A Máltai Szeretetszolgálat is segíti Srí Lankát a gyűlöletcunami után

Kozma Imre, a segélyszervezet elnöke az alábbi felhívását tette közzé.

2004 karácsonyán az óceán cunamiként (szökőár) zúdult Srí Lankára. Segítségnyújtásunk befejezésekor egy kormánytisztviselő kérdezte tőlem, mekkora Magyarország. „Épp akkora, mint Srí Lanka – feleltem. – De miért kérdezi?” „Mert senki sem segített annyit, mint Magyarország” – szólt a válasz. „Akkor Magyarország a legnagyobb” – emeltem föl fejemet.

Ma ijedten nézzük a képeket a templomokról, ahol együtt imádkoztunk keresztény testvéreinkkel.

2019 húsvétján Srí Lankán keresztény testvéreinkre a gyűlölet erői zúdultak, amikor templomaikban a feltámadás hitében újjászületett életüket ünnepelték.

Srí Lankát „India könnyének” is nevezik. Most tengernyi könnyet kell felszárítani.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat segít! Adománygyűjtését egymillió forinttal indította útjára, és minden magyart segítségnyújtásra kér.

Elsőként adakozott a 18 esztendős, hitvalló, vasárnap templomba járó Kiss Ágoston, a Haladás U-19-es válogatott kapusa, aki egyhavi fizetését ajánlotta fel.

A legkisebb adomány is egy csepp könnyet bizton letöröl!

A támogatásokat az árváknak, özvegyeknek személyesen adjuk át.

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke

* * *

A karitatív szervezet a 2004-ben bekövetkezett szökőár után részt vett a segítségnyújtásban, és hosszú távú programokat indított el. Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke a segítőmunka során kialakult emberi kapcsolatokról és az egyetemes felelősségről fogalmazta meg gondolatait.

Mindig nehéz szavakat találni az értelmetlen pusztításra, és van, amire nincs és nem is lehet magyarázat. Hasonlóan éreztünk 2004 drámai karácsonyán, amikor a romboló cunami váratlanul és kegyetlenül pusztított el mindent, amit elért. Ahogyan most, e tragikus húsvéton is, amikor az emberi gonoszság pusztítása vett el életeket, romba döntve sorsokat, családokat. Akkor, azon a karácsonyon a világ összefogott, és megmutatta, hogy az emberi segítség, közösségvállalás valóban lehet egyetemes. Az erőfeszítésekben mi, magyar máltaiak is szerepet vállaltunk, honfitársaink erőn felüli támogatásának felelősségteljes eljuttatásával és felhasználásával.

A Srí Lanka szigetén történt barbár támadások hatására amit mi a Máltai Szeretetszolgálatnál átélünk, sokkal több, mint az áldozatokkal való távoli együttérzés, szolidaritás. Korábbi munkánk során emberi kapcsolatokra tettünk szert, barátokra találtunk itt. Nekünk az interneten látható felvételek nem egy távoli nép szenvedését jelentik, hanem félelmetes és személyes valóságot. Ijedten néztük a képeket a templomokról, ahol együtt imádkoztunk barátainkkal. A helyeket, ahol közösen terveztünk velük jövőt, célokat, programokat.

A képeken, ha sérült papot látunk: Radzsa atya barátsága és a többi szerzetes jut eszünkbe. Amikor egy kisgyermeket mutatnak: Kumara, a sofőr kislányát látom, aki kollégámnak családi fényképalbumát mutatta büszkén. A segítő mentős képe: Nirandzsan doktort, akire trópusi nehézségeinkben mi is számíthattunk. Az utcán álló, kiabáló ember számunkra Michael, a colombói zugárus, aki „original copy” óráival sokszor megnevettetett bennünket.

A szolidaritás, közösségvállalás végtelenül nehézzé válik, ha a személyes kapcsolatok féltő terhe is nyomasztja az embert. De mi ez ahhoz képest, amit ők élnek át? Egy évtizednyi béke után váratlanul és érthetetlenül újra drámai események közepébe sodródnak. Erről ők már pontosan tudják, hogy milyen tragikus következményekkel jár.

Keresztény közösségekre halált, szenvedést, üldöztetést zúdítani a legszentebb időben különösen barbár cselekedet. Még egy háborúban is vannak „szent”, érinthetetlen idők, amikor a szemben álló felek nem támadják egymást. Akiknek semmi sem szent, húsvétkor, a feltámadás és megváltás örömének pillanatában tették számunkra világossá, hogy a gyűlölet ereje semmit nem tisztel, és a legszörnyűbb rombolásra is képes.

Ez a fájdalom és seb nagyon mély és nagyon veszélyes. Talán még a cunaminál is veszélyesebb, mert a tengerre haragudni sem lehet. Ezzel szemben most embereknek, közösségeknek kell egymás szemébe nézniük, hogy közös szülőföldjükön a békéhez szükséges bizalmat a szeretet szellemében tudják újjáépíteni.

Ez az építkezés egyedül most sem sikerülhet. A szenvedést „feldolgozni” és megbocsátani – a legnehezebb emberi feladat. A világ felelőssége ismét óriási, és újra az egyetemes közösségvállalás az, amely világossá teheti, mi a jó, és mi a rossz, mutathat példát és utat most is a reménytelenségben.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat segít. Mást nem is tehet, hiszen testvéreink szenvednek. Támogatásunkat egyházi közösségeken, az őket képviselő barátainkon keresztül juttatjuk el a szenvedő családoknak, özvegyeknek, árváknak, túlélőknek.

Egyedül azonban kevesek vagyunk. Szeretnénk, ha a cunami utáni újjáépítést most „léleképítésként” folytathatnánk.

Kérjük, adományaikkal segítsék munkánkat, amelyet egymillió forinttal indítunk útnak. A szeretet láncolatát ezzel kezdtük meg, amelyet majd a Negombói Szent Sebestyén-templom közösségének juttatunk el azoknak a családoknak a megsegítésére, amelyek a legnagyobb tragédiát szenvedték el, gyermeket vagy szülőt veszítettek el a támadás során.

Srí Lankát „India könnyének” is nevezik. Tengernyi könnyet kell most felszárítani. Hit és közösségvállalás nélkül egyet sem lehet.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír