Veres András püspök szabadtéri szentmisét mutatott be a szanyi búcsún

A Szent Anna és Szent Joachim ünnepe alkalmából bemutatott szentmisén Veres András püspök a Szűzanya hálaénekét idézte: „Íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek”, majd hozzátette: ez Máriára és a szüleire, Szent Annára és Szent Joachimra egyaránt érvényes.

A nagyszülők emléke lassan, két-három generáció után feledésbe merül, Jézus nagyszüleire viszont kétezer év óta emlékeznek a hívő emberek. Szent Anna és Szent Joachim ünnepe alkalmat kínál arra, hogy saját nagyszüleinkre, a velük való kapcsolatunkra is gondoljunk – hangsúlyozta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. – A gyermekek sikereihez a nagyszülők ugyanúgy hozzájárulnak, mint a szülők, de ők gyakran szerényen meghúzódnak a háttérben, pedig nekik is jól esne a hála kifejezése.

A főpásztor arra is kitért, hogy korunk szociális berendezkedése sajnos nem segíti több generáció együttélését, általában a munka- és a lakhatási lehetőségek jelentik a legfőbb akadályt. Ezért ezt a közösséget csak kevesen tudják vállalni. Pedig a gyermeknek nemcsak szülőkre, hanem nagyszülőkre is szükségük van. Az is gondot jelent, ha a nagyszülőknek kell átvenni a szülői feladatot, a gyermekek nevelését, de az még nagyobb baj, ha a nagyszülőket kizárják az unokák életéből.

Veres András rávilágított a nagyszülők szerepének fontosságára a gyermekek vallásos nevelésében. Czéhmester Erzsébet Nagymama köszöntése című versének sorait idézve felhívta a figyelmet arra, hogy össztársadalmi szinten háttérbe szorult a vallásos nevelés. A gyermekek különböző szakkörökre, különórákra járnak; ezen elfoglaltságok mellett nem marad idő a szentségek vételére, az elsőáldozásra, a bérmálásra való felkészülésre. Egyes esetekben a vallásos nevelés azért hárul a nagyszülőkre, mert a kommunista rendszerben nem volt bátorságuk ahhoz, hogy a gyermekeiket vallásosan neveljék, és gyermekeik – akik időközben szülők lettek – nem tudják továbbadni a hitéletet. Ezért a nagyszülők az unokák nevelésekor pótolhatják azt, amit gyermekeiknél elmulasztottak.

A gyermek sokszor nem érti, mert még képtelen felfogni a hit igazságait, de a nagyszülő szavára készséggel elfogadja azokat. Hátránnyal indul az életben az, akinek nem adják át a hitet, hiszen a hit nem választható lehetőség. Hit nélkül nem lehet élni. A hit egész életünket, gondolkodásunkat, érzésvilágunkat, cselekedeteinket meghatározza. A hitre való nevelés az egész család feladata, és nem csak az asszonyoké – szögezte le a győri megyéspüspök.

Elmélkedésében Veres András a szülők és a gyermekek viszonyát értelmezte Sirák fia könyve nyomán: „Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának” (Sir 3,3–4).

Ahogy mi viszonyulunk szüleinkhez, gyermekeink úgy fognak viszonyulni hozzánk. Előfordul, hogy a gyermekek megvetik szüleiket, mert kevésbé tanultak, nem tudnak megfelelni annyira a kor kihívásainak, vagy nem látogatják idős, ápolásra szoruló szüleiket. Azonban nemcsak a gyermekeknek vannak kötelességei a szüleik irányában, hanem a szülőknek is gyermekeik felé. Sajnálatra méltó az a gyermek, aki nem nézhet fel a szüleire. A szülőknek ügyelniük kell arra, hogy ne hozzanak szégyent gyermekeikre. A családtagok kölcsönös szeretete, figyelme és tisztelete az Istennek tetsző élet, az öröm és a béke záloga – zárta prédikációját a főpásztor.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Tóth Imre

Magyar Kurír