1956 hőseiről rendeztek tanácskozást a Gál Ferenc Főiskolán

A Szeged-Csanádi Egyházmegye főiskolájának keresztény egyház- és művelődéstörténeti mesterszakához kapcsolódva létrehozott kutatói közösségben az ország legkiválóbb történészei vettek részt, Kun Miklós Széchenyi-díjas professzor vezetésével. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatta.

A Gál Ferenc Főiskola Dóm téri Klebelsberg termében április 27-én tartott rendezvény bevezetőjében Kozma Gábor rektor felidézte a budapesti Külgazdasági és Külügyminisztériumban, a moszkvai Gulag Múzeumban, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, Szabadkán, a kazahsztáni Almatiban, a bécsi magyar nagykövetségen és a délvidéki Magyarkanizsán megrendezett nemzetközi konferenciákat, továbbá az Esztergomban, Beregszászon és más helyszíneken szervezett előadásokat, kiállításokat.

A Gál Ferenc Főiskola rektora kiemelte: az intézmény számára megtisztelő, hogy megvalósíthatta ezt a programot, amelynek missziója volt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója kapcsán is feltárja és bemutassa a diktatúra által tönkretett egyéni sorsok és a megalázottsággá torzított nemzetsors összetevőit és mintáit, valamint példaként állítson – a társadalmi jót, a közjó legteljesebb szolgálatát értelmezve – olyan egyéni életsorsokat, amelyeknek hiteles üzenete még hatvan éven keresztül sem jutott el mindenkihez.

Elhangzott: a főiskola szakmai műhelyeiben folyó tudományos vizsgálatok eredményei is megmutatják, hogy miként kapcsolódik össze az erős hittel a közösségben, a családban és a nemzetben való létezés. Ezeket egymástól elszakítani nem lehet, mert egy tőről fakadnak, a teremtés erejéből, így a hit, a család, a haza és a nemzet dolgaiban egyaránt fontos, sőt meghatározó ennek ismerete, az európai kultúra alapvetéseinek és jelenkori működésének, az abban mutatkozó zavaroknak az értelmezésében is. A hit, a család, a nemzet közösségének egységéből bármelyiknek a meggyengítése, elsorvasztása a többit is tönkreteszi, tehát az a nemzet halálra ítélt, amelyik nem képes saját hazájában a többit is érvényre juttatni. Ennek is megnyilvánulása az ’56-os forradalom és szabadságharc valóban életről és halálról szóló, a világ számára azóta is példát mutató küzdelme.

A kerekasztal-beszélgetésben részt a vett Gecsényi Lajos egyetemi tanár, Horváth Attila egyetemi tanár, alkotmánybíró, Kun Miklós egyetemi tanár, Katona Csaba egyetemi oktató, Haraszti György egyetemi tanár, Botos János egyetemi docens, Forró Lajos egyetemi oktató, valamint Eötvös György kutató.

A tanácskozáson – amit Kassai Ildikó projektvezető moderált – kiemelt helyet kapott a Katolikus Egyház forradalom alatti vidéki helytállásának bemutatása, egyes egyházi személyek szerepének további kutatása, köztük kiemelten Mindszenty József hercegprímás tevékenysége. Külön foglalkoztak a határon túli helyzettel, az Egyház kohéziós szerepével az antikommunista ellenállásban, valamint a papság üldöztetésével Erdélyben és a többi magyarlakta területen, kiemelten Márton Áron munkásságával. Kitekintettek a külhoni magyar identitású egyházi közösségek szerepére a forradalom bukása utáni hatalmas magyar emigránstömeg elhelyezésében, befogadásában és lelkigondozásában. Ennek eszköze az egyéni sorsok bemutatása volt, kitérve az egyházi személyek, az értelmiségiek megfigyelésére, az ellenük indított koncepciós perekre Magyarországon és a határon túl egyaránt. Vizsgálták az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetközi környezetét is, a kapcsolódó nemzetközi eseményeket, háttéralkukat, paktumokat. A nyugati hatalmak tevékenységén túl kiemelt figyelmet kaptak a román–szovjet kapcsolatok, Jugoszlávia és Csehszlovákia Magyarország-politikája.

Kun Miklós professzor értékelése szerint a tanácskozás nagyon érdekes és interaktív volt, izgalmas „elágazásokkal”. Az 1956 hősei – Nem haltatok meg hiába címmel szervezett megemlékezésen Kun Miklós professzor elmondta, hogy a forradalom történetében még mindig vannak fehér foltok, a szovjet polgári és katonai titkosszolgálat iratai a mai napig nem kutathatók. A történész hangsúlyozta: a forradalom vérbe fojtásában nemcsak a szovjet hadsereg, hanem a politikai rendőrség is fontos szerepet játszott. 1956 októberében felmerült, hogy csehszlovák, román és jugoszláv erők avatkoznak be Magyarországon, ez a terv végül nem valósult meg, és a szovjet csapatok vonultak be. Nem szabad azonban lebecsülni a magyar pártapparátus és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) közreműködésének jelentőségét sem. A szovjetek nélkülük is leverték volna a forradalmat, de ez nem intervenció lett volna, hanem háború – mutatott rá a szakember. Örömének adott hangot, hogy a tanácskozás során sok fiatal diák ült a teremben, ami azért nagyon fontos, mert felnőtt egy nemzedék, amely sajnos nagyon keveset tud 1956-ról, mivel a társadalom kollektív tudata törlődött. A mostani évforduló, amit a kormányzat támogatott, két szempontból is erős volt: egyrészt új források kerültek elő, az eseményeket pedig új megközelítésben vizsgálták.

A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy számos, máig feltáratlan dokumentum segíthetné tovább az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének megismerését. Nagy szerepe van tehát most is annak, hogy egyre mélyebben feltárjuk 1956 mind több példáját és üzenetét, több korosztálynyi távolságból is személyessé téve azokat. A ránk bízott mai fiatalságnak is lehetővé kell tennünk, hogy ha kell, szellemileg és lelkileg is helyt állhassanak az újabb nemzeti és európai értékküzdelmekben. Ezért a Gál Ferenc Főiskolán megvalósított program is annak elérését célozta, hogy legyünk büszkék a mi ’56-unkra, hiszen a jóravaló bátorság és a közjóért önzetlenül tenni akarás minden korosztály számára feladat és küldetés.

Forrás és fotó: Gál Ferenc Főiskola

Magyar Kurír