„Hol lenne az Isten, ha nem itt?” – Püspöki látogatás a kaposvári hajléktalangondozási központban

„Hol lenne az Isten, ha nem itt? Arról már többször beszéltem, hogy minden ember Isten gyermeke, képmása függetlenül attól, hogy milyen az élete, erkölcsi állapota, a sorsa. Sokféleképp vehetünk részt az életünk munkálásában. Lehet Isten nélkül, s lehet Istennel. Nem Isten dönti el, hogy nélküle vagy vele akarjuk-e járni az utunkat. Ez a mi döntésünk” – fogalmazott a találkozón a főpásztor.

„Van, aki a sorsa láttán azt mondja, »Elhagyott az Isten, nem törődött velem«; s van, aki azt mondja, hogy most sokkal jobban érdekel az Isten, mert ha együtt csináljuk ezt végig, akkor talán könnyebb. Isten a barátságát ajánlotta fel az embernek. Fogadjuk el ezt a barátságot! Ha van valaki, akire számíthatok, akiben megbízhatok, az hatalmas ajándék. Isten felajánlotta a barátságát, melynek lényege, hogy kölcsönös és egyenrangú.

Hogyan lehet Isten egyenrangú velünk, mikor mi csak emberek vagyunk? Egy olyan Istenben hiszünk, aki ember lett. Jézus Krisztusnak hívják, és azzal, hogy valóságos ember lett, megadta a lehetőséget, hogy egyenrangúvá váljunk. Krisztus azt mondja: »Mindent átadtam nektek, elmondtam mindent, amit Atyámtól hallottam.« Megosztott velünk mindent, nekünk adta még a Szentlelkét is, s ha elfogadjuk a barátságát, akkor mi is megoszthatjuk vele azt, amink van. Elmondhatjuk neki az örömünket, sorsunkat, szenvedésünket.

A megosztott öröm hatványozódik, a megosztott szenvedés pedig csökken, ezt mindannyian megtapasztaltuk már, ezért nagyon fontos nekem Isten barátsága. Van valaki, aki állandóan jelen van és megoszthatom vele az életemet, gondolataimat, szeretetemet, s akkor könnyebb.”

Az eseményen közreműködött Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem tudományos dékánhelyettese (gitáron), illetve Fándly Csaba, a Csiky Gergely Színház színművésze.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír