Ferenc pápa a szentszéki diplomatáknak: Az igazság nem áll szemben a megbocsátással

Ferenc pápa a diplomaták köszöntése után emlékeztetett az első világháborúra, amelyet értelmetlen gyilkolásnak nevezett. A szentatya rámutatott arra, hogy az új harci eszközök halált és mérhetetlen szenvedést hoztak a védtelen lakosság számára. 1917-ben a konfliktus arculata teljesen megváltozott, egyre inkább világméretűvé vált, és megjelentek a horizonton azok a totalitárius hatalmak, amelyek fájdalmas megosztottságot okoztak. Az egyházfő rávilágított arra, hogy száz évvel a háború után az emberek a világ számos pontján elmondhatják, hogy részesültek a tartós béke javában, amely lehetővé tette a gazdasági fejlődést és a korábbi példa nélküli jólétet. A szentatya hozzátette, habár sokak számára ma a béke természetes értéknek számít, de még többen vannak azok, akiknek csak távoli, elérhetetlennek tűnő cél marad.

Ferenc pápa rámutatott arra, hogy emberek milliói élnek még mindig oktalan konfliktusok középpontjában. Az egyházfő elmondta, gyakran nyomasztanak bennünket a halál képei, az ártatlanok fájdalma, akik segítségért és vigasztalásért könyörögnek, azok gyásza, akik számukra kedves személyt veszítettek el a gyűlölet és az erőszak miatt, a menekültek drámája, akik a háború elől menekülnek, vagy a migránsoké, akik tragikusan vesztik életüket.

Ferenc pápa ezt követően utalt a Boldog VI. Pál pápa által ötven éve meghirdetett béke világnapjára. A szentatya kifejtette, hogy a keresztények számára a béke az Úr ajándéka, amelyet az angyalok ujjongva hirdettek Jézus születésének pillanatában. Ferenc pápa idézte a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúcióját, amely szerint a béke az Isten által az emberi társadalomban rögzített rend gyümölcse.

A pápa szilárd meggyőződése, hogy minden vallási megnyilvánulás célja a béke ügyének előmozdítása. Ezt tapasztalhatta meg Assisiben a 2016 szeptemberében megrendezett vallások közti béketalálkozón, továbbá a római nagyzsinagógában és a bakui mecsetben tett látogatásai során.

Ferenc pápa kiemelte, hogy a svédországi Lundban tett látogatása során az volt a szándéka, hogy felhívja a figyelmet, fontos, hogy együtt haladjunk a kiengesztelődés és a közös célok útján, melynek alapja csak a vallásfelekezetek közötti hiteles párbeszéd lehet. Ennek jegyében találkozott Kubában Kirill moszkvai ortodox pátriárkával és látogatott el Örményországba, Grúziába és Azerbajdzsánba, ahol megtapasztalta a népek igaz törekvését a konfliktusok rendezésére, amelyek veszélyeztetik az egyetértést és a békét. Ferenc pápa emlékeztetett azokra a vallási indíttatású kezdeményezésekre, melyek időnként a vértanúság erejével járulnak hozzá a közjó építéséhez, főként az oktatás-nevelés és az egészségvédelem terén.

A pápa hangsúlyozta, a fundamentalista eredetű terrorizmus ürügyként használja fel a vallási tapasztalatot, ami az elmúlt évben is számos áldozatot követelt az egész világon. Ferenc pápa a terrorista cselekményeket gyalázatos tetteknek nevezte, „amelyekben gyermekeket használnak a gyilkolásra, mint Nigériában, azt veszik célba, aki imádkozik, mint a kairói kopt székesegyházban, azt, aki utazik vagy dolgozik, mint Brüsszelben, aki a város utcáin jár, mint Nizzában és Berlinben, vagy egyszerűen azt, aki az új év érkezését ünnepli Isztambulban”.

A terrorizmus okainak elemzésénél Ferenc pápa megemlítette, hogy olyan gyilkos őrületről van szó, mely visszaél Isten nevével. Éppen ezért felhívással fordult az összes vallási vezetőhöz, hogy határozottan fogjanak össze annak érdekében, hogy soha ne lehessen ölni az Úr nevében. Ferenc pápa álláspontja szerint a fundamentalista terrorizmus egy súlyos lelki nyomorúság eredménye, amely gyakran jelentős társadalmi szegénységgel függ össze. Ez csak a vallási és politikai vezetők közös hozzájárulásával lesz teljesen leküzdhető.

Ferenc pápa a vallási vezetők feladatának nevezte azon értékek közvetítését, amelyek kizárják az istenfélelem és a felebaráti szeretet szembeállítását. A politikai vezetőknek pedig biztosítaniuk kell a vallásszabadságot, amely hozzájárul a polgári társadalom épüléséhez. Az egyházfő szerint a vezetők felelőssége a fundamentalizmust elősegítő körülmények megakadályozása. Ez pedig a szegénység leküzdésére irányuló adekvát társadalompolitikát igényel, amely nem hagyhatja figyelmen kívül a családot mint az emberi fejlődés elsődleges helyét, továbbá az oktatási és a kulturális terület fejlesztését.

A szentatya érdeklődéssel fogadta az Európa Tanács kezdeményezését a kulturális párbeszéd vallási vonatkozásában. Ferenc pápa beszámolt arról, hogy az elmúlt évben a nemzetközi szervezet kiemelt figyelmet fordított az oktatás szerepére a radikalizálódás, az erőszakos szélsőségesség és terrorizmus megelőzésében.

Ferenc pápa álláspontja szerint a hatóságok feladata nem korlátozódhat csupán az állampolgárok biztonságának garantálására, hanem a béke megvalósítóivá kell válniuk. A pápa a 2017-es béke világnapjára választott mottóval az erőszakmentességet politikai stílusként ajánlja, amely minden ember jogán és méltóságán alapul.

A béke építésének előfeltétele, hogy megszüntessék a viszálykodás okait, kezdve a társadalmi igazságtalanság felszámolásával, hiszen az igazságosság és a béke összetartozik – miként arra Szent II. János Pál pápa is felhívta a figyelmet. Ferenc pápa elődje nyomán rávilágított arra, hogy az emberi igazságosság mindig törékeny és tökéletlen, ezért nem nélkülözheti a megbocsátást, „mely begyógyítja a sebeket és mélységében helyreállítja a megzavart emberi kapcsolatokat. A megbocsátás semmilyen módon nem áll szemben az igazsággal, de annál inkább az igazság teljességére irányul, mélységében gyógyítja be a sebeket, amelyek a lelkekben véreznek. Ehhez a gyógyításhoz az igazság és a megbocsátás is elengedhetetlen”. Ferenc pápa ennek kapcsán kifejezte elismerését és háláját az állam- és kormányfőknek, valamint mindazoknak, akik azon dolgoznak, hogy a bebörtönzöttek számára biztosítsák az emberhez méltó élet feltételeit, valamint elősegítik újbóli beilleszkedésüket a társadalomba. Az irgalmasság szentéve kapcsán a pápa az irgalmasságra mint társadalmi értékre utalt, hiszen csak az irgalmasság kultúrájával lehet az idegenek felé is nyitott és befogadó társadalmat építeni, amely ugyanakkor belülről is biztonságos és békés.

Az ENSZ múlt évi menekültügyi nemzetközi találkozói kapcsán a pápa kiemelte, hogy közös elkötelezettségre van szükség a migránsok és menekültek iránt, ami méltó befogadásukat jelenti. Az egyházfő XXIII. Szent János pápát idézve rámutatott arra, hogy ehhez kell kapcsolni minden ember kivándorláshoz való jogát, ugyanakkor szükséges biztosítani a migránsok számára az integráció lehetőségét a társadalom szöveteibe, anélkül hogy az a befogadó társadalom biztonságát, kulturális identitását és politikai-társadalmi egyensúlyát fenyegetné. Ferenc pápa egyúttal rávilágított a migránsok kötelezettségére is: nem feledkezhetnek meg a befogadó ország törvényeinek, kultúrájának és hagyományainak tiszteletben tartásáról. A szentatya úgy fogalmazott, minden ország vezetésének bölcsen és hosszú távra tekintve kell mérlegelnie, milyen mértékben képes méltóságteljes életet kínálni a migránsoknak, anélkül hogy csorbítaná saját polgárai közjavát. Ferenc pápa kiemelte, a jelenlegi humanitárius válságot nem lehet számadatokra leegyszerűsíteni: „a migránsok emberi személyek, névvel, történetekkel, családokkal; és nem lehet mindaddig valódi béke, amíg egy emberi személyt is megsértenek saját személyes identitásában, és puszta statisztikai adattá redukálják vagy gazdasági érdek tárgyaként kezelik.

Az egyházfő felhívta a figyelmet arra is, hogy minden országnak aktívan részt kell vállalnia a nemzetközi közjó építésében, konkrét, emberséges gesztusokkal is. 

A szentatya felidézte Leszbosz szigetén tett látogatását, ahol I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával és Jeromos athéni érsekkel együtt személyesen meggyőződhetett a menekülttáborok drámai helyzetéről, ugyanakkor sokak segítőkészségéről is. Mexikóban közel érezte magát a közép-amerikai migránsok ezreihez, akik igazságtalanságokat szenvednek el, gyakran a rabszolgaság új formája, az emberkereskedelem áldozataivá válnak.

Lengyelországi utazása során Ferenc pápa az ifjúsági világtalálkozón lelkesedéssel teli fiatalok ezreivel találkozott. Az ő örömükkel és lelkesedésükkel ellentétbe állította a szíriai gyermekeket és fiatalokat, akiket megfosztottak a gyermek- és ifjúkor örömeitől a háborús konfliktus következtében. A pápa elmondta, gondolataiban szüntelenül jelen van a szeretett szíriai nép. Ezt követően felhívást intézett a nemzetközi közösséghez: fáradhatatlanul munkálkodjon azon, hogy tárgyalás kezdődhessen, amelynek révén végérvényesen befejeződhet a konfliktus. A szemben álló felek számára legyen prioritás a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása, biztosítsák a polgári lakosság védelmét és ellátását. Ferenc pápa hangot adott annak a vágynak, hogy a közelmúltban aláírt fegyverszünet legyen a remény jele az egész szíriai nép számára.

A szentatya ehhez szükségesnek látja a fegyverkereskedelem és a fegyverkezési verseny felszámolását. Hangoztatta: a Koreai-félszigeten folyó kísérletek az egész régió stabilitását megbontják, továbbá az egész nemzetközi közösség számára aggodalomra adnak okot. Ma is időszerűek a Szent XXIII. János által a Pacem in terris kezdetű enciklikában a fegyverkezés leállítására és az atomfegyverek használatának megtiltására vonatkozó kérések. Ennek értelmében és a következő leszerelési konferencia távlatában a Szentszék a béke és biztonság etikájának előmozdításán fáradozik – magyarázta Ferenc pápa.

A szentatya a béke ellenségének nevezte azt az ideológiát, amely a társadalmi egyenlőtlenségekből alakul ki, s amely megvetést és gyűlöletet keltve a másikat megsemmisítendő ellenségként láttatja. Ferenc pápa rámutatott arra, hogy sajnos az emberiség horizontján új ideológiai formák jelennek meg, a népek javainak hordozóiként álcázva magukat, azonban utánuk csak szegénység, megosztottság, társadalmi feszültség, szenvedés és nem gyakran halál marad.

Ferenc pápa rávilágított arra, hogy az irgalmasság és a szolidaritás távlatában helyezkedik el a Szentszék és a Katolikus Egyház elkötelezettsége, amelynek célja a konfliktusok megakadályozása, a békefolyamatok kísérése. Az elmúlt két évben tett erőfeszítések elősegítették Kuba és az USA közeledését, az évek óta tartó kolumbiai konfliktus befejezését.

Az egyházfő kifejtette, hogy az európai egyesülés folyamata, amely a második világháború után kezdődött el, továbbra is a stabilitás, a béke és a népek közötti szolidaritás egyedüli lehetősége. Hangsúlyozta, hogy a Szentszék érdeklődéssel és aggodalommal figyeli Európa jövőjét. Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy az egységes kontinens terve (az 1957. március 25-én aláírt római szerződés) idén hatvanéves. A terv kiindulási pontját, egyben alapját jelentő értékek közösek az egész kontinens számára, és túlmutatnak az Európai Unió határain.

Ferenc pápa értelmezésében a béke építése egyben azt is jelenti, hogy tevékenyen ápoljuk a teremtett világot. A párizsi klímaegyezmény az ez irányú közös elkötelezettség fontos jele. A szentatya ezután azokról a jelenségekről szólt, amelyek meghaladják az emberi cselekvés lehetőségeit. Ezek közé tartozik a földrengés, amely Ecuadorban, Olaszországban és Indonéziában számos áldozatot követelt az elmúlt évben. Róma püspöke személyesen felkeresett néhány közép-itáliai térséget, ahol osztozott a lakosság fájdalmában. 

Az egyházfő ezt követően felhasználta az alkalmat, hogy köszönetét fejezze ki az olasz hatóságoknak a szentévi események megszervezésében, valamint a világ minden részéről érkezett zarándokok biztonságának garantálásában való közreműködésükért.

Nincs igazi béke, ha nem vesszük figyelembe az ember átfogó fejlődését, transzcendentális méltóságát – mondta Ferenc pápa, emlékeztetve Boldog VI. Pál ötven évvel ezelőtt megjelent Populorum progressio kezdetű enciklikájára, amely leszögezte, hogy „a fejlődés a béke új neve”. Ferenc pápa kifejezte azt a kívánságát, hogy az új esztendőben erősödjön az országok és népek közötti együttműködés a valódi béke építésében. 

Forrás: Vatikáni Rádió, Vatikáni Sajtóközpont
(ie)

Fotó: News.va

Magyar Kurír