A Gulágra hurcolt papokra emlékeztek Szegeden

Hazai – 2016. november 26., szombat | 14:00

„Papi sorsok a Gulágon” címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Lénárd Ödön Alapítvány és a Szeged-Csanádi Egyházmegye Szegeden, a dóm látogatóközpontjában november 24-25-én. A konferencia záró eseményeként felavatták a Gulág áldozatainak emlékművét.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Papi sorsok a Gulágon című konferenciával rá szeretnénk irányítani a figyelmet az elhurcolt papok, lelkészek, szerzetesek rendkívüli szolgálatára, akik a szenvedések közepette megpróbálták tartani a lelket, a hitet, a szellemi érdeklődést az emberekben, ezzel hozzásegítve őket a túléléshez. A magyar mellett olasz és szlovák; a katolikusok mellett evangélikus, református előadók részvételével szervezett kétnapos konferencia a történeti Magyarország egész területére kiterjesztett figyelemmel kívánt beszámolni a hetven évvel ezelőtti eseményekről – mondta el a tanácskozást szervező Lénárd Ödön Alapítvány szándékáról Zakar Péter történész, egyháztörténész, az alapítvány kuratóriumának tagja.

Az alapítványt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozta létre 2006-ban azzal a céllal, hogy az egyház 1945 utáni történetének kutatását támogassa. Korábban kiemelten foglalkoztak az egyház és 1956 kapcsolatával, valamint az egyházi iskolák államosításával. 2015-ben pedig a kormány a Szovjetunióba elhurcoltak emlékéve keretében felállított emlékbizottságban kérte fel a együttműködésre az alapítványt az MTA, a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága mellett.

A magyar történetírás sajátos helyzetben van – mondta Zakar Péter. Az utóbbi években több fiatal kutató kezdte el gyűjteni az 1945 utáni magyar történelemre vonatkozó forrásokat, így a konferencián az is szempont volt, hogy szót adjanak a fiatal történészeknek, elősegítve a tudományon belül a generációk közötti párbeszédet. Zakar Péter beszélt a 20. század kutatásának azon nehézségéről, hogy a totalitárius rendszerek, különösen a Szovjetunió módszeresen törekedett a források megsemmisítésre, ma pedig átértelmezni törekszik a sztálini terror időszakát, így a Gulag értékelésénél a szocializmus építésében betöltött szerepéről beszélnek. Mindezek miatt a szokásosnál nagyobb jelentősége van az „oral history-nak”, a még életben lévő szem- és fültanúk meghallgatásának – véli az egyháztörténész.

A tanácskozást  ökumenikus szellemben rendezték meg, egyrészt, hogy egymástól is tanuljanak, megismerjék, milyen szempontok szerint közelednek a történelem ezen korszakához az egyes felekezetek. Az előadásokból az derült ki, az elhurcolt katolikus, görögkatolikus papok, szerzetesek, református és evangélikus lelkészek megtalálták és támogatták egymást, közös célokért dolgoztak együtt már ott a táborban, de hazatérve – elszenvedve itthon a hátrányos megkülönböztetést nemcsak az állam, de sokszor az egyházi hatóságok részéről – tartották egymással a kapcsolatot, elküldték kölcsönösen kézirataikat egymásnak.

Szlovákiát képviselte a konferencián Cyril Hišem, a rózsahegyi katolikus egyetem teológia karának dékánja, aki a szlovák deportáltak sorsáról beszélt, és Viliam Judák nyitrai püspök, akinek az oroszországi, az orosz emigránsok között végzett missziós munkával megbízott jezsuita Vendelín Javorka tevékenységét és elhurcoltatását bemutató beszámolóját Käfer István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlovák Intézetének vezetője  fordításában és előadásában hallhatták a résztvevők.

Mirák Katalin, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottsága tagja Böröcz Sándor evangélikus lelkész példája alapján a lágerbeli ökumenéről beszélt. Kovács Áron, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei munkatársa  a fiatal generáció képviseletében a deportált tiszáninneni reformátusok sorsát mutatta be. Fodor Gusztáv tiszaderzsi református lelkész átfogóan a kárpátaljai történelmi egyházak, kiemelten a reformátusok deportálását bemutatva azt a kérdést is feltette, hogyan ítéljük meg azok helyzetét, akik együttműködtek a hatalommal.  

Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja a Gulág-Gupvi táborrendszereiről adott áttekintést. Hajagos Csaba muzeológus a málenkij robot kecskeméti vonatkozásait ismertette egy református család kálváriája alapján.  Balogh Margit, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet főmunkatársa Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros érsek és az emberi jogok védelme címmel tartott előadást, Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője Gulácsy Lajos emlékiratáról beszélt.

Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató a Gulágra deportált szerzetesek sorsára irányítva a figyelmet azt mutatta meg, mit jelentett a táborok világában a szerzetesek, papok bátorító, lelkesítő jelenléte. Előadása összefoglaló képet adott az egész Kárpát-medence elhurcolt szerzeteseiről, számos szerzetesrendre kiterjedően. A bazilita rend sorsán át mutatta be a kárpátaljai görögkatolikusság tragédiáját. Beszélt a jezsuita Vág (Eredics) József, a piarista Szász István, a minorita Gruber Ernő, a ferences Kiss Szaléz és Lukács Pelbárt elhurcoltatásáról, és részletesen Nádasi Alfonz OSB és a decemberben 100. születésnapját ünneplő Olofsson Placid OSB atyákról.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Gulág: Bűn nélküli büntetés címmel a kommunista diktatúra természetét elemezte.  Ahol hatalomra jutott, ott diktatúrát épített ki. „Eszköze a hazugság volt, halálos ellensége pedig az igazság.” A kommunizmus a félelemre, az emberben lévő rosszra épített, míg ma az a cél, hogy a jóra való törekvést, a bizalmat erősítsük.  

A konferencia keretében adták át a Gulág áldozatainak emléket állító szobrot. Kovács Jenő alkotását a szegedi dóm mellett kialakított füves terülten, a Keresztény szolidaritás parkjában helyezték el, ahol már emléket állítottak 1956, a lengyel szolidaritás jegyében a katyńi vérengzés, az örmény népirtás és a zsidó holokauszt áldozatainak.

Rétvári Bence államtitkár az emlékmű avatásán arról beszélt, „európai minimum kell hogy legyen a kommunizmus elítélése, a kommunista diktatúra néven nevezése, a kommunista diktatúra szimbólumainak elutasítása”. Ezt a célt szolgálják Gulág-emlékév keretében a bel- és külföldön megrendezett konferenciák, szoborállítások, megemlékezések, könyvkiadások. Eddig 16 országban tudták bemutatni, mi az, amit abban az időben minden tizenkettedik magyarnak át kellett élnie.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke személyes hangon – a Gulágot megjárt keresztapja emlékét megidézve – emlékezett meg az áldozatokról. Arra figyelmeztetett, nagy felelősségünk a múlt őrzése, és azt kérte a jelenlevőktől, „hallgassa meg mindenki egy érintett történetét”.

Az áldozatok emlékét őrző alkotást Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke áldotta meg. A püspök arra emlékeztetett, az elhurcolt tömegek áldozata nem volt hiábavaló. Szenvedésük egyesül a Megváltó szenvedésével, és a végső győzelem felé vezet. Életük erkölcsi tőkeként erőforrást jelent nekünk, utódoknak, és arra ösztönöz, hogy szabadságban élve tegyünk tanúságot hitünkről.

A résztvevők az emlékezés mécseseit helyezték el az emlékműnél.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria