A hit ott él a roma emberek szívében – Székely János püspök előadása

A főpásztor előadása elején kiemelte: napjainkban a magyar lakosság  nyolc százaléka roma, és ez a szám a következő években emelkedni fog. Nem elképzelhető a jövő ebben az országban a cigányság helyzetének megoldása nélkül.

Európa legnagyobb etnikai kisebbsége a cigányság: az öreg kontinensen mintegy 13 millió roma él. Hazánkban az elmúlt évtizedekben nagy erőfeszítéseket tettek, hogy segítsék a romák oktatását. Az eredmények Európában kiemelkedőek. A 8. osztályt a roma gyerekek 87 százaléka elvégzi. A felsőoktatásban már a diákok 2-3 százaléka roma, tehát egyre több diplomás cigány lesz. Így lesz erős értelmisége a roma társadalomnak, akik segítik felemelkedésüket – mondta az előadó.

Székely János térképek segítségével mutatta be, hogy hazánkban a legtöbb roma Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben él, de Baranya, Heves, Nógrád és Somogy megyében is jelentős a számuk. Négy olyan megyénk van, ahol a megszülető gyermekeknek körülbelül a fele, az általános iskolát kezdőknek pedig az egyharmada roma. Olyan megyék ezek, ahol a romák hamarosan többségben lesznek – mondta a szombathelyi megyéspüspök. „Ma hazánkban cigánynak születni sok esetben azt jelenti, hogy nyomorba születik az ember” – fogalmazta meg összegzésként. További adatokat ismertetett, és néhány fényképet is mutatott azokról az életkörülményekről, amelyek között sok cigány család él.

„A magyarországi rendszerváltozás nagy vesztesei a cigányok voltak – folytatta a főpásztor. – Nem volt magas végzettségük és erős társadalmi elfogadottságuk. A rendszerváltás idején a munkáltatók is szívesebben váltak meg tőlük. Így fordulhatott elő, hogy 1993-ban a munkaképes korú roma népesség 28 százalékának volt csak állása. Több mint kétharmadukat küldték el 1990–93 között a munkahelyükről. Ez óriási tragédia, ami a legfőbb problémája mai társadalmunknak. Ezen a helyzeten igyekszik például a közfoglalkoztatás változtatni, de sajnos az ezzel megkereshető pénzösszeg nem túl nagy.”

Székely János püspök hozzátette: a rendszerváltás idején sok cigány fiatal igyekezett letagadni identitását, sokan még ma is szégyellik ezt. Pedig az ember akkor tud életerősen élni, ha – mint egy fának – megvannak a gyökerei; ha a gyökereit elvágja, nem tud boldog, büszke életet élni. Sokan ma is vannak, akik letagadják a cigányságukat, mert úgy érzik, hogy ez egy bélyeg, átoknak tartják.

„Amikor keresztényként cigányok felé fordulunk, az egyik legfontosabb üzenet, hogy minden ember a teremtő Isten képmása: mindannyian az ő remekművei vagyunk, végtelenül értékesek. Sok sebet begyógyít, ha erre valaki rájön. A romák többsége nyitott lélekben az ég felé, így a hit egy másik fontos terület, ahol segíteni tudnánk a romáknak” – hangsúlyozta az előadó.

Ismertette a cigányok történelmét is, többször is utalva az 1971-es roma világkongresszusra, melyen több fontos döntés is született; a roma zászlót is ekkor alkották meg. Elmondta: a cigányság Indiából ered, ennek legbiztosabb jele a roma nyelv. 1001 körül indultak útnak azok a csoportok, melyek a cigányság ősei voltak. Magyarországra a 13. század végén érkeztek, hazánkban megbecsülés övezte őket, mivel sokan fegyverkovácsként dolgoztak közülük. Ugyanakkor Nyugat-Európában sok helyen üldözték őket akkoriban.

Az elmúlt évszázadokban számos segítő szándékú csoport igyekezett felkarolni a cigányságot, például a ferencesek, akik a Szatmári Egyházmegyében alapítottak iskolát a roma gyerekeknek, Érsekújváron pedig tanonciskolát hoztak létre nekik.

Székely János kiemelte: bár a romák 600 éve a Kárpát-medencében élnek, a nyugati civilizációval 50-60 éve találkoztak igazán, amikor falvakba telepítették őket, és kőházakba költöztek. Ez azt is jelenti, hogy 50-60 éve tanulják azt, ami mi ezer éve: hogy mi az idő, a munkahely, a magántulajdon. A cigánysággal való kapcsolatunkban tehát rendkívül fontos a türelem. Ahhoz képest, ahol 50-60 éve tartottak, a jelenlegi eredmény jó. „Azt hiszem, ha nagyon nem rontjuk el a jövőt, nem alakul ki nagy nyomor a perifériákon, és tudunk segíteni, akkor 50-100 év múlva nem lesz nagy különbség roma és nem roma között” – tette hozzá a főpásztor.

Az előadás végén a cigány szokásokról beszélt. Erős és tág családi kötelék jellemzi őket, amit jól kell ismerni papként és hitoktatóként. Ahhoz, hogy a gyerekekkel tudjunk bánni, először a nagymamához, édesanyához kell eljutni, velük elfogadtatni magunkat – szögezte le a szombathelyi megyéspüspök. Kiemelte, hogy a dicséret sokat jelent egy cigány embernek. Beszélt a cigányságot jellemző erős érzelmekről, valamint a halottak iránti tiszteletről is.

Az Egyház és a cigányság kapcsolatáról szólva Székely János felidézte Boldog Cefereino alakját, valamint azokat a papokat – köztük Sólya Miklóst –, akik a romák között éltek és segítették őket. A megyéspüspök arra is kitért, hogy a romák számára nagyon fontos a keresztelés és az esküvő. Az Egyház ezért is kéri a papoktól, hogy a keresztelés kapcsán ne támasszanak további feltételeket a romák felé, ugyanis egy-egy család Egyházhoz való hozzáállását nagymértékben befolyásolja a személyes találkozás a pappal. Ha negatív élménnyel társul, lehet, hogy a falu roma közössége eltávolodik a katolikus közösségtől. A körükben végzett pasztorációnak fontos részét képezik a cigánytalálkozók, melyek során a személyes áldást igénylik. Egyre több cigány vesz részt világi munkatársként az Egyház munkájában, valamint már tíz roma papja van a magyar Egyháznak – hangzott el a szombathelyi előadásban.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír