gyerekek: „Örülök, mert jön Jézus!”

Ferenc pápa: És ti, akik itt egybegyűltetek, hogy magatokhoz vegyétek Jézust, felteszek nektek egy kérdést: Ti egy családhoz tartoztok?

Gyerekek: Igen!

Ferenc pápa: És hogy hívják a mi családunkat?

Gyerekek: Egyház.

Ferenc pápa: A mi vezetéknevünk: keresztény.

Gyerekek: Igen!

Ferenc pápa: Mi a vezetéknevünk?

Gyerekek: Keresztény.

Ferenc pápa: Helyes. A szentbeszédben mondtam nektek valamit, és szeretném, ha megjegyeznétek, és sosem felejtenétek el. A keresztény ember „személyi igazolványáról” beszéltem, és azt mondtam: „Személyi igazolványunk ez: Isten a mi Atyánk, Jézus a mi testvérünk, az Egyház a mi családunk, mi testvérek vagyunk, törvényünk pedig a szeretet.” Most ismételjük meg közösen. Én újból elmondom, a tolmács megismétli, és megismételjük közösen. Isten a mi Atyánk.

Gyerekek: Isten a mi Atyánk.

Ferenc pápa: Jézus a mi testvérünk.

Gyerekek: Jézus a mi testvérünk.

Ferenc pápa: Az Egyház a mi anyánk és a mi családunk.

Gyerekek: Az Egyház a mi anyánk és a mi családunk.

Ferenc pápa: Mi ellenségek vagyunk…

Gyerekek: Mi…

Ferenc pápa: Igaz ez? Ellenségek vagyunk?

Gyerekek: Nem!

Ferenc pápa: Barátok vagyunk! Mindnyájan! Testvérek vagyunk.

Gyerekek: Testvérek vagyunk.

Ferenc pápa: Törvényünk a szeretet. Mindnyájan mondjuk!

Gyerekek: Törvényünk a szeretet!

Ferenc pápa: Ma Jézus fog beszélni hozzátok. Ma imádkozni fogtok Jézushoz a családotokért, szüleitekért, nagyszüleitekért, hitoktatóitokért, papjaitokért, barátaitokért. Imádkozni fogtok Jézushoz ezekért az emberekért?

Gyerekek: Igen!

Ferenc pápa: Jól van. Most folytatjuk a misét, és készülünk arra, hogy magunkhoz vegyük Jézust.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria