„Szenteltessék meg a te neved!” – Folytatódott Veres András nagyböjti elmélkedéssorozata

2018. március 4. vasárnap 13:29

A győri Szent Imre-plébánia híveinek részvételével folytatódtak a nagyböjti zarándoklatok március 2-án a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A zarándoklat alkalmából Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke folytatta a Miatyánkról szóló elmélkedéseit.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A szentmisén koncelebrált Balázs Tamás, a győri Szent Imre-templom plébánosa és Bognár István püspöki irodaigazgató, városplébános. A szentmise előtt a zarándokok keresztutat jártak Balázs Tamás vezetésével.

Veres András szentbeszédében folytatta a Miatyánkról szóló elmélkedéssorozatát. „A nagyböjt elején arra hívott bennünket az Egyház, hogy többet imádkozzunk, buzgóbban gyakoroljuk a jó cselekedeteket, és tartsunk bűnbánatot. Ahhoz, hogy buzgóbban imádkozzunk, szükség van szép imádságokra, ezek közül a legszebb és a legjobb imádság a Miatyánk, mert maga az Isten Fia, Jézus Krisztus tanította meg nekünk” – buzdította a híveket a „szenteltessék meg a te neved” kérés átgondolására a főpásztor.

„Amikor Mózes az égő csipkebokornál állva az Úr neve felől érdeklődik, Istentől ezt a választ kapja: én vagyok az, aki van. A név a leglényegesebbet mondja el Istenről: ő az, aki van, senki más nem létezik úgy, mint ő. Mindnyájan Istentől, az élet urától kaptuk az életet. Isten önmagától van, a természetéhez tartozik, hogy van. Ő a létet, az életet adó Isten. 

Sokféle szempont vezetheti a szülőket, amikor születendő gyermeküknek nevet választanak. Vannak olyan szülők, akik a családi hagyományt követik a névadásban, mások egy szent nevének kiválasztásával kívánnak vonzó példát adni gyermeküknek. A szüleink, keresztszüleink által számunkra választott védőszentet fontos megismernünk és életpéldáját komolyan követnünk. A bérmálkozáskor már mi választunk védőszentet. Védőszentjeink azon az úton vezetnek, amelyre Isten hívott bennünket. 

A sémi nyelvekben a név mindig az illető legfőbb tulajdonságát fejezte ki. A szülők a gyermeküknek választott névvel a környezetüknek is üzenni akartak. Az Ószövetségben számos olyan szereplő van, akinek a meghívást követően Isten új nevet adott, de az Újszövetségben is találunk erre példát: Simonból így lett Péter apostol a meghívás után. Nomen est omen: a név erkölcsi tartásra és arra kötelez bennünket, hogy az életben megtaláljuk azt a hivatást, amit Isten szánt nekünk. 

Nem véletlen az sem, hogy az Úr második parancsa így hangzik: Isten nevét hiába ne vedd! A szent tisztelete áthatotta az ókori népek, így a zsidó nép életét is. A zsidók ki sem merték ejteni Isten nevét. A liberalizmussal a szent sokak szemében elveszítette méltóságát. Az embertársunk szentről alkotott elképzelése, a másik neve, hite, vallásos érzülete soha nem válhat gúny tárgyává, még akkor sem, ha a meggyőződése a mienkétől eltérő.

Ma Isten nevét legtöbbször közömbösen ejtik ki az emberek, ha nem káromkodva. Isten neve gyakran csak jelző marad: még a nem vallásos emberek is szívesen neveznek isteninek általuk különlegesnek tartott dolgokat. Felvetődik a kérdés: létezik számukra Isten vagy sem? Ha nem, akkor miért említik a nevét? Kötelességünk van Isten nevével kapcsolatban: Jézus arra kér bennünket, hogy szenteljük meg az Úr nevét. Ez azt jelenti, hogy Isten nevét mindig meg kell vallanunk az emberek előtt. Az életünkkel kell megszentelnünk Isten nevét. Leginkább a liturgiában jut kifejezésre az Isten iránti szeretetünk, hódolatunk, az, amit Istennel kapcsolatban fontosnak érzünk. A szent bibliai értelemben azt jelenti: fenntartott, elkülönített, konszekrált. Amikor azt imádkozzuk, hogy szenteltessék meg a te neved, egyúttal azt is kérjük: mutatkozzon meg Isten nagysága, méltósága, dicsősége az életünk és a szavaink által, adasson meg az Úr számára minden, ami őt illeti. Isten szentsége azonban a mi imádásunk nélkül is teljes, a mi javunkra válik, ha imádjuk a Teremtőt. Isten szentsége áthatja az egész világot. A világ pusztán létezésével is Istent, Isten nagyságát, teremtő erejét dicséri, miként Berzsenyi Dániel írja Fohászkodás című versében: 

A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái. 

Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldöked
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged dicsőit a Zenith és Nadír.
A szélveszek bús harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Buzgón leomlom színed előtt, Dicső!
Majdan, ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közelb járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.

Az embernek arra kell törekednie, hogy méltó legyen Isten szentségéhez. A teremtésben részesültünk Isten szentségéből, mert a saját képmására teremtett bennünket. Nem szabad elveszítenünk a nekünk ajándékozott szentséget. A Szentírás is arra hív bennünket, hogy legyünk szentek, mert Isten, aki minket meghívott, szent. Sajnos egyfajta kettősség van a világban: a teremtésben ugyan részesültünk Isten szentségéből, az embernek azonban nélkülöznie kell Isten dicsőségét a bűn miatt – mutat rá Pál apostol. Krisztus megváltása által nyerhetjük vissza eredeti életszentségünket. Isten, az Atya Jézusban nyilatkoztatta ki leginkább életszentségét. Jézus értünk jött, hogy mi is az Atyához tartozzunk. A keresztségben mindnyájan megszentelődünk. Egész életünk feladata az, hogy ezt a visszanyert életszentséget megőrizzük, fejlesszük magunkban.”

A szentmisét követően a jelenlévők a megyéspüspök vezetésével a Könnyező Szűzanya kegyképénél és Boldog Apor Vilmos püspök sírjánál imádkoztak.

A nagyböjti zarándoklatok március 9-én, pénteken folytatódnak: Veres András a győri Szent Kamillus-plébánia és a Szentlélek-plébánia híveivel ünnepel szentmisét 18 órai kezdettel a Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmise előtt a zarándokok keresztutat járnak 17.30-tól.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
-megroppant-nadszalat-nem-tori-ossze-iz-42-3
„A megroppant nádszálat nem töri össze…” (Iz 42, 3) – Levél az Alaptörvény módosításáról

Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnökének levelét adjuk közre, melyet az Alaptörvény hajléktalanokkal kapcsolatos részének módosítása vonatkozásában írt.

07:01
szemelyi-valtozasok-egyhazmegyeinkben-2018
Személyi változások egyházmegyéinkben – 2018 – FRISSÍTVE

Az alábbi személyi és szervezeti változások lépnek életbe a 2018. évben egyházmegyéinkben.

09:51