„Mi történt a II. vatikáni zsinaton?” – Könyvbemutató a Párbeszéd Házában

Hazai – 2015. december 7., hétfő | 23:00

John W. O’Malley SJ „Mi történt a II. vatikáni zsinaton?” című kötetét mutatták be december 7-én a budapesti Párbeszéd Házában a szerző részvételével, aki a könyvbemutatóra érkezett hazánkba.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szerző mellett Bartók Tibor SJ, a Jezsuita Könyvbizottság elnöke, valamint Görföl Tibor teológus beszélt a kötetről a II. vatikáni zsinat bezárása 50. évfordulójának előestéjén.

Sajgó Szabolcs mint a Párbeszéd Háza vezetője üdvözölte a jelenlevőket ezen a régóta szervezett és előkészített eseményen; elmondta, hogy O’Malley atya Budapestről Rómába utazik tovább holnap, a zsinat zárásának ötvenéves évfordulója alkalmából rendezett konferenciára. Ezután Lukács János SJ, az est moderátora mutatta be pár szóban John W. O’Malleyt, aki jelenleg a Georgetown Egyetem oktatója, fő szakterülete a kora újkori európai katolicizmus; a most megjelent kötet a harmadik magyar nyelven kiadott műve. A Nemeshegyi Péter által fordított könyvet Görföl Tibor teológus lektorálta.

Bartók Tibor SJ beszélt a mű kiadásának előzményeiről; arról, hogyan figyelt fel O’Malley 2008-as írására; mennyire megragadta őt, ahogy a kötet betekintést enged a zsinat munkájába. Elmondta, mekkora öröm, hogy épp most jelenhet meg a mű magyarul, amikor holnap, december 8-án emlékezünk meg a zsinat lezárásának évfordulójáról, és Ferenc pápa megnyitja az irgalmasság szentévét.

Görföl Tibor arról beszélt, úgy vagyunk a II. vatikáni zsinattal, mint az egyházatyákkal: tanulmányozzuk őket, de eszünkbe sem jut, hogy ugyanazt csináljuk, mint a zsinati atyák. Mint elmondta, a kötetből látszik, hogy amerikai szerző írta, illetve hogy egyháztörténész: az egyháztörténeti perspektíva tágasságot ad, a zsinatot belehelyezi egy több évszázados folyamatba. Az „amerikaiságot” abban érezhetjük, ahogy az egyházi hatalom és a világi hatalom szempontja végighúzódik a szövegen.

Szó esik a műben a korai zsinatokról, többek között azért, hogy megértsük a II. vatikáni zsinat újdonságát, mely beleilleszkedett az egyházi tendenciákba, azonban mégis radikálisan új volt: új volt a középkori zsinatokhoz képest, de „a hosszú 19. századhoz” képest is, melynek egész fejezetet szentel a szerző. Görföl Tibor kiemelte a II. világháború utáni éveket, a hidegháború jellegzetes világát, problémakörét – Magyarországon újszerű módon ebben is elhelyezi O’Malley a zsinatot. Az amerikai, a közéletiség iránt érdeklődő katolicizmus nálunk kevéssé ismert szempontjait is megismerhetjük a kötetből, mely számunkra szinte ismeretlen világot jelent.

A mű nemcsak a dokumentumokra reflektál, hanem rávilágít három alapkérdésre is, melyek végig ott húzódtak a zsinat hátterében. Mennyiben legitimek, védhetők a változások az egyházban? Mi a kapcsolat az egyházon belül központ és periféria között? Milyen stílusban gyakorolható a hatalom az egyházban?

Mint Görföl Tibor hangsúlyozta, a könyv java része olvasmányos; történéseket beszél el kronológiai sorrendben; bemutatja a zsinati atyák „szekértáborait”, csoportosulásait, illetve hogy melyik csoport melyik római kávéházban gyülekezett; a szereplők gazdag skáláját vonultatja fel.

A szakirodalmon belül O’Malley atya művét kiemeli többek között az, hogy bátran, határozottan állást foglal a felmerülő kérdésekben; valamint hogy nem „dokumentumalapú” – nem kizárólag a szövegek belső világát tárja elénk, nem kommentár.

Görföl Tibor megjegyezte, hogy Magyarországon szinte ismeretlenek azok a teológusok, akik a zsinatban kulcsfontosságú szerepet játszottak; Karl Rahnert kivéve alig vannak, illetve nincsenek lefordítva a műveik. O’Malley atya könyvének publikálása ezért is olyan nagy jelentőségű; megnyithatja leszűkült tekintetünket a világegyházra.

Végül idézte Karl Gabriel vallásszociológust, aki szerint egy ennyi feszültséget magában egyesítő intézmény, mint a katolikus egyház, nem maradhatna fönn – és mégis, mindennel dacolva, az egyház nem szűnt meg mindezidáig.


Az est következő részében John W. O’Malley tartott előadást, melynek elején arról mesélt, hogy épp Rómában tanult a II. vatikáni zsinat idején, szállása közelében zajlott a zsinat. Viterbói Egidiusszal foglalkozott éppen, és fölmerült benne a kérdés: vajon mi a kapcsolat a trentói (tridenti) zsinat és az éppen zajló zsinat között? Ám akkor még nem sejtette, milyen sokat fog majd később a II. Vatikánummal foglalkozni. Sok évvel később úgy érezte, senki nem írta meg, valójában mi is történt a II. vatikáni zsinaton – így született ez a kötet, melynek alapelve, hogy a zsinat előtti és a zsinat utáni összefüggésekre is szükség van; melyben bemutatja, mennyiben és miben különbözik a korábbi zsinatoktól (nem csak a létszámban, bár abban is: míg a trentói zsinaton harminc körüli volt a résztvevők száma, a II. vatikáni zsinaton kétezer körül).

Alaptémák, melyek számunkra már természetesnek tűnnek, akkora vitákat váltottak ki a zsinaton, hogy majdnem levették őket a napirendről – ilyen volt például a vallásszabadság kérdése.

O’Malley hangsúlyozta, nem lehet a 19. század nélkül megérteni a zsinatot. A francia forradalom után óriási változáson ment át a világ, a társadalom alapjai változtak meg, ami természetesen az egyházra is hatott. Azonban a 19. század folyamán nem tudta ezt jól kezelni az erősen központosított, monarchikus természetű egyház; ellenségesen viszonyult a modern világhoz. Az elmozdulás első jele volt Leó pápa Rerum Novarum enciklikája, melyben a munkások védelmében, többek között igazságos bérezésük érdekében emelt szót (1891).

Az előzmények ismeretében érthető, hogy sokakat meglepett XXIII. János pápa döntése a zsinat megnyitásáról. A tanácskozások során hamar egyértelművé vált, hogy vertikális rendelkezések helyett horizontális lépések kellenek. Egyre többször hangzottak el a „párbeszéd”, „kölcsönösség”, „fivérek és nővérek”, „barátság” szavak; végül a többség a kollegialitás tana mellé állt.


A szerző egyik módszertani elve, hogy figyelembe kell venni a zsinat új nyelvi stílusát; nem díszítmény a stílus, hanem benne – az új, lelkipásztori stílusban – nyilvánul meg az egyház. XXIII. János kifejezetten kérte, hogy a zsinat során kerüljék el az ítélkező jellegű nyilatkozatok kibocsátását. Tiltások helyett a követendő példákra került a hangsúly; a lelkiismeret és az életszentség központi szerepet kapott. Az egyházat a korábbi „fegyőr” és „házőrző” szerepkör helyett – fogalmazott O’Malley atya – gondoskodó, gyengéd anyaként szerették volna a hívek elé állítani.

Végül O’Malley atya a zsinat mai erejéről beszélt; arról, hogy Ferenc pápa milyen mélyen értette meg a zsinat tanítását, hogyan valósította meg azt már Buenos Aires-i érsek korában is. Beszélt Bergoglio érsek protestáns barátairól és a Skorka rabbihoz fűződő mély barátságáról. Elmondta, ő maga egy munkaebéden találkozott egyszer Abraham Skorkával, tőle tudta meg, milyen sűrűn beszél telefonon Ferenc pápával. O’Malley úgy látja, előny, hogy a Szentatya nem vett részt a zsinaton, mert akik ott voltak, azok folytatták a zsinat küzdelmeit később is.

Ferenc pápa „együtt szeretne haladni” az egyházban, ennek eszköze a szinodalitás, ennek révén telik meg élettel az „Isten népe” fogalom. A II. vatikáni zsinat által meghatározott irányba halad, vagyis úgy akarja megmutatni az egyházat, mint szerető anyát – aki gyengéd, aki bekötözi a sebeket. Az irgalmasság szentévében is ennek kell megnyilatkoznia.

O’Malley atya előadása után Lukács János megemlítette, úgy látja, a zsinat a kreativitás hatalmas terét nyitotta meg számunkra. Ezután megadta a lehetőséget kérdések feltevésére – az első Kocsis Fülöp metropolitától érkezett. Fülöp atya elmondta, mennyire megérintette Rómában a szinodalitás szellemisége, majd a szinodalitás és centralizáció viszonyáról kérdezte a mű szerzőjét. O’Malley atya elmondta, a centralizáció bonyolult, a politikával összefonódó folyamatában a 11. század, Gergely pápa uralkodása jelentette a fordulópontot, ettől kezdve a szinodalitás egyre inkább háttérbe szorult.


A könyvbemutató lezárásaképp Sajgó Szabolcs a magyar jezsuitákhoz fűződő szálakról kérdezte a szerzőt, aki elmondta, mennyire hálás Lukács Lászlónak, akinek biztatására kezdett a Jézus Társasága történetével foglalkozni annak idején Rómában; amellett barátság fűzi Őrsy László jezsuitához, akivel egy rendházban él.

Fotó: Thaler Tamás

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria