A hit és az akarat útján – Egy kerekesszékes világbajnok vallomása

Hazai – 2018. március 3., szombat | 15:03

Dobos Réka 2014. december 24-én reggel munkába menet súlyos autóbalesetet szenvedett. Nyaktól lefelé lebénult, kezeit nem tudta mozgatni úgy, mint korábban, élete ágyhoz kötött lett. Ma már sportol, dolgozik, mosolyog. Az Egri Főegyházmegye honlapja számára Virág Sándor készített vele interjút.

– Hogyan jutottál idáig? Honnan ez a hihetetlen akaraterő?

– A baleset előtt 12 éven át versenyszerűen karatéztam, ami a küzdőszellemet, az akaraterőt alaposan megerősítette bennem. Újra lélegeztem és gyógyulni akartam. Megkezdtük a rehabilitációt, a gyógykezeléseket, a lehető legtöbbet akartuk kihozni ebből a drasztikusan új helyzetből.

– Milyen volt az út mostanáig?

– Nehéz és küzdelmes volt az út idáig, és folyamatos kihívások vannak ebben az állapotban. Kórházi és rehabilitációs kezelések sorozata áll mögöttem, lovasterápia, gyógytorna, a házunk akadálymentesítése. Újrakezdtem a karatét, mert nem lehet visszanézni és csak sajnálkozni. Kis célokat kell kitűzni, mint például fejlődés a karatéban, vagy hogy minél önállóbb legyek, és persze munkalehetőséget keresni.

– Ha már karate: ezt hogyan lehetett folytatni és milyen eredménnyel?

– Létezik kerekesszékes karate is, melyhez a törzsizomzat erősítése, valamint a karok erősítése és gyorsítása rendkívül fontos. 2017 elején kezdtem edzésekre járni, és hamarosan újra versenyezni akartam. A WKF Karate Magyar Bajnokságán indultam először formagyakorlatban, a katában. Nagy büszkeségemre aranyérmet nyertem.

– Mi volt a folytatás? Világbajnokság?!

– Pontosan! Írországban rendezték, IJKA World Open Karate Championships a neve, és bár első indulóként nehéz dolgom volt, de mégis világbajnokként tértem haza! De még van tervem: a paralimpiára kijutás a legnagyobb jövőbeli célom.

– Hogyan sikerült munkát találni?

– Hallottam, hogy van egy pályázati lehetőség Megváltozott munkaképességű emberek támogatása címmel. Így kerültem a községem, Karácsond iskolájába. Jelenleg itt koordinálom és készítem elő a Gönczy Pál Katolikus Általános Iskola pályázatait. Érzékenyítő előadásokat is szoktam tartani, több iskolában is, mert célom, hogy minél több ember megismerhesse a kerekesszékesek életét és mindennapjait.

– Milyen érzés újra dolgozni?

– Jó érzés, hogy újra dolgozhatom, ráadásul ismerős környezetben. Jó érezni, hogy hasznos vagyok és hasznos dolgot csinálok, egyúttal anyagi terhet is levehetek szüleim válláról.

– Kiknek szeretnél köszönetet mondani, hogy ma itt tartasz?

– Elsősorban szüleimnek, hogy ezt az életminőséget élhetem, edzőmnek, Prondvai-Pacsika Ferencnek, hogy a Kowax Egyesületben edzhetek és felkészít a versenyekre. Rajtuk kívül az iskolának és az Egri Főegyházmegyének, hogy itt dolgozhatok, és minden ismerős és ismeretlen jó szándékú embernek, aki támogatott céljaim elérésében.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria