„A búzamag törvénye egészen közel jön” – Véget értek az országos lelkipásztori napok Egerben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nagy várakozás előzte meg Udvardy György pécsi megyéspüspök Eucharisztia, vértanúság, szentté válás címmel tartott előadását. Az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok központi témája, a keresztből fakadó élet misztériumának megértése mélyülhetett el a teológiai alapvetést adó, személyes és lelkipásztori vonatkozásokat tartalmazó előadásban.

Udvardy György püspök több pápai dokumentumot is használt forrásul, a legfontosabb ezek közül Ferenc pápa Gaudete et Exsultate (Örüljetek és ujjongjatok) kezdetű apostoli buzdítása volt az életszentségre szóló meghívásról. „Nem elméleti megközelítést kívánó, rajtunk kívül álló témával foglalkozunk, hanem azzal a Krisztussal, akit ismerünk, szeretünk, akinek a tanítása mellett elköteleződtünk, akiért és akiben áldozatot akarunk hozni” – szögezte le a kiindulási alapot a püspök.

Az vezet minket cselekvésre, hogy ismerjük Krisztust, ő pedig olyan életre hív, amilyen az övé, melyben ott a kereszt, a megtörettetés, az áldozat és az életadás – fogalmazta meg Udvardy György. – Nincs kompromisszum, nincs olcsóbb és egyszerűbb megoldás. Jézus a maga életére hív, amiben benne van az elveszejtés és az életre támadás. Krisztus bevon a maga cselekvésébe, és bennünk akar cselekedni, a mi küzdelmeinken, önként vállalt áldozatainkon keresztül akar eljutni a beteg, az öreg, a bűnös emberhez – mindenkinek megváltást hirdet.

Mire szól a meghívásunk? – Udvardy György Ferenc pápát idézte: „Isten mindent kér és mindent megígér.” Ezzel a teljes bizalommal fordul hozzánk. Nem alkut köt, nem ígérget, hanem ígér. Az ember mindent birtokol már most, a hit bizonyosságával.

Mindent ígér – ebben benne van Isten hűsége. Mindent odaad. És benne van, hogy Isten szenvedélyesen, sőt, áldozatot vállalni kész szenvedéllyel szereti az embert. Ebben mutatkozik meg Isten logikája: élet csak életből fakad. A lelkipásztori szolgálatban sem születik élet az élet odaadása nélkül. 

Mindent kér – az életszentségre vagyunk meghívva. A krisztusi létmódnak pedig része a kereszthordozás, a kereszt nem hiányozhat a teljes élet megéléséből. „Életük legyen és bőségben legyen – ebben benne van a kereszt” – hangsúlyozta a főpásztor.

Ugyanakkor nem pusztán szenvedésről van szó, amikor keresztről beszélünk, de nem is csak erőfeszítésről – magyarázta a főpásztor. „Magasztos célt tűzök ki, ami időbe és fáradozásba kerül, de el fogom érni a célt. Ez még nem kereszt. Kereszt az, amikor nem tudom, meddig tart, és nem látom az értelmét. Az emberi értelem számára érthetetlen valóság, de mégis kitartok, mégis hiszem, hogy ebből élet fakad. Ez tökéletesen új logika. Sőt, a keresztben benne van, hogy nem elszenvedem, hanem akarom. Isten akarta a világot, az embert, az ember üdvösségét, akarja a szentséget, és akarja a halált. Ez teremtő akarat. Ez fogalmazódik meg a papság szentségében, a szerzetesi fogadalmakban, de a házasság szentségében is.”

A kereszt sokak számára érthetetlen, a botrány jele. Mégis, ez Isten ereje és bölcsessége, amit a Szentlélek nyilatkoztat ki. Ő adja ajándékul, segít, hogy felismerjem, ez Isten természete. A kereszthordozást tehát Jézus a követése feltételeként szabja meg. „Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét” – de a kereszt logikájába való belehelyezkedés nem önmegtagadás, aszkézis, sokkal inkább Jézussal való személyes kapcsolat.

Udvardy György ebben az összefüggésben magyarázta a vértanúság lényegét: „akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg” – idézett Szent Pál rómaiaknak írt leveléből. Meg kell halni azért, hogy bőséges élet legyen. 

Így nagy jelentősége van annak, hogy tudatosan, önként akarjak áldozatot hozni az életért, a rám bízottak életéért. Nem csak elszenvedem, elviselem és valahogy haladunk előre. Akarom, tudatosan hozom az áldozatot a másikért. Ebben mutatkozik meg a szolgálat, a lelkipásztorkodás áldozati jellege.  

A püspök a kereszt és az Eucharisztia összefüggéséről elmélkedve rámutatott: az  Eucharisztia hála- és engesztelő áldozat Krisztus részéről az Atyának.  Így az Eucharisztia a kereszt gyümölcse, áldozat, lakoma, testvéri közösség. Ezek a lelkipásztori tevékenység számtalan dimenzióját meghatározzák. Mit akarunk tenni, hogyan akarunk közösséget formálni? Közösségeinknek eucharisztikus közösségnek kell lenniük, ami a megtört kenyérben való osztozást fejezi ki.

Az Eucharisztia magunkhoz vétele részesedés Krisztusban, így áldozatában is. „Amikor emlékezni akartok rám, ezt cselekedjétek” – hagyja meg nekünk Jézus. És mikor mi, emberek összejövünk, mindenki hozza a maga örömét, küzdelmét, szenvedését, és azt mondjuk, ünnepelni szeretnénk az Eucharisztiát. Ebben az ünneplésben Krisztus kiterjeszti az áldozatát, vállalja azt a szenvedést, amit egyszer vállalt, mert minekünk szükségünk van rá.  

Udvardy György így folytatta: úgy tekintünk az Eucharisztiára mint Krisztus – aki egy az Atyával – teljes életére. A csöppnyi kenyérre tehát úgy kellene tekintenünk, mint egy idős emberre, akinek arcára íródtak az élet terhei, küzdelmei, örömei. Aki számot vetett életével. Rajta van az egész élete, ahogy az Eucharisztiában az egész Krisztus. Jelen van benne. Krisztus jelen akar lenni az ember számára. Elérhetően, érthetően, testközelben. Benne van a tanítása, ahogy gyógyít, ahogyan látja az ember elesettségét. Mikor Jézus látja az ember elesettségét, társtalanságát, gyógyulás utáni vágyát, azt mondja, én leszek a társad, a gyógyszered, aki értelmet adok. „Ezt mondja bele az utolsó vacsorán a kenyérbe és borba, beletestesül, mert azt akarja, táplálék legyen. Odaadja magát teljesen, hogy egyek legyünk vele.”

Eucharisztia révén alakul ki a testvéri közösség, ez a lelkipásztorkodás alapja és célja, Isten erejéből és áldozatából, ahol a testvéri közösség megvalósul.

Így érkeztünk a szentté válás gondolatához: a kereszt, ami az életet adja, az Eucharisztia, ami a teljes isteni életet adja és teljes önátadásra hív. Isten mindent kér és mindent ígér – ismételte meg a főpásztor Ferenc pápa gondolatát, hangsúlyozva, az életszentségben nincs középszerűség. Itt Benedek pápát idézte: Az életszentség teljességben megélt szeretet, az erre való törekvés felemeli emberi természetünket. A püspök példát hozott: A szülő ezt teszi, amikor éjszakázik, küzd a gyerekéért, amikor beletestesül áldozatával a gyereke életébe. Ezt eredményezi a szeretet. Ferenc pápa apostoli buzdítása folyamatosan arra ad útmutatást, hogyan tudunk a mindennapi életben szentté válni.

Ferenc pápa nyomán két veszélyre mutatott rá az előadó: az egyik a gnoszticizmus csapdája. Könnyebb Isten nélküli Istenről beszélni. Isten, aki érthető, logika, közösség, siker. A másik veszély, amikor alázatosság nélkül akarjuk a szentséget. Úgy véljük, hogy imádságainknak, morális kiválóságainknak, áldozatainknak szükségszerűen eredményezniük kell az üdvösséget.

Ferenc pápa ezeket a feladatokat adja: az egyén elviselése türelemmel, szelídséggel, öröm és humorérzék, bátorság és buzgóság, közösségi élet, valamint állandó imádság.

Végül két feladatot emelt ki Ferenc pápa az életszentségre való törekvésben: küzdelem és éberség. Küzdelem nélkül nem tudjuk elérni az életszentséget. Az éberség hiánya oda vezet, hogy eltűnik a veszélyérzet. Nem akarom látni, hogy ami körülvesz, amit beengedek az életembe, az pusztít, és elengedem a lehetőségeimet. Nem kell stressz-üzemmódban élni, de törekedni kell a megkülönböztetés adományára. Abban, ami körülvesz, befolyásolja életünket, abban a Lélek vagy a gonosz lélek működik? Kérjük a megkülönböztetés adományát, hogy elválasszuk a jót a rossztól, ami mindennapi feladat.  

A pápát idézve Udvardy György hozzátette, szükséges önként vállalt áldozatokat beépíteni életünkbe, de ez legyen több, mint a hivatásunkkal járó nehézségek elviselése.

Mi építi az Egyházat? – tette fel a főpásztor a lelkipásztori szolgálat alapkérdését: az Eucharisztia ünneplésére, benne Isten és a mi áldozatunk elfogadására kell elvezetnünk a ránk bízottakat. Eucharisztiát ünnepelve Krisztusra akarunk emlékezni, így akarunk emlékezni. Örömmel tölthet el minket, hogy templomainkban ünnepelhetjük a liturgiát, de könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy valójában a szép fűtött templomban az áldozatot ünnepeljük, a megtörettetést. Odaviszem egész heti áldozatomat, és hiszem, onnan nyerem erőmet. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – tesszük ezt minden vasárnap, de ebben az is benne van: hozzatok áldozatot. Törekedjetek az életszentségre! Jó a testvéri közösségben ünnepelni, de fontos, hogy úgy emlékezzünk, hogy benne van az áldozat, az álmatlan éjszakák, a küzdelmek. Így él és épül közösségünk az Eucharisztiából. Így jön létre egységünk, és abból fakad az apostoliságunk, tanításunk és a karitatív tevékenységünk. Mindent meg kell tenni, hogy az Úr napját méltón tudjuk ünnepelni. Innen vesszük az erőnket? Az Eucharisztia a fiúi lelkületre vezet el minket, ezért hozunk áldozatot. Legyen bátorságunk mindent odaadni, és Isten ígéretében mindent elfogadni.

A találkozót záró szentmise főcelebránsa Udvardy György püspök volt. Homíliájában folytatta az előadásában felvetett gondolatot.

„Sok ajándékkal a szívünkben megyünk haza, és ott dolgozik bennünk a gondolat, hogyan tovább? Megerősítést ad a Zsidókhoz írt levél 23. verse. „Tartsatok ki rendíthetetlenül reménységetek megvallásában, mert hűséges az Isten.” Kitartás és hűség – ezt a kettőt látjuk megvalósulni Krisztus keresztjében – mondta a püspök, és így folytatta: Isten hűséges – ez vonul végig a megváltás történetében, kezdve a szövetségkötéstől, a megtestesülésen át, Jézus egész életében. Nem szenved csorbát Jézus keresztjében sem, hiszen Jézus keresztje Isten önfeltárulkozása, ígéretének megvalósulása, és a kereszt, a búzamag törvényével együtt reménységünk oka. Ez a reménység az üdvösségre szól, a „túlpart” a biztos pont. Így mindaz, ami történik, nem elválasztható attól, amit az Isten nekünk adni akar.

Jézus keresztje megjelenik életünkben – hitküzdelmünkben, veszteségeinkben, korlátainkban. De ez a kereszt a szentségre törekvésünk modellje is. „Más út nincs. Ez az út pedig a keresztre vezet. Ennek alapján kell élnünk életünket. Szükség van arra, hogy személyes döntésünkkel belehelyezkedjünk ebbe az isteni akaratba, és fontos, hogy lelkipásztori tevékenységünk, közösségi életünk ezt a döntést erősítse meg.

Mire vállalkozunk, mit kell kimondanunk? Akarom, hogy érvényesüljön rajtam és lelkipásztori szolgálatomon Jézus keresztjének logikája. 

Ez a szentség útja, a pasztorális megtérés útja. Ez a pasztorális megtérés sokkal több, mint az, hogy többet dolgozunk, jól szervezünk. Nem a hatékonyság a remélt gyümölcs, hanem az, hogy engedjük Krisztus logikáját érvényesülni saját magunkban. Az üdvösség távlata az, ami megjelenik tervezésünkben és döntésünkben, azon a módon, ahogy Isten akarja. A mi felelősségünk pasztorális eszközrendszert és gyakorlatot kialakítani – szólt Udvardy György a lelkipásztorokhoz.

Ebben a döntésben kell rendületlenül kitartanunk. A módhatározóval megerősített buzdítás mutatja, nem magától értetődő, nem küzdelem nélküli ez a törekvés, és mutatja, hogy Istennel együtt a gonosz lélek is küzd,  el tudja bizonytalanítani az embert, és az embernek szüksége van a kitartáshoz mindarra, amit a Szentlélek adni tud neki.

Csodálatos, hogy amikor Eucharisztiát ünneplünk, a búzamag törvénye egészen közel jön. Azt ünnepeljük, hogy a csöppnyi kenyér és bor Krisztus teste és vére lesz. Magunkhoz vesszük, mert hisszük, hogy életünk erősödik ebből, s akkor máris valóság az, hogy a búzamag, ha a földbe hull és elpusztul, akkor bőséges termést hoz. Belénk kerül, bennünk alakul át, hogy életünk legyen és bőségben legyen. 

„A reménység pedig nem csal meg” – idézte Udvardy György egyházmegyéje a Római levélből választott idei mottóját. A nekünk ajándékozott Szentlélekkel Isten kiárasztotta szeretetét. Kitartást kér tőlünk, de erősít a remény, ami nem csal meg. Krisztus keresztje a kiárasztott szeretet. Ha van bátorságom beletestesülni a rám bízottak életébe, akkor ott élet fakad, és a szeretetben növekszünk.

Életünk Krisztus – hangzott fel az ének, benne a mi igenünk a krisztusi életre. Benne a keresztre, a megtörettetésre, áldozatra.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír