„Boldogok, kik az ő útjain járnak” – Emlékzarándoklat Hajdúdorogról Máriapócsra

Hazai – 2019. február 11., hétfő | 9:53

Több mint ötven gyalogos zarándok érkezett február 7-én Máriapócsra, hogy megemlékezzen a kegykép tíz évvel ezelőtti körútjáról. A résztvevők Hajdúdorogról indulva, tizenkét óra alatt tették meg az ötven kilométeres utat. Polyákné Tóth Nóra riportját adjuk közre.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Február 7-én 4 és 5 óra között az éjszaka még mélyen alszik (a hajnalpír csak később tűnik fel az ég peremén) – nem így a zarándokok, akik a hajdúdorogi bazilika előtt gyülekeztek a korai időpontban, majd a székesegyházban ájtatossággal készültek az ötven kilométeres útra. Több mint harmincan imádkozták az útindító könyörgéseket a templom félhomályában.

Ivancsó Sándor nyírcsaholyi parókus, aki évek óta aktív szervezője és résztvevője ennek az embert próbáló útnak, rövid elmélkedésében az idei zarándoklat mottójáról beszélt: „Boldogok, kik az ő útjain járnak” (Zsolt 128,1). „Akik itt vannak, Istennél keresik a boldogságot, s ő meg is adja azt nekünk minden lépésnél” – mondta Ivancsó Sándor. Péter apostol gondolatát idézte: aki szenvedést vállal, az boldog. „Mi, akik vállaljuk ma a szenvedést – nem kérkedve, hanem az Istenszülő alázatosan szolgáló lelkületét átvéve –, figyelünk az útra, egymásra, az Isten ránk tekintő örömére” – hangzottak a napindító gondolatok. A parókus megáldotta és kiosztotta a  résztvevőknek a zarándoklat mottójával ellátott karkötőt, majd elindult a csapat.

A zarándokút követte a kegykép útvonalát, így napközben kisebb-nagyobb megállóhelyekhez értek a hívek: Újfehértó, Érpatak-Zsindelyes, Nagykálló, Kállósemjén, Pócspetri. Sokan csak kisebb szakaszokra kapcsolódtak be, és minden megállónál érkeztek újabb útitársak. „Az egész út kegyelmi pillanat – mondta Ivancsó Sándor. – Aki elhatározta, hogy jön, az nem is adta fel. Nyíregyházáról jelentkezett valaki arra hivatkozva, hogy ő a csíksomlyói búcsún hallotta ennek az alkalomnak a szépségét. Mi ez, ha nem kegyelem? Nem én, hanem a Szűzanya hívta őt zarándokolni.”

Miért kell a kegykép tíz évvel korábbi útjának emléket állítani egy ilyen zarándoklattal? A kérdésre a parókus ezt válaszolta: „A Szűzanya nyomdokain lépkedünk. Aki eljön, annak a lelke tisztul, átalakul. Fontosnak tartom, hogy megszólítsuk az embereket, hogy alkalmat teremtsünk arra, hogy együtt legyünk, hogy kérdezhessenek a paptól, ne csak gyónás vagy szertartás közben találkozzanak velünk. A részt vevő zarándokokon keresztül pedig a hit mélységét érezhetik meg mások.”

A zarándoklat története ott kezdődött, amikor tíz évvel ezelőtt a máriapócsi bazilika felújítása miatt a könnyező kegyképet Hajdúdorogra vitte és kísérte egy sok ezer fős tömeg. A következő évben február 7-én Barna Tibor nyíracsádi lakos elindult egyedül Mária nyomán. „Az ötlet magától jött, nem kellett rajta gondolkodni – mondta Barna Tibor. – A motiváció folyamatosan fennmaradt, s fennmarad azóta is: Isten dicsőségére. 2009. február 7-én megérintett a Szűzanya közelsége. Valahogy odakeveredtem az ikon mellé, amely billegett az őt vivők vállán. Hogy könnyebb legyen nekik, én számoltam a katonás egy-kettő-egyet. Egész nap: Pócstól Hajdúdorogig.”

Barna Tibor személyes zarándoklata fokozatosan kiszélesedett. Az emlékzarándoklat tízéves jubileuma az eddigi legtöbb résztvevőt vonzotta a Hajdúdorog és Máriapócs közötti táv megtételére. Az első alkalom óta Tibor számára február 7-én elkezdődik a böjt – vallotta be. Így toldja meg önmagának jó pár héttel az egyébként is hosszú böjti időszakot.

Sötétedés után, fél hatkor érkeztek a Könnyező Szűzanya elé a zarándokok. A hálaadó Szent Liturgiát Ivancsó Sándor celebrálta, beszédet mondott Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita. A főpásztor homíliájában Szent Péter apostol leveléből idézett: „Ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben.”

A főpásztor kiemelte: „Aki elindul egy zarándoklaton, ne csodálkozzon, hogy égő fájdalmakat érez tagjaiban, egész testében, mert aki ilyen útra vállalkozik, annak számolnia kell ezzel. Szent Péter szerint az égő fájdalmak olyan megpróbáltatások, melyek hűségünket teszik próbára. Azokat, akik eljöttek ma ide, nem gátolták meg a megpróbáltatások abban, hogy céljukhoz megérkezzenek. Ehelyett inkább bekapcsolódtak Krisztus szenvedésébe.” Egy másik apostolnál ezt olvashatjuk: Testemmel kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik. Hozzáteszem a magam szenvedését a Krisztuséhoz és Krisztus testének, az Egyháznak szenvedéséhez.

A zarándokút egész életünk leképezése: összesűrűsödik benne életünk minden fájdalma, öröme – folytatta beszédét a zarándoklatról az érsek-metropolita. – Akik erre vállalkoznak, Krisztus szenvedésébe kapcsolódva másokat is megerősítenek lelkileg. „Hála van a szívemben, hogy elindultatok, s vállaltátok az Egyház szenvedéseit, s hozzátettétek a magatok kisebb-nagyobb fájdalmait, küzdelmeit az Egyház szenvedéseihez, s megerősítettetek bennünket. Minden egyes végigjárt zarándoklat az Egyház ereje, az Egyház vigasza, mert rejtélyes módon másokat is ráébreszt, hogy minden szenvedés Krisztus szenvedéséhez köt” – zárta prédikációját Kocsis Fülöp.

A zarándokok értetkőztek, gyertyát gyújtottak, térdepelve adtak hálát.

Az egyik résztvevő elmondta: „Már tíz éve zarándokol a családunk. Az »Egy úton zarándoklat« egyik szervezője is vagyok. Korábbi depresszióm azután oldódott, hogy elindultam a zarándoklatokra. Van mindig miért hálát adni, s az év 365 napjából legalább egyet ilyen módon is odaszánhatunk a Jóistennek.”

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Polyákné Tóth Nóra

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria