„Aki keres, az talál!” – 34. Antióchia Nagyhétvége Nagykanizsán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A péntek estétől vasárnap kora délutánig tartó intenzív lelki töltettel bíró programsorozaton a 14–25 éves korosztály megszólítása volt a cél. Az utóbbi évek hagyományaihoz hasonlóan évente kétszer, ősszel és tavasszal rendeznek ilyen eseményt Nagykanizsán, ahol a fiatalok – főleg az újoncok, akik először vesznek részt a nagyhétvégén – bepillantást nyerhetnek a közösség életébe, és olyan lelki élményt kaphatnak, amelynek hatására hitéletükben előreléphetnek és egy működő keresztény közösség aktív tagjává válhatnak.

Minden antióchiás nagyhétvége egy kerettörténetbe van foglalva, ami kellően érdekessé és színessé teszi az együtt töltött időt, valamint segít ráhangolódni a fiataloknak azokra témákra, amelyekből az előadók készültek – mondja Körmendi István, aki jelenleg tanító a nagykanizsai piarista általános iskolában, és egy évig a közösség ifjúsági vezetője is volt. Az igazi különlegessége az a dolognak, hogy az előadásokat, az úgynevezett bevezetőket nagyon komoly témákban is – mint például Isten hívása, Krisztus követése vagy a kiengesztelődés – a fiatalok a kortársaiktól hallják, akik korábban hosszasan és keményen készültek, hogy előadhassák gondolataikat. Ezután a résztvevők hat-nyolc fős kiscsoportokban vitatják meg a hallottakat és osztják meg egymással a bennük ébredő gondolatokat.

„Személy szerint ezt tartom a hétvége sava-borsának, mert az ember azokat az élményeket viszi magával leginkább, amelyeket egy ilyen kiscsoport alkalmával szerez, s ez lesz számára maradandó élmény. Itt derül ki igazán a fiatalok számára, hogy mennyire hasonló cipőben járnak a kortársaik, hogy mindenkinek végig kell menni az úton, és hasonló küzdelmekkel, örömökkel találkoznak, mint ők. Ez rendkívül érdekes és megnyugtató tapasztalat is egyben. Úgy gondolom, az idősebb és tapasztaltabb antióchiások itt tudnak leginkább segíteni egy-egy újoncnak. Anno engem a kiscsoportom mély, tartalmas beszélgetései, a csoporttársak nyitottsága, őszintesége és elfogadása fogott meg és tart ott a mai napig is a közösségben.”

Az antióchiás nagyhétvége másik megfogó ereje a zene, Isten dallal való dicsőítése. „Az élmény, hogy ennyi fiatal teli torokból egyszerre énekel az Úr dicsőségére, olyan erővel tölt el, amit máshol még sosem volt alkalmam megtapasztalni.” A hétvége színvonalas zenei szolgálatáért a zenészcsapat felel a zenei vezetővel az élen.

„A csúcspontot a szombat esti kiengesztelődési estben tudnám meghatározni – folytatja István. – Ennek leírására viszont nem vállalkoznék. Szavakkal nem írható le az a közösségi istenélmény, ahogy közel száz fiatal a háttérszülőkkel együtt imádkozik az Oltáriszentség előtt, közben a bűnbocsánat szentségéért sorban állva, sietve a termekben gyóntató atyákhoz.”

Amire többen felhívták a figyelmet a zárómise utáni tanúságtételekben az az, hogy a leginkább meghökkentő és maradandó élmény számukra az első pillanatoktól tapasztalt nyitottság, szeretet, közvetlenség volt, ami tetten érhető a hatalmas ölelésekben és szívélyes baráti gesztusokban még akkor is, ha az illetővel éppen akkor találkoztak első ízben.

Nagyon sokan érkeztek testvérközösségekből, Kaposvárról és Siófokról is, hogy a nagykanizsaiakkal együtt éljék át egy ilyen hétvége csodáját.

A három nap összeállításában a lelki vezető, Arányi Zoltán mellett a háttérszülők segítettek sokat.

A 34. nagyhétvége egy kincskeresés körül bonyolódott, ahol a vezetőkkel együtt a résztvevők bejárhatták a kincskeresők és kalózok rögös útját, s végül is kiderült, hogy a kincsed ott van, ahol a szíved, és a kincs Őrzője nem mér szűkmarkúan senkivel. Aki keres, az talál!

Forrás és fotó: Jézus Szíve Antióchia Közösség

Magyar Kurír