KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
A közösség alapítója Annus Andrea (jobbra), aki sok évvel ezelőtt maga is érintett szülő volt. 2010 végén döntött úgy, hogy imafelajánlásokat fogadó, elsősorban a szülőket, családtagokat összefogó, de a környezetüket is megszólító virtuális „találkozóhelyet” hoz létre. Egy olyan csoportot, amelynek tagjai nagyrészt nem is ismerik egymást, mégis erőt kapnak a tudattól, hogy a másik ugyanazokkal a gondokkal küzd, ugyanazért imádkozik.
„Fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy ezt egyedül nagyon nehéz végigcsinálni – mondja. – Mert ha egyedül van az ember, és az az érzése, hogy senki sem érti meg, könnyebben elveszti a hitét. Ha viszont támogatást kap, megélheti, hogy a szenvedésben nagyon közel jön hozzánk Isten, csak nem mindig vesszük észre. Ha a megpróbáltatásokat nem egyedül kell végigcsinálnunk, az iga, ahogyan Jézus mondja, megédesedhet, a teher könnyebbé válhat. És a nyomasztó saját bajból, amely addig a fogságában tartott bennünket, egyszer csak fel tudunk tekinteni, és észrevesszük a többiek kínjait is. Az online imacsoport azért tűnt jó ötletnek, mert meggyőződésem, hogy mindenkinek helyben, a saját közösségében kell tanúnak lennie. Az érdeklődők a honlapunkon (keresztezo.hu) regisztrálva léphetnek be a közösségbe.”
Szeidel Péter azokról a családokról beszélt a misén – először bevezetőjében, majd a prédikációban –, akiket Isten megpróbál, vagy más megfogalmazásban megengedi az életükben a megpróbáltatást. Aztán arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a nap egyben anyák napja, Mária hónapjának első napja és a kommunikáció világnapja is. Isten, a fő kommunikátor azt a feladatot adja nekünk, hogy szeretetét közvetítsük, hogy az ő nevében kommunikáljunk, és így segítségükre legyünk azoknak, akik mélyen vannak: meg nem értettek, kitaszítottak vagy betegek. Mindannyiunkat együtt érző jelenlétre, érintésre, bátorításra szólít fel. Vigasztalását egyháza, közösségei által, vagyis általunk akarja adni a világnak” – hangsúlyozta.
A Noé bárkája zenekar vezetője, Szépfalvi Attila így vallott szolgálatukról. „Azért jövünk el évről évre erre a misére zenélni, hogy elmondjuk: mind Isten kezében vagyunk, a jelenléte gyógyulást hoz, forduljunk hát hozzá bizalommal. Ha ugyanis rá figyelünk, a világ majd úgy rendeződik el számunkra, hogy előbb-utóbb minden bajnak, fájdalomnak megértjük a jelentését. A dalaink egy része kirajzolja a kétségbeeséstől az Istenben való megnyugvásig húzódó ívet. A megtérésemben jelentős szerepe volt annak a felismerésnek, hogy Istenben mindennek van értelme, és hogy a szenvedéseinkben is őt kell megtalálnunk.”
Fotó: Lambert Attila
Kiss Péter/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria