A lelki szárazság is az út része – Hodász András a lelki fitneszről és az élménytársadalomról

A lelki élet nem állapot, hanem út, amin járni kell. E folyamatos út része a lelki szárazság is, amely a pusztai vándorlásra hasonlít, és amit végig kell járni. „A pusztában találtam rád” (MTörv 32,10) – a szárazság pusztájában a választott nép tapasztalatához hasonlóan kilépünk komfortzónánkból, elválik és letisztul a szeretet az önszeretettől, találkozunk igazi önmagunkkal, elesettségünkkel, kérdéseinkkel és félelmeinkkel – fogalmazott az előadó.

A puszta ugyanakkor a megtisztulás, a találkozás és a törvényadás helye is. Ekkor tapasztaljuk meg, hogy a vigasz Istentől jön, nem tőlünk ered. Rádöbbenünk, hogy szükségünk van az Istenre. Könnyű megoldásnak tűnik ilyenkor a lustaságból fakadó feladás, ami a lelki élet visszamaradását okozhatja: nem más ez, mint visszatérni érzékiségünk fogságába. Ha azonban nem vágyunk vissza az egyiptomi húsos fazekakhoz, hanem tovább járunk a szabadulás útján, akkor a lelki szárazság afféle „lelki fitnesz” számunkra, mely edz és megerősít. Ehhez azonban kell a kitartás, a helyes bűnbánat, a rendszeres ima és az abban való állhatatosság. Kempis Tamás tanácsát idézte az előadó: gondolj arra, hogy volt már vigasztalásban részed.

András atya elmélkedésében utalt a társadalmi problémákra is, melyek lelki szárazságot okoznak. Ilyen a türelmetlenség, miszerint nincs idő a fájdalomra és a küzdelemre. Az élménytársadalom veszélye, hogy az élmények hajszolása mellett nem tud a puszta valósággal mit kezdeni. Vagy a társadalomban megjelenő infantilizmus is egy probléma, amely az érzéki örömök, a kis dolgok „itt és most” hajszolását okozza.

Az elmélkedés végén a személyes beszélgetés során a keresztény fiatalok társadalmi szerepvállalásáról, illetve az ehhez kötődő nehézségekről is szó esett.

Forrás és fotó: GrFC/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír