Ferenc pápa sajtótájékoztatója a repülőgép fedélzetén, visszaúton Egyiptomból

Ferenc pápa – 2017. május 2., kedd | 8:06

Április 29-én, kétnapos egyiptomi útjáról hazatérőben a szentatya ismét válaszolt a vele utazó újságírók kérdéseire. A pápa sajtótájékoztatójának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

A szentatya több aktuális témát érintett: francia elnökválasztás, a felbomlás veszélye Európában, migráció, kapcsolatok az ortodoxokkal, kiéleződött helyzet Észak-Koreánál, a Szentszék békéltető szerepe Venezuelában, a menekülttáborok embertelensége.

Greg Burke:
– Köszönjük, Szentatya! Vannak itt olyan újságírók, akiknek ez az első útjuk, de vannak olyanok is, akik már majdnem századik, sőt több mint századik útjukon vettek részt. Ön… nem is tudom, Ön hány nemzetközi utazást tett…

Ferenc pápa:
– Tizennyolcat.

Greg Burke:
Tizennyolcat. És a tizenkilencedik is küszöbön áll, vagyis Ön mögött is már szépszámú pápai út áll. Köszönjük a lehetőséget, hogy most beszélgethetünk, ez mindig nagyon jelentős alkalom számunkra. Kezdjük az olasz csoporttal: Paolo Rodari… Nem tudom, Ön [szentatya] akar-e valamit mondani előtte…

Ferenc pápa:
Igen. Jó estét kívánok! Köszönöm a munkátokat, mert, ha jól tudom, huszonhét órát, sokat dolgoztatok. Hálásan köszönöm, amit tettetek! Köszönöm! Rendelkezésetekre állok.

Greg Burke:
– Köszönjük, Szentatya!

Paolo Rodari (La Repubblica):
– Köszönöm, Szentatya! Ön tegnap találkozott esz-Szíszi elnökkel. Azt szeretném kérdezni, hogy miről beszéltek: Ön előhozta-e az emberi jogok témáját, és főképp, meg tudta-e említeni a Giulio Regeni-ügyet, és Ön szerint fény derül-e ténylegesen az igazságra. [Giulio Regeni olasz diák máig tisztázatlan körülmények között halt meg, feltehetően gyilkosság áldozata lett Egyiptomban 2016 elején – a ford.]

Ferenc pápa:
– Először általánosságban válaszolok, aztán kitérek a részletekre. Általánosságban: amikor egy államfővel magánbeszélgetést folytatok, az elhangzottak nem kerülnek nyilvánosság elé. Kivéve, ha megegyezünk, hogy: „Amit erről a témáról beszélünk, azt később nyilvánosságra hozzuk.” Ezen az úton négy magánbeszélgetést folytattam: az Al-Azhar főimámjával, esz-Szíszi elnökkel, Teodor pátriárkával és Ábrahám pátriárkával. Úgy vélem, ha magánbeszélgetésről van szó, akkor tartanunk is kell magunkat ahhoz, hogy nem beszélünk róla. Tehát nem beszélek róla. Nézzük a Regenire vonatkozó kérdést. Aggódom miatta. A Szentszék részéről rámozdultam erre a témára, mert a szülők is kérték ezt tőlem; a Szentszék megmozdult. Nem mondhatom meg, hogyan és hol, de megmozdultunk.

Greg Burke:
– Darío Menor Torres, a spanyol El Correótól.

Darío Menor Torres (El Correo):
– Köszönöm, Szentatya! Azt mondta tegnap, hogy a béke, a prosperitás és a fejlődés minden áldozatot megérdemel, utána pedig azt hangsúlyozta, mennyire fontos az ember elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartása. Ez az egyiptomi kormány támogatását jelenti, közel-keleti szerepének elismerését. Mert hiszen hogyan várható a keresztények megvédése, ha nincsenek meg a demokratikus garanciák?

Ferenc pápa:
– Nem, nem! Szó szerint kell venni őket, mint önmagukban álló értékeket. Ezt mondtam: A béke megvédése, a népek közötti egyetértés megvédése, a lakosok közötti egyenlőség megvédése függetlenül attól, hogy azok milyen vallásúak, érték. Értékekről beszéltem. Hogy egy nép vezetője megvédi-e ezt vagy azt a [vallási] csoportot, az más kérdés. Tizennyolc látogatást tettem, elég sok országban. Időnként hallottam: „A pápa azzal, hogy odamegy, támogatja az ottani kormányt…” Mert egy kormánynak mindig megvannak a maga gyengéi, illetve politikai ellenfelei: egyikük ezt mondja, másikuk amazt mondja róla… Én nem avatkozom bele. Én értékekről beszélek, és mindenkinek magának kell látnia és megítélnie, hogy ez a kormány vagy ez az állam, ez vagy amaz, kiáll-e ezen értékek mellett.

Darío Menor Torres:
– Nincs hiányérzete, amiért nem látogatta meg a piramisokat?

Ferenc pápa:
– És azt tudod, hogy ma reggel hatkor a két asszisztensem elmentek megnézni a piramisokat?

Darío Menor Torres:
– Valóban? De Ön is szívesen ment volna velük?

Ferenc pápa:
– Igen, így van, igen…

Darío Menor Torres:
– Hálásan köszönöm!

Greg Burke:
– Ha lehet, maradjunk az út témájánál… Virginie Riva következik, a francia csoportból, a Radio Europe 1-tól:

Virginie Riva (Radio Europe 1):
– Szentatya, az úttal kapcsolatos a kérdésem, de kitér Franciaországra is, ha Ön beleegyezik. Ön az Al-Azhar Egyetemen a demagóg populizmusokról beszélt. A francia katolikusok ebben az időszakban hajlanak arra, hogy a populizmusra avagy a szélsőjobbra szavazzanak, megosztottak és irányvesztettek. Ön milyen választási szempontokat tudnak adni ezeknek a katolikus választóknak?

Ferenc pápa:
– Értem. Létezik egyfajta „populizmus” – idézőjelbe téve, mert, miként tudjátok, ezt a szót nekem itt, Európában újra kellett tanulnom, mivel Latin-Amerikában más jelentése van. Egyrészt ott van Európa problémája, és ott van az Európai Unió problémája. Azt, amit Európáról mondtam, nem ismétlem meg itt, négyszer is beszéltem már ugyanis róla: kétszer Strasbourgban, egyszer a Nagy Károly-díj átvételekor, és a [római szerződések] hatvanadik évfordulójára történő megemlékezés kezdetén. Ezekben a beszédekben minden megtalálható, amit Európáról mondtam. Minden ország szabad abban, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyeket ebből a szempontból jónak tart; én nem tudom megítélni, hogy egy döntést ebből vagy abból az okból hoznak-e meg, mert nem ismerem a belpolitikát. Igaz, hogy Európát ma a felbomlás veszélye fenyegeti, ez igaz. Erről tapintatosan beszéltem Strasbourgban, erősebben szóltam róla a Nagy Károly-díj átvételekor, legutóbb pedig minden árnyaltság nélkül. Egyedül erről kell elmélkednünk: Európáról, mely az Atlanti-óceántól az Urál hegységig tart… Létezik egy probléma, amely megijeszti Európát, és valószínűleg táplálja a populizmusokat: a migráció problémája. Ez igaz. De ne felejtsük el, hogy Európát migránsok hozták létre: századokon át érkeztek ide migránsok… Ezek mi vagyunk! De olyan probléma ez, amelyet alaposan tanulmányozni kell; és tiszteletben kell tartani a véleményeket, a politikai megvitatás tisztességes véleményeit, a nagybetűs Politikáét, nem az ország kisbetűs politikájáét, amely végül elbukik. Franciaország vonatkozásában: megmondom az igazságot, én nem értem a francia belpolitikát. Jó kapcsolatokra törekedtem, a mostani elnökkel is, akivel egyszer volt egy konfliktusom, de aztán világosan beszélhettem a dolgokról, tiszteletben tartva az ő véleményét… A két politikai jelöltnek [Le Pen és Macron] nem ismerem a történetét, nem tudom, honnan jönnek… Igen, tudom, hogy egyik a szélsőjobb képviselője, de a másikról tényleg nem tudom, honnan jön. Ezért nem tudok világos véleményt megfogalmazni Franciaországról. De szóba kerültek a katolikusok: itt, Egyiptomban, az egyik gyűlésen, miközben üdvözöltem az embereket, valaki megkérdezte tőlem: „Miért nem gondol nagyszabású politikára?” – „Ezen mit ért?” És úgy mondta, mintha segítséget kérne: „Pártot alapítani a katolikusoknak.” Jó szándékú ez az ember, de a múlt században él! A populizmusokról: kapcsolatban állnak a migrációval, de ez nem tartozik utunk témájához. Ha lesz idő, visszatérhetek rá. Ha lesz idő, visszatérek rá.

Vera Shcherbakova (ITAR-TASZSZ hírügynökség):
– Szentatya, köszönetet mondok Önnek, mindenekelőtt az áldásért: Ön megáldott engem, amikor néhány perccel ezelőtt itt, elöl letérdeltem… Én ortodox vagyok, de nem látok semmi ellentmondást… Azt szeretném kérdezni, hogy milyenek az ortodoxokhoz fűződő kapcsolatok kilátásai – nyilvánvalóan az oroszokra gondolok, de a koptokra is, hiszen tegnap közös nyilatkozatot írt alá a kopt ortodox pátriárkával – a közös húsvét dátumáról van szó, és a keresztség [kölcsönös] elismeréséről is beszélnek… Hogyan állunk ezen a téren? És még egy dolog: hogyan értékeli Ön a Vatikán és Oroszország mint állam közötti kapcsolatokat, a Közel-Keleten, főleg Szíriában élő keresztények értékeinek megvédése tekintetében?

Greg Burke:
– Ő Vera Shcherbakova, az orosz ITAR-TASZSZ hírügynökségtől.

Ferenc pápa:
– Khrisztosz aneszti! [Krisztus feltámadt!] Az ortodoxokkal mindig nagy barátságban voltam, már Buenos Airesben is. Például minden január 6-án elmentem a vesperásra a székesegyházatokba, Platón pátriárkához – aki most az ukrán térségben van, ott érsek –: két óra negyven perces imádság ez, mégpedig olyan nyelven, amelyet nem értek, de mégis elmélyülten lehetett imádkozni! Aztán a vacsora a közösséggel, háromszáz személlyel, vacsora karácsony vigíliáján – nem karácsonyi, hanem vigíliai vacsora volt –, még nem lehetett enni tejtermékeket, sem húst, de szép vacsora volt… aztán jött a tombola, a lottó… barátság. A többi ortodoxokkal is. Időnként jogi segítségre szorultak: eljöttek a katolikus püspöki kúriába, mert nekik kicsiny a közösségük, és elmentek az ügyvédekhez… Mindig baráti kapcsolatom volt velük: nővéregyházak vagyunk.

Teodorhoz különleges barátság fűz: szememben ő Isten nagy embere. Teodor olyan pátriárka, olyan pápa, aki előreviszi az Egyházat, Jézus nevét… Nagy apostoli buzgóság vezeti. Engedjétek meg, hogy ezt a szót használjam, de idézőjelben: ő az egyik „legfanatikusabb” abban, hogy a húsvétra közös, állandó időpontot találjunk. Én is, de… keressük a módját. Ő azt mondja: „harcoljunk, harcoljunk!” Ő Isten embere. Olyan ember, aki, amikor püspök volt, Egyiptomtól távol, ételt osztott a fogyatékosoknak; olyan ember, akit elküldtek egy egyházmegyébe, ahol mindössze öt templom volt, és úgy ment el onnan, hogy huszonötöt hagyott maga mögött, nem tudom, mennyi keresztény családdal, apostoli buzgósággal. Aztán, tudod-e, hogy megy náluk a választás? Kiválasztanak három jelöltet, aztán beteszik a nevüket egy zacskóba, hívnak egy kisgyermeket, bekötik a szemét, és ő kihúzza a nevet… Ott van az Úr! Világos, hogy Teodor nagy pátriárka. A keresztség tekintetében az egység halad előre. A keresztség tekintetében történelmi bűnről van szó, hiszen az első zsinatok idején a keresztség még közös volt. Aztán, minthogy a kopt keresztények megkeresztelték a gyermekeket a kegyhelyeken, amikor azok később meg akartak házasodni, és jöttek hozzánk, mert katolikus lányt vettek feleségül, mi kértük tőlük, hogy valamivel igazolják, hogy meg vannak keresztelve, de mivel nem tudták, feltételesen megkereszteltük őket: így tehát mi kezdtük, nem ők. Most viszont megnyílt a kapu, és jó úton vagyunk e probléma megoldásához. A közös nyilatkozatban az utolsó előtti pont erről szól.

Az orosz ortodoxok elismerik a mi keresztségünket, mi pedig elismerjük az övékét. Buenos Aires-i püspökként nagy barátja voltam az oroszoknak. De például a grúzoknak is. A grúzok pátriárkája Isten embere, II. Illés misztikus! És nekünk, katolikusoknak az ortodox egyházaknak ebből a misztikus hagyományából is tanulnunk kell. A mostani utazás során ökumenikus találkozót tartottunk: Ott volt Bartholomaiosz pátriárka is, a görög ortodox pátriárka is, azután más keresztények: az anglikánok és a genfi [székhelyű] Egyházak Ökumenikus Tanácsának titkára is… Mindazt, amit az ökumenizmus terén teszünk, az úton előrehaladva tesszük. Az ökumenizmust úton előrehaladva ápoljuk: a jótékonykodás tetteivel, a segítségnyújtásban való részvétellel, azzal, hogy a dolgokat együtt tesszük, amikor van rá lehetőség… Nem létezik álló ökumenizmus. Igaz, hogy a teológusoknak végezniük kell a maguk tudományos munkáját, és egyetértésre kell jutniuk, de ez nem fog eredményre vezetni, ha nem haladunk előre. „Mit tudunk tenni most?” Tegyük azt, amit tehetünk: imádkozzunk együtt, dolgozzunk együtt, végezzük a segítő szeretet cselekedeteit együtt… De együtt! Ezt jelenti az előrehaladás. A kapcsolatok Kirill pátriárkával jók. Hilárion érsek-metropolita is többször eljött, hogy beszéljen velem, jó a kapcsolatunk.

Vera Shcherbakova:
– És az orosz állammal? A keresztények, a közös értékek?

Ferenc pápa:
– Igen, tudom, hogy az orosz állam erről beszél, a közel-keleti keresztények megvédéséről. Ezt tudom, és azt hiszem, jó dolog beszélni, harcolni az üldöztetés ellen. Ma több vértanú van, mint az első századokban, főleg a Közel-Keleten.

Greg Burke:
– Phil Pullella.

Philip Pullella (Reuters hírügynökség):
– Tegnap, az első beszédben Ön az egyoldalú cselekvések veszélyéről beszélt, valamint arról, hogy mindenkinek a béke építőjének kell lennie. Sokat beszélt a „darabokban zajló harmadik világháborúról”. Manapság viszont úgy tűnik, hogy ez a félelmünk és aggodalmunk arra összpontosul, ami Észak-Korea körül történik.

Ferenc pápa:
– Igen, ez a központi kérdés…

Philip Pullella:
– Pontosan: a központi kérdés. Trump elnök hadihajókat vezényelt Észak-Korea partjaihoz; Észak-Korea vezetője bombázással fenyegette meg Dél-Koreát, Japánt, sőt az Egyesült Államokat is, ha sikerül hosszú hatótávolságú rakétákat kifejlesztenie; az emberek félnek, és úgy beszélnek egy nukleáris háború lehetőségéről, mint ha mi sem történne. Tehát Ön, ha találkozna Trump elnökkel, vagy másokkal, mit mondana ezeknek a vezetőknek, akiknek kezében van az emberiség jövője? Mert meglehetősen kritikus a helyzet…

Ferenc pápa:
– Én arra hívom őket, arra hívom és fogom hívni – ahogyan hívtam különböző helyek vezetőit –, hogy diplomáciai úton igyekezzenek megoldani a problémákat. És vannak a segítők – sokan a világon –, vannak a közvetítők, akik felajánlják segítségüket: olyan országok, mint például Norvégia; senki sem vádolhatja Norvégiát azzal, hogy diktatórikus ország lenne; mindig kész segíteni… Csak hogy egy példát említsek, de nagyon sok ország van… A követendő út a tárgyalás útja, a diplomáciai úton történő megoldáskeresés útja. Ez a „darabokban zajló világháború”, melyről idestova két éve beszélek, igaz, hogy „darabokban” zajlik, de ezek a darabok egyre messzebbre terjednek, sőt koncentrálódnak is. Olyan pontokon koncentrálódnak, amelyek már eleve „melegek” voltak, hiszen ez az észak-koreai rakéták ügye már egy éve terítéken van, de most úgy tűnik túlságosan felforrt a helyzet. Én mindig arra hívom a vezetőket, hogy a problémákat diplomáciai úton, tárgyalások útján oldják meg… Hiszen az emberiség jövője forog kockán. Ma egy kiszélesedő háború nem mondom, hogy az emberiség felét elpusztítaná, de az emberiségnek, a kultúrának jórészét… mindent, mindent. Szörnyű lenne. Azt hiszem, ma az emberiség nem tudná ezt elviselni. De azokra az országokra is gondoljunk, amelyek belháborúktól szenvednek, és ahol háborús tűzfészkek vannak: például a Közel-Kelet, de Afrikában is…, vagy ott van Jemen… Hagyjuk abba! Keressünk diplomáciai megoldást! Azt hiszem, ebben az ENSZ-nek kötelessége lenne ismét vezető szerepet játszania, mert lanyhult a tevékenysége, kissé lanyhává vált.

Philip Pullella:
– Akar találkozni Trump elnökkel, amikor Európába jön? Ő kért lehetőséget a találkozásra?

Ferenc pápa:
– Én még nem kaptam tájékoztatást az Államtitkárságtól, hogy történt volna megkeresés; de én minden államfőt fogadok, aki kihallgatást kér.

Greg Burke:
– Azt hiszem, nincs több kérdés az úttal kapcsolatban. Meg tudunk-e hallgatni még egy kérdést? Mert utána, fél hétkor mennünk kell vacsorázni. Antonio Pelayo következik, az Antena 3-től, akit Ön jól ismer.

Antonio Pelayo (Antena 3):
– Szentatya, az utóbbi időben nagyon súlyossá vált a venezuelai helyzet, rengetegen meghaltak. Azt szeretném kérdezni, hogy a Szentszék, és személy szerint Ön, tervezi-e, hogy ismét tevékeny, békéltető szerepet vállal, és milyen formában tudná ezt megtenni.

Ferenc pápa:
– A Szentszék megpróbált közvetíteni, mert négy elnök is erősen kérte, akik a közvetítésben szerepet vállaltak, de sajnos nem oldódott meg a helyzet. Itt megálltunk. Nem oldódott meg, mert nem fogadták el a javaslatokat, vagy felhígították azokat, vagy elvileg azt mondták „igen, igen”, de a gyakorlatban azt, hogy „nem, nem”… Mindnyájan ismerjük Venezuela nehéz helyzetét, olyan országról van szó, amelyet én nagyon szeretek. És tudom, hogy most nagyon szorgalmazzák, nem tudom pontosan, kik – azt hiszem a négy elnök –, hogy ismét vágjunk bele a közvetítésbe, és most a helyet keresik hozzá. Azt hiszem, most már feltételeket kellene szabni. Nagyon világos feltételeket. Az ellenzék egyik része nem akarja ezt. Mert érdekes módon maga az ellenzék is megosztott. Ugyanakkor a konfliktusok súlyosbodni látszanak. De van valami elmozdulás. Van valami elmozdulás, tájékoztattak róla, de még nagyon csak a levegőben van. De mindazt, amit meg lehet tenni Venezueláért, meg kell tenni. A szükséges garanciákkal. Mert különben csak „Jancsi bohócot” játszunk, és nem fog működni a dolog. Köszönöm!

Greg Burke:
– Köszönjük, Szentatya! Most pedig mennünk kell…

Ferenc pápa:
– Van még egy kérdés.

Greg Burke:
– Még egy kérdés: egy német: Jörg Bremer a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól.

Jörg Bremer (Frankfurter Allgemeine Zeitung):
– Néhány nappal ezelőtt Ön a Görögországban, Leszbosz szigetén lévő menekültekről beszélt, és a „koncentrációs táborok” kifejezést használta, amiért túl sok ember zsúfolódik össze. Számunkra, németek számára ez egy rendkívül komoly kifejezés, és nagyon közel áll a „megsemmisítő tábor” kifejezéshez. Van, aki azt mondja, hogy lapsus linguae [nyelvbotlás] volt az Ön részéről. Mit szándékozott mondani?

Ferenc pápa:
– Először is, jól kell értenetek azt, amit mondtam. Azt mondtam, hogy Európában a legnagylelkűbb országok Olaszország és Görögország voltak: ők voltak, igaz, ők vannak legközelebb Líbiához és Szíriához… Németországnak mindig csodáltam az integrálási képességét. Amikor ott tanultam, sok beilleszkedett török élt ott, Frankfurtban, sokan, integráltan, és a megszokott életet élték. Nem lapsus linguae [nyelvbotlás] volt: vannak olyan menekülttáborok, amelyek valóságos koncentrációs táborok. Talán van belőle Olaszországban, máshol is… Németországban biztosan nincs. De gondold csak el: Mit csinálnak azok az emberek, akik be vannak zárva egy táborba, és nem mehetnek ki onnan? Gondolj arra, mi történt Észak-Európában, amikor át akartak kelni a tengeren, hogy Angliába menjenek: be voltak zárva! Megnevettetett – és ez egy kicsit az olasz kultúráról árulkodik –, megnevettetett, amikor megtudtam egy szicíliai menekülttáborról – az agrigentói egyházmegyében működő katolikus akció delegátusa mesélte el nekem –, hogy ott, abban a térségben van két vagy három ilyen tábor, nem tudom, melyik egyházmegye területén, és annak a városnak a vezetői, ahol a tábor van, beszéltek a táborban lakókkal, és azt mondták nekik: „Árt a mentális egészségeteknek, ha itt benn vagytok, ki kell mennetek. De kérünk, ne csináljatok semmi rosszat! Mi nem nyithatjuk ki a kaput, de hátul csinálunk egy lyukat. Menjetek ki, és sétáljatok egy nagyot!” És így az ott tartózkodók kapcsolatba kerültek annak a kisvárosnak a lakóival, jó kapcsolatot alakítottak ki velük… Nem bűnöznek, nem követnek el bűncselekményeket. De már maga az a tény, hogy be vannak zárva, és nem tehetnek semmit: ez láger, nemde? De semmi köze Németországhoz, nem, nem! Köszönöm!

Greg Burke:
– Köszönet Önnek, Szentatya!

Ferenc pápa:
– Köszönöm nektek ezt a munkát, amelyet végeztek, ezzel sok embernek segítetek. Nem is tudjátok felmérni, milyen sok jót tudtok tenni híradásaitokkal, cikkeitekkel, gondolataitokkal… Segítenünk kell az embereket, segítenünk kell a tömegkommunikációt is, hogy a tájékoztatás és a sajtó is jó dolgokhoz vezessen, és ne félrevezetéshez, amely senkit sem segít. Nagyon köszönöm, hálásan köszönöm! Finom vacsorát! Imádkozzatok értem!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria