Ferenc pápa: A világosság felé fordulva törekedjünk az életszentségre!

A kedd reggeli szentmise olvasmánya, Péter apostol első levele többek között az életszentségre buzdít: „Jól készüljetek fel tehát lélekben. Legyetek józanok, és bízzatok teljesen abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor fogtok kapni! Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak, hanem a titeket meghívó szent Istenhez méltóan magatok is váljatok szentté egész életmódotokban! Ezt olvassuk ugyanis a Szentírásban: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!«” (1Pét 1,10–16).

Az életszentség felé haladni azt jelenti, hogy az elénk jövő kegyelem felé tartunk, a reménység felé megyünk, a Jézus Krisztussal való találkozás izgalmában. Ezt az utat Ferenc pápa a fény felé haladáshoz hasonlította: sokszor nem látjuk jól az utat, mert a fény elkápráztat. De nem hibázunk, mert látjuk a fényt és ismerjük az utat. Amikor ellenben menet közben a fény a hátunk mögött van, jól látjuk ugyan az utat, de valójában árnyék van előttünk, nem pedig fény.

Az életszentség útján való előrehaladáshoz szabadnak kell lennünk, és szabadnak kell érezni magunkat. Sok dolog van azonban, melyek rabszolgaságba döntenek. Péter apostol ezért buzdít, hogy ne alkalmazkodjunk a korábbi tudatlanságból származó vágyainkhoz. Ennek a péteri tanácsnak a lényege így igazítható a mai körülményekhez: ne kövessétek ennek a világnak a példáit, mintáit, gondolkodásmódját. Ezek ugyanis elveszik a szabadságot. A szentség felé haladás szabadságot igényel, szabadnak kell lennünk, hogy lássuk a fényt és menjünk előre. De ha megfordulunk és visszatérünk a Jézus Krisztussal való találkozást megelőző életünkhöz, elvesztjük a szabadságunkat – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd a Kivonulás könyvében leírtakat is megemlítette: A nép nem akart előre tekinteni az üdvösség felé, hanem vissza akart térni. Panaszkodott, és elképzelte magának, milyen szép volt az élete Egyiptomban, ahol húst és hagymát ettek. A nehéz pillanatokban a nép visszatér, és elveszti a szabadságát. Igaz, hogy volt ennivalójuk, de a rabszolgaság asztalánál. A próbatétel idején megpróbálunk hátratekinteni, visszanézni a világ példáira, mintáira, amelyeket az üdvösség útjának megkezdése előtt használtunk, a szabadság nélkül. Szabadság nélkül azonban nem tudunk szentté lenni. A szabadság az a feltétel, mely lehetővé teszi, hogy előrehaladjunk, hogy fényt lássunk, ami ígéret. Amikor előre tekintettek, jól haladtak, de amikor nosztalgiázni kezdtek, mert nem volt ennivalójuk, akkor hibáztak, és elfelejtették azt, hogy nem voltak szabadok.

„Az Úr tehát mindennap az életszentségre hív bennünket. Van két tényező, melyek tudatják, hogy vajon jó úton haladunk-e az életszentség felé. Az első az, hogy az Úr világossága felé tekintünk, abban reménykedve, hogy megtaláljuk őt. A második pedig a próbatételek idején abban segít, hogy ne veszítsük el a szabadságot, evilági mintákba menekülve. Szentek legyetek, mert én szent vagyok! – idézte a pápa az Úr parancsolatát. – Ehhez azonban Isten kegyelmét kell kérni, hogy jól megértsük az életszentség útját, ami a szabadság útja, de a Jézus Krisztussal való találkozás reményében.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír