„Miköztünk lakott” – Karácsonyi ebéd a Szent Egyed közösséggel

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az asztal körül hatan telepszünk le. Van, akit már ismerek az utcai szolgálatból, van, akivel először találkozom. Marika csendes, eleinte meghúzza magát az asztal legszélső részén, ahol éppen adódott egy hely számára. Balázs és Ildi régóta a közösség barátai, minden szerdán eljönnek a Gát utcai templomba, ahol velünk imádkoznak és ahol meleg vacsorával várjuk őket. Zolit is több éve ismerjük, barátjával korábban a szerdai szolgálatba is bekapcsolódott, s mindig eljöttek a karácsonyi ebédekre. Árpi most kórházban van. Találkozásunk pillanatában Zoli első kérdése is rá vonatkozik, majd meséli, hogy 23-án járt bent nála utoljára. Andi nagyon keveset beszél, az ebéd során egyszer nyílik meg igazán, amikor húszéves fiáról mesél.

Az asztal az eucharisztikus lakoma folytatása – erre hívta fel a figyelmet a szentmise végén Michels Antal plébános és Szőke Péter is, a Szent Egyed közösség budapesti felelőse. Michels Antal a szentmise prédikációjában a János-evangélium elejéről osztotta meg gondolatait, hangsúlyozva, hogy karácsonykor az Ige megtestesülését ünnepeljük, aki valóban egy lett miközülünk, aki lakást vett nálunk, és aki újra és újra szállást keres a szívünkben. A Szent Egyed közösség ennek alapján vallja, hogy minden szegényben, kirekesztett emberben, elesettben és betegben az Úr maga van jelen, így az ünnepre megterített asztal a befogadás és a testvériség konkrét megvalósulása, ahogyan arra Szőke Péter is utalt az ebéd előkészületekor.

Végignézve a templomban megterített asztalokon, a sok ismerős és ismeretlen arc között van egy, amely megragadja a tekintetet: az a Jézus-ikon, amely előtt a közösség rendszeres imádságait tartja. Az ikon jelenléte összekapcsol mindannyiunkat: egyetlen tekintet fogja egybe találkozásainkat, mosolyunkat, gesztusainkat, amelyekben megosztjuk önmagunkat szegény testvéreinkkel. S valójában, kitéve magunkat a találkozásoknak, észrevétlenül válunk mi, befogadók befogadottakká, akiknek nincs semmijük, amit ne kaptak volna, és amit ugyanúgy mint ingyenes ajándékot adhatunk vissza másoknak.

Marikát megérinti az ünnepi asztal látványa, egészen meghatódik a fogadtatáson. Ebéd közben elmeséli, hogy egy barátja hívta el a közösség egyik ebédjére, amelyet havonta rendezünk a Gát utcai Kaníziusz Szent Péter-templomban. Most szintén Erzsike hívására érkezett a közös ünneplésre.

Ebéd közben a közösség tagjai műsorral kedveskednek a vendégek számára: a béke iskolájába járó gyerekek a közösséghez tartozó családokkal együtt pásztorjátékot adnak elő, a közösség tagjaiból verbuválódott kórus karácsonyi dalokkal készült, majd elhangzik egy fuvola-cselló-zongora trió is. Anikó Sík Sándor versét szavalja, később pedig az idősek otthonának egyik lakója énekel. A zenés műsor után meglepetésben van részünk: Bíró László püspök látogat el a közösséghez, s néhány kedves történettel ajándékozza meg a résztvevőket.

A minden évben gondosan csomagolt ajándékok idén sem maradnak el: Balázst és Ildit két új táskával lepi meg a közösség, amelyekbe rögtön be is pakolnak. Többen kapnak meleg sapkát és kesztyűt, meleg zoknit. Ezeknek Ignác bácsi, egy másik asztalnál helyet foglalt idős barátunk is nagyon örül. Vele sokszor találkoztunk a Váci utcában és a Duna korzón, még soha nem vett részt a karácsonyi ebéden. Józsi bácsi, aki rendszerint a Margit-híd pesti lábához közel, a Váci utca végén ücsörög esténként, elmondta: nem is emlékszik, mikor kapott utoljára becsomagolt ajándékot. Nagy az öröm!

Szőke Péter az ebéd végén megköszöni a vendégek részvételét, és röviden bemutat három fiatalt, akik közül ketten Afrikából, egy másik fiú pedig Szíriából érkezett. A Nigériából érkezett lány, Kate jelenleg a Péterfy kórházban dolgozik ápolóként, Etienne, a Guineából származó fiú Szegeden tanul nemzetközi kapcsolatok szakirányon. A szíriai Radzsab a gödöllői egyetemen gépészmérnöknek tanul. Muszlimként is fontosnak tartotta, hogy részt vegyen a közösség ebédjén, hiszen a karácsony számára is ünnep. Megköszöni, hogy a közösséggel együtt imádkozhat a békéért. A három fiatalon kívül egy kubai család is részt vett a szentmisén és ebéden.

A templomi hideg és a nagy tér ellenére mindannyian otthon vagyunk itt. Akár van földi hajlékunk, akár nincsen, ma, a születés csodáját ünnepelve mindannyian pásztorok vagyunk, akik a jászol melegét keressük, és amelyet talán embertársaink egy-egy elejtett, kedves szavában, mosolyában, ajándékozó gesztusában, érintésében és könnyeiben fedezhetünk fel.

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír